Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter könyvét ajánlja Song Lilei kínai professzor ahhoz, hogy a Nyugat megértse Kínát. A kínai–európai kapcsolatok kutatója szerint sok nyugati ember tévesen hiszi azt, hogy a távol-keleti ország a liberális nemzetközi rend helyébe akar lépni. Úgy véli, hogy a mai összetett világhelyzetben veszélyes egyik vagy másik oldalra állnia egy olyan kis országnak, mint Magyarország. Az Indexnek azt is kifejtette, hogy Kínát milyen viszony fűzi Oroszországhoz és Ukrajnához.
November 27-ig a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vendégoktatójaként tartózkodott Magyarországon Song Lilei kínai professzor, a Tongji Egyetem Német Kutatóközpontjának kutatója, akinek fő szakterülete a kínai–európai kapcsolatok és az Európai Unió külpolitikája. A professzor többek között a Kínai Európai Tanulmányok Tanácsának is tagja és a Sanghaji Oroszországi, Kelet-Európai és Közép-Ázsiai Intézetnek a főtitkárhelyettese. Az Index interjút készített Song Lilei professzorral.
Mi a legfontosabb, amit a Nyugatnak meg kell tanulnia Kínáról, ha meg akarja érteni?
A Nyugatnak meg kell értenie Kína történelmét és kultúráját, hogy megértse a kínai nép világnézetét és gondolkodását. Például, mi Kína legaggasztóbb problémája most? A Kínai Kommunista Párt 20. Kongresszusának jelentésében az áll, hogy meg kell oldani az ellentmondást az emberek jobb élet iránti növekvő igénye, valamint a kiegyensúlyozatlan és nem megfelelő fejlődés között. Erre válasz „a modernizáció kínai útja”, amely magában foglalja a közös gazdagodást. El kell ismerni azonban, hogy az ország Gini-indexe jelenleg magas (a Gini-index egy közgazdasági mérőszám, amely a statisztikai eloszlások egyenlőtlenségeit méri – a szerk.), a szegénység nem szocializmus, ha a gazdagok és szegények közötti szakadék túl nagy, az nem szocializmus. Kínának a békés fejlődés útját kell követnie, miközben védi a világ békéjét és fejlődését, amihez a saját békéjével és fejlődésével is hozzájárul. Ajánlom Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter Kínáról írt könyvét.
Mi a Nyugat legnagyobb félreértése Kínával kapcsolatban?
Sok nyugati ember azt hiszi, hogy Kína az Egyesült Államok és a liberális nemzetközi rend helyébe akar lépni. Kína számára azonban a többpólusú világrend és a multilateralizmus az ideális. Abban bízik, hogy harmóniában élhet a világ többi országával, mert mind egy globális faluban, a közös jövő közösségében élünk.
Minden országnak megvan a maga fejlődési modellje, amely a nemzeti adottságain alapul, és amit saját történelmi tapasztalatain keresztül fedezett fel. Vagyis a modernizáció fogalmát nem lehet csak nyugati módon meghatározni.
Meg kell érteni, Kína egy nagy ország, a lakossága 1,41 milliárd fő, nagyobb, mint a meglévő fejlett országok, például az Egyesült Államok, Európa és Japán teljes lakossága. Ezért a „kínai modernizációs út” nehézsége és összetettsége példátlan, a fejlődési útnak a kínai nemzeti adottságoknak megfelelő jellemzőkkel kell rendelkeznie, miközben tükröznie kell az összes ország modernizációjának közös értelmezését is. Kína tiszteletben tartja a más országok népei által választott politikai rendszert és életmódot. Nem fog beavatkozni más országok belügyeibe, de természetesen Kína sem fogadja el, hogy más országok beleavatkozzanak a döntéseibe.
Mit jelent Kína számára Európa, illetve mit jelenthetnek Európa számára a kínai kapcsolatok?
Az Európai Unió a világ legszorosabban integrált regionális országcsoportja, szuverén államok nemzetek feletti jellegű közössége. Kína átfogó stratégiai partnerként tekint az Európai Unióra, támogatja a stratégiai autonómiáját, és egy stabil, virágzó Európát remél. Kína békés fejlődésének modernizációs útja nem tekinthető fenyegetésnek Európára nézve, és rendszerszintű riválisnak sem.
Milyennek látja most az Európai Unió és a Kína közötti viszonyrendszert?
Továbbra is stabilnak, a nemzetközi helyzet változásai nem befolyásolják. A kínai–európai kapcsolatok folyamatosak, nem irányulnak harmadik fél ellen, és nem is lehetnek harmadik félnek alárendelve. Legyen szó a járvány utáni gazdasági fellendülésről, a klímaválságra adott közös válaszról, a zöld- vagy a digitális átalakulásról, a kínai–európai együttműködés messze felülmúlja a versenyt és a nézeteltéréseket. Másrészt – mint a béke két nagy erejének, két nagy piacnak, illetve két nagy civilizációnak – Kínának és Európának fontos felelőssége van abban, hogy irányt mutasson, és alakítsa a világot.
Milyen szerepet játszhat Magyarország az európai–kínai kapcsolatokban?
A mai összetett világhelyzetben nagyon veszélyes egy olyan kis kelet-közép-európai ország számára, mint Magyarország, hogy egyik vagy másik oldalra álljon. A jelenlegi kormány manőverezik a nagyhatalmak között, miközben megvédi nemzeti érdekeit. Ahogy Ady Endre fogalmazott, Magyarország kompország, amely egy képzeletbeli folyó két oldalán ingázik Kelet és Nyugat között.
Amióta Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, Magyarország és Kína viszonya szorosabbá vált, és a két ország kereskedelmi kapcsolatai gyorsan fejlődtek.
A magyar kormány gazdaság- és kereskedelempolitikája várhatóan továbbra is pragmatikus és együttműködő lesz. Magyarország azonban nemcsak egy Kelet és Nyugat között ingázó hajó, hanem híd a kelet–nyugati együttműködésben, Kína és Európa kapcsolataiban. Magyarország az első európai ország, amely együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá Kínával az Övezet és Út kezdeményezés keretében. Kulcsszerepet játszik Kína számára az európai piacra vezető kapuként. Ugyanis a Magyarországra való belépés egyben az európai piac megnyitását is jelenti a kínai vállalkozások számára. Ez hozzájárul az Övezet és Út kezdeményezés folyamatos előmozdításához az európai régióban, valamint a Kína és Európa közötti kapcsolatok kölcsönösen előnyös fejlődéséhez.
Hogyan hat az Amerikai Egyesült Államok a kínai diplomáciára, és miképpen befolyásolja az Európával való viszonyrendszert?
A Kínával kapcsolatos politikai döntések kérdésében az Európai Unió egyensúlyt kíván találni a saját érdekei érvényesítése és a transzatlanti partnerség megőrzése között. Európának és az Egyesült Államoknak nem teljesen azonosak az érdekei. A hidegháború vége után volt egy olyan tendencia, hogy Európa és az Egyesült Államok közötti szövetség lazulni kezdett. Barack Obama ázsiai stratégiája jelentette az első különbséget az európai és az amerikai globális fókusz között: utóbbi az ázsiai-csendes-óceáni térség felé kezdett eltolódni, míg Európa stratégiai fókusza Európában maradt. Donald Trump „Amerika az első” stratégiája már nagymértékben eltért Európa diplomáciai és politikai elképzeléseitől. Az európai országok kezdték felismerni, hogy nem támaszkodhatnak teljes mértékben az Egyesült Államokra, és saját kezükbe kell venniük a sorsukat. Franciaország és más országok az európai stratégiai autonómia megteremtését tűzték ki célul. Európa számára az Egyesült Államok hagyományos katonai szövetséges, Kína pedig a világ második legnagyobb gazdasága, fontos gazdasági partner és piac. A Kína és az Egyesült Államok között fokozódó verseny ellenére Európa nehezen tudna választani a két ország között.
Nyugaton gyakran vizsgálják és elemzik, hogy Kínát milyen viszony fűzi Oroszországhoz. Az ukrajnai háború miatt ez még inkább kérdés. Mi a kínai érdek?
A kínai diplomácia számára az 1950-es évek óta meghatározó az úgynevezett békés egymás mellett élés öt elve. Kína reméli, hogy békében élhet más országokkal, és nem akar katonai konfliktusokat a világban. Oroszország és Ukrajna is Kína fontos partnere. Nem örül a két ország közötti jelenlegi konfliktusnak.
Kína álláspontja ebben a kérdésben az, hogy tárgyalások útján kell előmozdítani a békét. Ezért nem ad fegyvereket egyik országnak sem.
Miközben Kína rendes kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal, humanitárius anyagi segítséget is nyújtott Ukrajnának. Hszi Csin-ping elnök számos alkalommal hangsúlyozta, hogy Kína rendkívül aggódik a jelenlegi ukrajnai helyzet miatt. Egy olyan globális és összetett válságban, mint amilyen az ukrajnai, több szempont is van, amely komoly megfontolásra érdemes. Először is, a konfliktusoknak és háborúknak nincsenek nyertesei. Másodszor, az összetett problémákra nincs egyszerű megoldás. Harmadszor, el kell kerülni a nagyhatalmi konfrontációt. Kína támogatja, és várakozással tekint az Oroszország és Ukrajna közötti béketárgyalások újrakezdésére. Ugyanakkor Kína reméli, hogy az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió is átfogó párbeszédet folytat majd Oroszországgal.
Kína gazdasági felemelkedése nem kérdés, és előreláthatóan a következő években is gyorsan fog fejlődni. Az viszont kérdés, hogy mit kezd a gazdasági erejével. Milyen világrendben érdekelt Kína?
Kína gazdasági fejlődése jelenleg nehézségekbe ütközik, különösen a koronavírus-járvány miatt, de az ország gazdasági fejlődésének ellenálló képessége még mindig erős. A fejlődés legnagyobb potenciálja Kína 1,41 milliárdos lakosságának hatalmas piacában rejlik, beleértve a társadalom mintegy 400 millió embert számláló, közepes jövedelmű csoportját. Egy ilyen hatalmas fogyasztói csoport egyedülálló a világon. A jobb élet iránti növekvő igényük lehetővé teszi, hogy Kína gazdasága a következő 5-10 évben is fenn tudja tartani az évi 4-5 százalékos gazdasági növekedési ütemet. Kína szerint a magas színvonalú fejlődés eléréséhez magas szinten kell nyitni a külvilág felé. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok valójában elnyomta Kína tudományát, technológiáját és kereskedelmét, és hogy a legnagyobb külső hatás Kína gazdasági fejlődésére az, hogy leválasztja magát a fontos termelési területekről. Összefoglalva, Kína egy valóban multilaterális, szabad és nyitott világgazdasági rend megvalósításában érdekelt, a regionális gazdasági integrációt szeretné előmozdítani, és fenntartani a gazdasági globalizációt.
(Borítókép: Joe Biden és Hszi Csin-ping 2013-ban. Fotó: Lintao Zhang / Getty Images)