Évről évre ezrek halnak meg úgy Dél-Koreában, hogy elhunytukat csak napokkal, vagy hetekkel később fedezik fel. Elsősorban magányos középkorú férfiakról van szó.
Dél-Koreában a magányos halál kifejezést akkor használják, amikor valaki családjától elszakítva, magányosan él, öngyilkos lesz, vagy betegség végez vele, és holttestére csak hosszabb idő elteltével bukkannak rá. A probléma az elmúlt évtizedben kapott csak nagyobb nyilvánosságot. A mögöttes okok között találjuk az elöregedő társadalmat, a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a szegénységet és az elmagányosodást. Mindezt aztán az elmúlt három évben csak felerősítette a koronavírus-járvány – írja beszámolójában a CNN.
Az ázsiai állam egészségügyi minisztériumának jelentése szerint míg 2017-ben 2412, addig tavaly már 3378 ilyen halálesetet regisztráltak. Ez volt egyébként az első beszámoló a szaktárca részéről, azóta, hogy 2012-ben elfogadták „A magányos halál megelőzéséről és kezeléséről szóló törvényt”. A veszély leginkább a középkorú vagy idős, egyedül élő férfiakat fenyegeti, körükben tavaly ötször magasabb volt a magányos halál, mint más társadalmi csoportok körében.
Az 50-es, 60-as éveikben lévők esetében ez a halálnem elérte a 60 százalékot. A 20-30-as éveikben lévőknél ez az arány 6-8 százalék volt.
Dél-Korea – hasonlóan más ázsiai államokhoz, mint Kína vagy Japán – komoly demográfiai problémákkal néz szembe, mert manapság egyre kevesebb gyerek születik, illetve a fiatalok egyre később adják fejüket gyerekvállalásra. Egy 2016-os felmérés szerint a 65 évnél idősebb koreaiak több mint 43 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt. A közép- és időskorú koreaiak életminősége nagyban romlik, amint kikerülnek a munkaerő- és a lakáspiacról.
Ezek az emberek általában koszos, szűk lakásokban, vagy társbérletekre szétválasztott nagyobb lakásokban húzzák meg magukat, ahol közös a konyha, a WC és a fürdőszoba. Viszont olyan nagyvárosokban, mint például Szöul, a drága albérleti árak miatt csak az ilyen nyomortelepszerű helyek maradnak, amelyek bérleti díját még ki tudják fizetni.
Ezek a helyek a szerény körülmények mellett a tökéletes létesítmények, ahol az idősebbek elmagányosodnak, szinte névtelenné válnak. Kezdeményezések indultak, például éppen Szöulban, szomszédfigyelő néven. Ennek célja, hogy rendszeresen látogassák önkéntesek az egyedül élőket a lepukkant szuterénekben éppúgy, mint a társbérletekben.
(Borítókép: SeongJoon Cho / Bloomberg / Getty Images)