Az ukrán rakétaincidens szerencsére nem eszkalálódott, legfőképpen azért, mert az érintett állam kormánya kifejezetten higgadtan kezelte az esetet. Hivatalosan csak akkor reagáltak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy mi történt. Szakértővel néztük meg, hogy az elmúlt 110 évben milyen hasonló incidensek vezettek háborúhoz.
Ha időrendben haladunk, érdemes visszanéznünk egészen 2000-ig, hogy találunk-e hasonló esetet. Kemény János a 2008-as orosz–grúz háborút hozza fel példaként, amikor az oroszok készültek arra, hogy a grúz fél esetleg valamilyen hibát követ el, esetleg provokációt készít elő. Ezt megakadályozandó volt olyan gyors az orosz csapatok bevonulása Grúziába.
A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa felidézi 1939. szeptember elsejét, amikor a náci Németország megtámadta és lerohanta Lengyelországot, és ezzel kitört a II. világháború. Egy nappal korábban lengyel egyenruhába bújt német katonák elfoglalták a gleiwitzi (Gliwice) rádióadót, majd beolvastak egy németellenes üzenetet. Német erők elleni hamis támadás volt aztán a végső ok a háború megindítására.
Nem sokkal később – 1939 novemberében – a Szovjetunió a mainilai incidenst követően megtámadta Finnországot. Szovjet egységek lőttek egy falut a finn határ közvetlen közelében, és azt állították, hogy a finnek voltak. Bocsánatkérést sürgettek, amire a finnek nem voltak hajlandók, majd ezt követően megkezdődött a téli háború, amely 1940 márciusáig tartott, és békekötéssel ért véget, mert a szovjet veszteségek túlságosan nagyok voltak ahhoz, hogy folytassák.
Ugyancsak érdemes megemlíteni, ahogy Hollandiát belevitték a II. világháborúba. A venlói incidens során 1939 novemberében a német titkosszolgálat különböző ürügyekkel csalt két brit kémet Venlo holland város szélére. A város gyakorlatilag a német határon feküdt, és amikor a két brit mindössze öt méterre volt a határvonaltól, német katonák elfogták és Németországba vitték őket.
Mivel Hollandia semlegességet hirdetett, ezért a brit ügynökök ügyét felhasználva állította Berlin később, hogy Anglia beavatkozott a háborúba, Hollandia már nem számít független államnak, ezért 1940 májusában megtámadta.
Ugye úgy tudjuk, hogy Gavrilo Princip merénylete – amelynek során megölte Ferenc Ferdinánd osztrák és magyar trónörököst Szarajevóban – indította el az első világégést. Kemény János arra figyelmeztet, hogy a Szerbia támogatta Fekete kéz nevű szervezet hajtotta ugyan végre a támadást, viszont arról nincsenek történelmi bizonyítékok, hogy az akció tervezésébe Szerbiát is bevonták volna, vagyis erősen gyanítható, hogy inkább a Fekete kéz saját akciójáról volt szó. Egyértelműen provokációnak szánták, de senki nem gondolt arra, hogy olyan jól sikerül, hogy Európát is lángba borítja.
A Tonkini-öbölben két incidens is történt 1964 augusztusában. Egy amerikai hadihajó járőrözött a Tonkini- (ma Vietnámi) öbölben. Váratlanul három észak-vietnámi torpedónaszád közeledését észlelték. Az amerikai romboló légi támogatást kért, miközben lőni kezdte a naszádokat. Ezek közül az egyik elsüllyedt, majd amikor megjelentek a vadászgépek, a másik kettő is megfordult, és elindult a vietnámi partok felé, de kilőttek még néhány torpedót. Ezek mind célt tévesztettek. Négy vietnámi vesztette életét, az amerikai oldalon senki sem sérült meg.
A másik incidens két nappal később történt, azonban a rossz időjárási körülmények miatt nem volt a helyi hadihajó parancsnoka sem biztos abban, hogy hajóját támadás érte. Az első incidens szolgáltatta az alapot, hogy az amerikai képviselők szinte egyhangúlag megszavazzák a Tonkini-öböl-határozatot, amely gyakorlatilag felhatalmazta az USA-t, hogy kiterjessze a vietnámi háborút.
Az elmúlt évtizedekben volt példa arra is, amikor preventív jelleggel indítottak háborút. Ilyen volt az 1967-es arab–izraeli. A XXI. században a Bush-adminisztráció volt az, amely a prevenciót már beemelte a stratégiájába, így próbált újítani, azonban ez sem otthon, sem pedig a nemzetközi közvéleményben nem talált pozitív fogadtatásra. Egészen pontosan az Irak ellen 2003-ban indított háborút nevezte meg a szakértő.
1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg támogatásával szerb nacionalistákból verbuvált félkatonai egységek megszállták a Drávaszöget, a Szerémséget, valamint Horvátország Boszniával határos déli területeit, és létrehozták a Krajinai Szerb Köztársaságot, amelyet a nyugati világ nem ismerte el. Onnantól kezdve déli szomszédunknál mindennaposakká váltak a lövöldözések, a jugoszláv harci gépek a horvát területek felett gyakorlatoztak, és gyakran átcsúsztak a magyar légtérbe.
Ebben az időszakban a Magyarországot érő legsúlyosabb incidens az volt, amikor 1991. október végén egy MIG–21-es vadászgép berepült a magyar légtérbe és ledobott egy kazettás bombát Barcsra. A város határában hullott le, tucatnyi épület ablaka tört be a detonáció miatt, de szerencsére senki sem sérült meg. Vélhetően a támadás célja az volt, hogy eltántorítson minket a horvátok támogatásától. Jugoszlávia sosem ismerte el felelősségét a támadásért.
Egy hónappal később, november végén következett a torjánci támadás. A Drávaszögben, a magyar–horvát határ közelében fekvő, néhány száz lelkes falunál az elűzött horvátokból szerveződött illegális félkatonai csoport hazament bosszút állni, ám ehhez egy részen magyar területen vonultak át, hogy így kerüljék ki a helyi szerbbarát erők állásait. Ebből aztán komolyabb nemzetközi incidens kerekedett, mert a vádak szerint Magyarországnak nem lett volna szabad átengednie a területén a horvát fegyvereseket, ezzel leginkább a szerbek támadták a budapesti vezetést. Az incidens rávilágított arra, hogy a magyar hatóságok egyáltalán nem voltak felkészülve ilyesfajta határsértésekre, és ebből még belpolitikai botrány is keletkezett – emlékezett vissza a hadtörténész.
(Borítókép: Egy bomba maradványai a Honvédelmi Minisztériumban 1991. november 7-én, ahol sajtótájékoztatón ismertették a külföldi katonai attasékkal a barcsi bombázás vizsgálatának eredményét. Fotó: Friedmann Endre / MTI)