A harcászati drónokat sokkal költséghatékonyabb előállítani, mint egy-egy vadászbombázót. A világ az ukrajnai háborúban tanulta meg végleg a Bayraktar nevet, azonban a törökök és még sokan mások már korábban is bevetették ezeket a fegyvereket.
Az elmúlt évek, így a 2022-es esztendő egyik legnagyobb nyertesei is a drónok voltak. A világ az ukrajnai háborúban tanulta meg a Bayraktar nevet, amely az ukrán haderőnek is szállított török drónok típusát jelzi, de az oroszok is fölszerelkeztek ezzel a fegyvernemmel iráni forrásból.
Kétségtelen, hogy a digitalizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése az élet minden egyes területén, így a harcászatban is óriási változásokat idézett elő. A drónok technológiai sajátosságai – elsősorban az, hogy nem pilóta vezeti őket – csökkentik a közvetlen fizikai veszélyt a támadó szempontjából. Azt sem szabad elfelejteni, hogy előállításuk szintén sokkal kisebb költségekkel jár, mint a vadászbombázóké.
A hadtörténelem valószínűleg kiemelt területként kezeli a 2020-as hegyi-karabahi háborút, a drónok ugyanis először ott bukkantak föl jelentős, a háború kifutását befolyásoló tényezőként, amiről az Indexen is beszámoltunk. Ugyanakkor a drónokat már az Egyesült Államok is használta a 2001-ben kezdődő afganisztáni háború elején.
Olyan fegyverré váltak a drónok, amelyeket kereskedelmi verziókból is meg lehet építeni, felderítő vagy úgynevezett kamikazedrónokká alakítva.
Az Iszlám Állam dzsihadista szervezet Szíriában és Irakban is bevetett házi készítésű kamikazegépeket. A drónok előállítási költsége és harci hatékonysága láttán mások mellett Kína, Törökország és Izrael is hadászati drónok gyártásába fogott.
Azerbajdzsán utóbbi kettőtől vásárolt a hegyi-karabahi háborúra készülve,
a konfliktus pedig kiváló példája annak, hogy ilyen, viszonylag olcsó eszközök hogyan tudják megváltoztatni egy háború kimenetelét, ha az egyik fél nincs felkészülve rájuk.
A háború első szakaszában Azerbajdzsán régi, szovjet típusú An–2 repülőgépeket alakított át drónokká, amelyeket Árcáh légterébe vezényelt csalinak, az örmény légvédelem kereszttüzébe. Az örmény légvédelem pedig tüzet nyitott az ellenséges légi eszközökre, mit sem sejtvén, hogy ezzel felfedi pozícióját a valódi ragadozók, a hadászati drónok előtt.
Ez csak a kezdet volt: a drónok egyre hatékonyabban számolták fel az örmény állásokat, lőtték szét a lövészárkokat, semmisítették meg a fegyverrendszereket és páncélosokat. A páncélosok és lövészállások kiiktatásával pedig megállíthatatlanul tört előre a méretében jócskán nagyobb azeri had, egyes becslések szerint pedig az örmények katonai erejének több mint egyharmada veszett oda.
Akkor bukkantak föl először az Ukrajnában világhírnévre szert tevő Bayraktar TB2 drónok is, de az azeriek vásároltak az izraeli Orbiter 1K és a Harop típusokból is. Azerbajdzsán már a háború elején utcai kivetítőkre tette fel a dróncsapásokról készült felvételeket, hogy tüzelje a háborús hangulatot, és a győzelem ígéretével kecsegtessen.
A Bayraktar drónok valós személyről kapták a nevüket, Recep Tayyip Erdogan török elnök vejéről, Selcuk Bayraktarról. A 2000-es évek óta az ő vezetésével valósul meg a törökországi drónprogram, amely 2014-ben a hadsereg vásárlásaival kapott új lendületre.
Ankara a drónokat főként a Kurd Munkáspárt elleni összecsapásokban, valamint Szíriában és Líbiában vetette be hatékonyan. 2021-ben Törökország Bayraktar TB2 típusú drónokat adott el Ukrajnának, amit a donyecki és luhanszki szeparatisták ellen először 2021 októberében vetett be a hadsereg. A drón egy szeparatista tarackot pusztított el több kilométeres távolságból, ezzel jócskán meglepve az ellenséget.
Tavaly decemberben Vlagyimir Putyin közvetlen telefonhívásban tiltakozott a török drónok Ukrajnába szállítása ellen, provokatív és destruktív lépésnek bélyegezve azt. Alekszej Reznyikov ukrán védelmi miniszter még októberben egyezett meg arról a törökökkel, hogy Kijevtől nem messze egy gyárat építenek fel a Bayraktar drónok gyártására. A miniszter elmondta azt is, hogy a helyileg gyártott drónokból Törökország is vásárol.
A török gyártású drónok nagyon jól vizsgáztak az ukránok oldalán a háborúban, ez is ösztönözhette Oroszországot arra, hogy iráni Shahed–136-osokat szerezzen be, bár ezt az érintett felek több hétig tagadták.
Kijevben és a többi ukrán nagyvárosban is bevetették az oroszok ezeket a harcászati eszközöket, valamint a hadsereg az infrastruktúra elleni támadásokhoz is használja a drónokat. Az áramkimaradások és a fűtési rendszer akadozása a drónok bevetésének hatékonyságát jelzi; az ilyen támadásoknak nagy szerepük lehet Ukrajna hátországának felőrlésében.
A Shahed–136 kamikaze típusú fegyver, amelyet arra terveztek, hogy becsapódáskor megsemmisüljön. Úgy tervezték ezeket a rajokban indított drónokat, hogy alacsonyan repüljenek, így a radar nem tudja őket időben észlelni. Alacsony repülési magasságuk és kis sebességük azt jelenti, hogy a katonák le tudják lőni őket, de a frontvonali pozíciók ellen is bevethetők, és jobban lehet velük manőverezni, mint a gyorsabb rakétákkal. Emellett viszonylag olcsók a több százezer dolláros fegyverrendszerekhez képest, ugyanis körülbelül 20 ezer dollárért adják őket darabonként.
Teherán folyamatosan fejlesztette a hazai tervezést, fokozatosan növelte a drónok hatótávolságát, pontosságát és túlélő képességét, emellett a rakéták, például a Fateh–110 és a fejlettebb változat, a Zolfaghar hatalmas és növekvő arzenálját.
A Shahed–136-os drónokat egyébként már 2019-ben is bevetették. Akkor az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia azzal vádolta az országot, hogy ők álltak a Szaúd-Arábia keleti részén végrehajtott támadás mögött, amely miatt felére csökkent a szaúdi olajkitermelés, és az energiaárak megugrását idézte elő. A feszültséget csak fokozza, hogy az iráni kormányzat novemberben publikált egy videót arról, hogy egy lehetséges konfliktusban hogyan támadná drónokkal a szaúdi olajtermelési infrastruktúrát.
Kína új és hatalmas Wing Loong–3-típusú drónját mutatta be nemrég, amely 24 méteres szárnyfesztávolságával akár 10 ezer kilométert is képes egyhuzamban repülni. Legfeljebb 16 lőszert képes szállítani, beleértve a rakétákat és bombákat.
Tajvan részéről sem maradt el a válasz, akik a Chien Hsiang nevű kamikaze drónt fejlesztették ki, amelyből 2025-ig 104 darabot terveznek gyártani.
A Chien Hsiang az ellenséges radarjelek észlelésére és azok forrásának megtámadására alkalmas rakétákkal felszerelt drón, amely 1000 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, és 500-600 kilométeres óránkénti sebességre képes.
A drón öt órán keresztül tud a magasban maradni.
A japán parti őrség sem habozott, üzembe helyeztek egy amerikai gyártású harceszközt, a General Atomics Aeronautical Systems által gyártott MQ–9B SeaGuardian típusú drónt. A SeaGuardian akár 40 órát is képes repülni bármilyen időjárási viszonyok között, ami elegendő a teljes japán kizárólagos gazdasági övezet megfigyelésére.
A drónok nagy felbontású kamerákkal vannak felszerelve, amelyek képesek észlelni a hajókat 3000 méter feletti magasságból, valamint az éjszakai radar és infravörös sugarak segítségével azonosítani a közeledő repülőgépeket. A távirányítású repülőgépek csapásmérő funkciókkal is rendelkeznek, amelyek hasznosak lehetnek a tengeralattjárók elleni hadviselésben is.
(Borítókép: Bayraktar drón. Fotó: Baykar Press Office / dia images / Getty Images)