Alig több mint hat hét alatt 2,5 millióan is megfordulnak a londoni Winter Wonderlandben, ahová bár a belépés ingyenes, az igénybe vett szolgáltatások ára könnyen zavarba hozhatja a magyar látogatót. Az persze relatív, hogy sok vagy kevés 14 font egy koktélért az alpesi hütte hangulatú bárban, amikor a presztízskörnyékeken több milliárd forintot is elkérnek egy háromszobás lakásért.
Néhány nap Londonban az év bármely időszakában ajándék, különösen adventkor. Akkor kiváltképp, ha a szigetországiakra szabott ködös, esős meteorológiai sztereotípiával ellentétben verőfényes napsütésben éppúgy lehet részünk a Temze partján sétálva, mint hószállingózásban a Buckingham-palotánál.
Sokan persze mindezt becserélnék egy jó Premier League-meccsre, de a katari labdarúgó-világbajnokság miatt elrendelt szünet idején nem oszt, nem szoroz, hogy a világ legerősebb ligájának húsz csapata közül hét is londoni, és ha kizárólag a bajnokságra fókuszálunk – nem számítjuk ide a Ligakupát –, a folytatásra a Boxing Day-játéknapig, azaz december 26-ig várni kell. Addig is a sportrajongóknak ezekben a napokban a Stamford Bridge vagy az Emirates helyett az Alexandra Palace a Mekkája, amely a darts-vb-nek ad otthont.
Miután az angol foci rajongói kiduzzogták magukat Katar miatt, megállapíthatjuk, hogy a brit főváros karácsonyának immár 15 éve megkerülhetetlen része a Winter Wonderland, amely napjainkra a téli szezon szimbolikus jelentőségű attrakciójává nőtte ki magát a Hyde Parkban. Ezt támasztja alá önmagában az a tény is, hogy az első tíz idényben (amely november közepétől január elejéig tart) 14 millió látogatót számláltak, azóta viszont 2,5 millió fővel bátran lehet kalkulálni ebben a bő hat hétben, azaz napi 50-60 ezer ember jelenléte cseppet sem kirívó.
Emiatt nem is látogatható szabadon, érdemes időben foglalni, a nem kívánt tömegjelenetek elkerülését szolgálja az ingyenes előregisztráció, amely kétórás belépési slotot jelöl meg, de onnantól bármeddig lehet maradni a 10–22 órás nyitvatartás erejéig.
A programok tárházát látva nem csoda, hogy a Winter Wonderlandben unatkozó embert még senki sem látott. Az Egyesült Királyság legnagyobb szabadtéri jégpályája (felnőttjegy 10,5 font, gyerek 7,5) az igazi sláger, de a több mint 500 tonna megmunkált jégből és hóból formázott Jégpalota (8 és 6 font) is rengeteg érdeklődőt vonz, akárcsak a 70 méter magas óriáskerék (8 és 6 font). Lássuk be, azért az óriások között is van különbség, viszonyításképp a London Eye csúcspontja azért mégiscsak 135 méter.
Számos étterem és kávézó várja az átfázott kalandorokat, de a legmenőbb kétségkívül a nyolcvanas évek alpesi hütte hangulatát idéző Bar Ice. Igaz, a 14 fontos belépőjegy sokakat elijeszthet, ha nem tudják, hogy az egy remekbe szabott fesztiválkoktélt is tartalmaz. Miután a pultnál felbátorodva lepacsiztunk a bármixerrel, érdemes kipróbálni a csúszópályát is (5 font).
A sorban állás itt is elkerülhetetlen, de érdemes türelmesnek lenni: hasonló élményben lehet részünk, mint egy aquaparkban, csak itt a csúszógumi mellé sisak is jár a biztonságot szem előtt tartva.
Ha valaki magyar pénztárcával a zsebében úgy dönt, talán mégsem veri el a fél fizetését egy délután az adventi kábulatban, elég pár fontot áldoznia egy pohár forralt borra vagy meleg teára, a Winter Wonderland varázsa így is megérinti a Hyde Parkban andalogva. Különben is, nem ez az egyetlen módja az időtöltésnek az adventi időszakban Londonban, egészen tartalmasan eltölthető néhány nap másutt is.
Így például kellemes kikapcsolódás lehet egy kiadós séta a közkedvelt Regent’s Parkban, ahonnan csak egy köpés a Baker Street Sherlock Holmes múzeumával és a Beatles Store-ral. A Notting Hill is elérhető a központból metróval: néhány megálló a Circle & District vagy a Central line-nal, és máris azokon az utcákon lófrálhatunk, mint Hugh Grant és Julia Roberts, de a Portobello Road piaci forgatagában is kellemesen el lehet vegyülni. Ingatlanpiaci szempontból sem akármilyen rész Notting Hill, akárcsak a már említett Regent’s Park, Mayfair, Chelsea, Knightsbridge, South Kensington, St. John’s Woods vagy Belgravia – London, sőt egész Anglia legjobb címei ezek.
Egy tágas, három hálószobás lakásért forintban számolva három-négymilliárdot is elkérhetnek errefelé, vagyis a lottóötös sem elegendő mindenütt a fényűző életmódhoz.
Gyakran elhangzó tanács, hogy ne számoljuk át a kiadásainkat, inkább csak élvezzük a külföldön, jelen esetben Londonban töltött néhány napot. Máskülönben a végén még azon rágódunk, jólesett-e kilencezer forintért az a fish and chips. A nem átszámolás szöges ellentéte az a javaslat, hogy – 405 forintos euró, 460-as font mellett – a költségeinket szorozzuk fel ötszázzal, így a végén még kellemes meglepetésként is érhet, hogy kevesebbet költöttünk, mint amire számítottunk.
Ha már a bevezetőben szóba került a sport: volt szerencsénk Angliában megélni, ahogy befejeződött a világbajnoki szereplés Gareth Southgate csapatának. Ráadásul nem is Londonban, hanem az agglomeráció délnyugati részén fekvő Walton-on-Thamesben, egy turistáktól mentes klasszikus pubban, a The Swanben. Még friss az emlék: magyar szurkolóként hatalmas öröm volt az angolok oda-vissza verése a Nemzetek Ligájában, különösen a wolverhamptoni 4–0-s diadal, de hazai érdekeltség híján sokan szorítanak itthon is a háromoroszlánosokért egy-egy vb idején. Nos, a kocsmában senki sem beszél már Wolverhamptonról, sőt az ott duplázó Sallai Roland nevére sem emlékeztek (így Koplárovics Béla felől nem is érdeklődünk – 2002. augusztus 14., Zalaegerszeg–Manchester United 1–0 – a szerk.), Franciaország legyőzése viszont a gyengébb első félidő ellenére is reálisnak tűnt a negyeddöntőben. A kivetítő előtt összegyűlt nyolcvan-száz helyi szurkoló – a 6,40 fontért csapolt pale ale-ből vérmérséklet szerint két-hármat vagy akár hat-nyolcat legurítva – abban egyetértett, hogy a második játékrész első tíz percében látott offenzíva a katari vb csúcspontja volt, Harry Kane-ék végül mégis angolosan távoztak. Úgy okozták a tizenegyesek a vesztüket, hogy közben nemhogy a párbajig, a hosszabbításig sem jutottak el: miután az elsőt belőtte, a második büntetőjét az égbe lőtte a kapitány a rendes játékidőben, így maradt a 2–1 a franciáknak. Aki rendbontásra számított a waltoni kocsmában, annak csalódnia kellett, hiszen az 1966-os világbajnoki cím óta generációk szocializálódtak az angol válogatott kudarcain. Most sem borogattak kukákat vagy autókat, ittak még párat, kicsit hangoskodtak, majd hazasétáltak. A legtöbb szurkolói mez Harry Kane mellett ma is Rooney vagy Beckham munkásságának állít emléket, de a látottak alapján lesz kereslet a folytatásban Jude Belligham, Bukayo Saka vagy Phil Foden dressze iránt is. Mindenesetre remek búfelejtőben lehetett része annak, akinek volt jegye másnapra Guildfordba, a Jack and the Beanstalk (Az égig érő paszuly – a szerk.) című tündérmese panto(mim)feldolgozására: az önfeledt szórakozásra nagyobb volt a garancia, mint bármelyik angol válogatott meccsen.
(Borítókép: Karácsony Londonban. Fotó: Francis Gonzalez / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)