Immár tíz hónapja tart az orosz–ukrán háború keleti szomszédunknál, ezen időszak alatt pedig a harcok okozta sokkon túl számos egyéb, a háború miatt kialakuló közvetett kár is sújtja az országot. A háborús károk, amelyek jelentős része az energetikai infrastruktúrát érintette, valamint több millió ukrán polgár életét tette tönkre, arra kényszerítette az itt élőket, hogy az ország vagy a kontinens más részébe húzódjanak biztonságosabb környezetbe. Az ország újjáépítése a béke megkötését követően is hosszú évekig tartana, az ezzel járó anyagi szükségletek pedig egyre nagyobb méreteket öltenek. Az Európai Unió a világ számos országával és nemzetközi intézményével együtt jelentős támogatást biztosítana Ukrajna számára az újrakezdéshez, de felmerülhet a kérdés, hogy ez ténylegesen elegendő lesz-e. Az alábbi elemzésünkben a háború eddigi tapasztalatait, valamint az egyes károk mértékét igyekszünk megbecsülni, vizsgálni, valamint azt, hogy mi várható a konfliktusban: befagyottá válik, ezzel pedig egy folytonos bizonytalanságot eredményez a térségben, vagy sikerül megállapodást kötnie a két nemzetnek.
Ukrajna gazdasága a Szovjetunió felbomlását és a függetlenné válást követően lassan kezdett csak stabilabb alapokra kerülni, közel egy évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy a gazdasági mutatók emelkedni kezdjenek. 1990–1999 között a GDP folyamatosan csökkent, az első pozitív mutatót 2000-ben sikerült elérni, 5,9 százalékos növekedéssel az előző, 1999-es évhez képest. A helyzet egészen 2008-ig reménykeltő és bizalomgerjesztő volt annak ellenére is, hogy a „narancsos forradalmat” követően válságossá vált a belpolitikai helyzet, valamint egyre inkább előtérbe került Ukrajna kelethez vagy nyugathoz való tartozásának kérdése is.
A globálisan kibontakozó gazdasági válság, a politikai nehézségek mind hatással voltak arra, hogy 2010-ig ismét visszaesés mutatkozzon az ukrán gazdaságban, viszont ezt követően sem tudta elérni a korábbi 2004-es szintet. Miután 2014 tavaszán Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet, és ezzel kialakult egy megosztottság az ország keleti felén, a gazdasági adatokban ismét erőteljes visszaesés jelentkezett: 10,1%-kal csökkent a GDP a 2013-as értékhez képest, nőtt az infláció (2014-ben 12,1%-kal, míg 2015-ben 48,7%-kal lettek magasabbak a fogyasztói árak), emelkedett az államadósság (2014-ben a GDP 63,7%-a volt, míg egy évvel később már a 70,3%-át tette ki), 2015-ben pedig jelentős mértékben nőtt az országból kiáramló külső tőkebefektetések (FDI) mértéke is, ami egyet jelentett az addigi befektetők egy részének kivonulásával is. A háború első ütemében tehát a gazdasági viszonyok nagymértékben megváltoztak, mindazonáltal
2016-tól ismét sikerült konszolidálni a korábbi csökkenő trendet.
2016 és 2021 között viszonylagos fejlődés és növekedés volt megfigyelhető az ukrán gazdaságban, mindazonáltal a harcok csak ideiglenesen csitultak, tényleges fegyverszünetről nem volt szó. 2016–2021 között 11 százalékkal nőtt a GDP, 2020-ra az inflációt sikerült 2,7 százalékra visszaszorítani, megélénkült ismét a beáramló külföldi tőke mennyisége is: 2016–2020 között több mint 18 milliárd USD-nyi összegben érkezett Ukrajnába FDI. A koronavírus-járvány hatása természetesen az ukrán gazdaságban is éreztette hatását, de közel sem akkora volt a visszaesés, mint az orosz invázió során. Az idei februári események mindezt a javulást a gazdaságban ismét visszaszorították, továbbá még jelentősebb károk keletkeztek eddig, mint a háború előző szakaszaiban. A korábbi támadások során az energetikai létesítmények nem kerültek tűz alá, valamint a polgári célpontok száma is kevesebb volt.
A lakóépületekben, infrastruktúrában és ipari egységekben keletkezett károk összértéke szeptemberig meghaladta a 95 milliárd dollárt.
Emellett jelentős kár keletkezett a mezőgazdasági területekben is, és ez, mivel a mezőgazdaság az ország gazdasági húzóágazata, nagy hatással lehet az élelmiszer-ellátásra és az exportálható termékek csökkenésére is. Az október 10–11-i támadások fő célpontjai az energetikai létesítmények voltak, az egyes becslések szerint a jelzett napokon történt károk mértéke elérte a 2 milliárd USD-t is. A támadások következtében az exportálható elektromos áram mennyisége csökkent, valamint a belföldi energiaellátásban is komoly fennakadások alakultak ki. Az ellátásbiztonság érdekében mindennapossá váltak az áramszünetek, ezáltal biztosítva a még működő ipari egységek termelését. A megújulóenergia-termelést szintén érintették a támadások, mivel a legtöbb ilyen létesítmény a jelenlegi harcok közelében vagy azok területén található.
Az őszi támadásokban egyes becslések szerint a szélerőművek 90 százalékában, míg a napenergiát hasznosító erőművek csaknem felében keletkezett olyan kár, ami miatt használhatatlanná váltak, így az ellátást sem tudják biztosítani. Helyreállításuk területi helyzetük miatt nem lehetséges, ez pedig Ukrajnán túl az Európai Unió számára is hátrány: az unió jelenleg nem tudja teljesíteni a szélenergiával kapcsolatos kötelezettségvállalásait, így ebben nagy segítségére lehetne az Ukrajnában megtermelt mennyiség egy része. Egyes becslések szerint Ukrajna szélfútta területe 320 GW szárazföldi szélenergiát és akár 251 GW tengeri szélenergiát is hozzáadhat az EU energiamixéhez, így a jövőbeni újjáépítése a most lerombolt erőműveknek közös érdeke lehet az EU-nak és Ukrajnának.
A harcok által tönkrement energetikai létesítmények és a gazdasági helyzet romlása mellett még egy fontos nehézség érinti Ukrajnát: az országból menekülők és a belső menekültek számának emelkedése.
Február 24-e és november vége között több mint 15 millió lakos hagyta el Ukrajnát,
közel 7 millióan pedig az ország egy másik, békésebb felébe való áttelepülés mellett döntöttek. Azok, akik kiléptek Ukrajna területéről, jellemzően Lengyelországba és Németországba indultak, jelenleg is nagy részük itt tartózkodik. A nyár folyamán sokan döntöttek úgy, hogy visszatérnek korábbi otthonuk közelébe, a harcok ismételt megélénkülése miatt azonban újra magas a határátlépők száma.
A belső menekültek jellemzően az ország középső és nyugati régióiban kerestek biztonságosnak tűnő menedéket a háború elől, sokan közülük a hosszú távú letelepedés mellett döntöttek, így bérelhető ingatlanokat kerestek az adott térségben. Mindez növelte az egyes megyékben a lakásbérleti érdeklődések volumenét is, egyes régiókban akár 3-4-szer nagyobb volt a keresleti érdeklődés, mint egy évvel korábban.
2022. február óta a kiújuló orosz–ukrán háború ismét felvetette a kérdést: lesz-e valaha tartós béke a felek között? A korábbi próbálkozások a Minszk I. és II. tűzszüneti megállapodásokra vonatkozóan nem bizonyultak elégségesnek, a jelenlegi retorika pedig az orosz és az ukrán oldalról is egyértelművé teszi, hogy még messze lehet a tényleges kompromisszum lehetősége.
A kialakult állapot egyre inkább egy befagyott konfliktus jeleit mutatja, ami azonban a teljes kelet-európai térségre nagy hatással lesz a jövőben is. Mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben komoly következményekkel járhat egy ennyire bizonytalan geopolitikai állapot, amely a következő évtizedek fejlődésének meghatározója is lehet egyben.
Egy megállapodás lényegesen javítaná mindkét ország lehetőségeit, hiszen ezáltal Ukrajna is elindulhatna egy újjáépítési vonalon, valamint az Oroszországgal szemben hozott szankciók jelentős része is érvényét veszítené.
Az ehhez szükséges párbeszéd azonban még nincs kialakítva a felek között, továbbra is kérdéses a Moszkva által megszállt ukrán területek jövőbeni hovatartozása, és nincs előremutató diplomáciai irány sem arra, hogy egy ilyen jellegű egyeztetés a közeljövőben meg tudna valósulni. Mindaddig pedig, amíg ez megvalósul, maradnak a harcok, a további rombolás és pusztítás, a civilek traumatizálása, a menekültek helyzetének és egy ország lakosságának a bizonytalansága.
A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.
(Borítókép: Egy helyi lakos a lebombázott háza előtt Donyeckben, Ukrajnában 2022. december 17-én. Fotó: Alexander Ermochenko / Reuters)