Israel Levin mindössze 11 éves volt, amikor apjával és egy csapat felnőtt társával együtt sikerült megszöknie a táborból a csatornarendszeren keresztül − írta meg a NeoKohn. 

Levin gyermekei visszaemlékezve a férfi életére elmondták, hogy gyakran mesélt nekik a nehézségekről, amelyeket fiatalkorában átélt. Gyakran mondta:

13 éves koromig harcoltam az életemért, nem úgy, mint ti.

Egyikük hozzátette, hogy Levin apja, Leizer az 1943-ban vérbe fojtott varsói gettófelkelés egyik vezetője volt.

Édesanyját és nővérét meggyilkolták a holokausztban, míg ő és az apja túlélte azt.

Annak az utolsó csoportnak a tagjai voltak, akiknek sikerült elmenekülniük a nácik elől

– mondta Levin lánya, Ronni.

Elmondása szerint a szennyvízcsatornákon keresztül menekültek, illetve egy ideig ott rejtőztek el. A felnőttek a vállukon cipelték, hogy ne fulladjon bele a vízbe.

Levin fia, Ejal hozzátette: az apjuk fontosnak tartotta, hogy elmesélje menekülésének történetét.

Az elmúlt években apa beteg lett, de tiszta öntudattal mesélt nekünk a partizánokról, akik segítettek a csoportjának az erdőkben, és arról, hogy egy lengyel család hónapokig rejtegette őt

− közölte. 

Levin 1945-ben, 13 évesen érkezett Izraelbe az apjával, és az észak-izraeli Jagur kibucban telepedett le. Amikor az apja megbetegedett, és végül megvakult, a férfi támogatta és segítette őt. Besorozták az izraeli hadsereg páncélosalakulatához, és leszerelése után is a kibucban dolgozott.

Feleségül vette Batja Rabinovitchot, négy gyermekük született: Etti, Uri, Ronni és Ejal.

Amikor Batja megbetegedett, szeretettel ápolta őt, amíg meg nem halt

– mondta Etti. Levin később újra megnősült, abból a házasságából született még egy fia, Ido.