Több mint 250 millió forintnak megfelelő fontba kerülhet azon vasúti kocsik felújítása, amelyek egykor a Titanic utasait is szállították Londonból Southamptonba. Itt szállhattak fel a hajóra, amely végül a vesztüket okozta.
Az egykor a világ legnagyobb hajójának tartott Titanic sztorija a történelem legtragikusabb eseményei közé tartozik. Bár elsüllyeszthetetlen, azaz elpusztíthatatlan óceánjárónak tartották, már az első útján egy jéghegynek ütközött, ami a jól ismert katasztrófához vezetett. Az áldozatok száma még ma is vita tárgyát képezi, mivel nem lehet pontosan tudni, hányan lelték halálukat a hajón. Körülbelül 1500 főre tippelnek, azonban erről megoszlanak a vélemények.
Annak ellenére, hogy a Titanic már több mint 110 éve elsüllyedt, a történetével kapcsolatban máig derülnek ki újabb érdekességek. Az elsüllyeszthetetlennek hitt óceánjáró sorsa szolgált ugyanis példaként arra vonatkozólag, hogy nem létezik elpusztíthatatlan jármű, ahogy arra is felhívta a figyelmet, miben kell még fejlődnie a hajógyártásnak. A 3547 férőhelyes Titanic utasai mámortól túlfűtve kelhettek útra 1912 áprilisában, hogy Southamptonba érve felszállhassanak a New Yorkba tartó hajóra. Többen a vonatot vették igénybe, hogy odajussanak, viszont azt nem sejthették, hogy a vasúti kocsik, amelyekre felszálltak, a halálba szállították őket.
Egy angliai telepen sínylődve találtak rá két vasúti kocsira, amelyben egykor a Titanic utasai is utazhattak. Az étkezőkocsik a Boat Trainshez tartoztak, amit akkoriban a London and South Western Railway (LSWR) üzemeltetett, és az első osztályú utasokat szállította Londonból Southamptonba, hogy felszálljanak a White Star Line és a Cunard társaságok utasszállító hajóira, köztük a Titanicra is. A szerelvényeknek az előkelő hajóhoz hasonló, fényűző stílust kölcsönöztek, azonban mindez már a feledés homályába merült.
A vasúti kocsikat a Titanic tragédiáját követően az első világháború kitörésével mentőállomássá alakították, majd évekkel később a Dunkirkből kimenekített csapatokat szállította Doverből Londonba. A vagonok sokat éltek meg a háború alatt, és még ma is megtalálható az egyik kocsin egy kacsáról készült karikatúra, amelyet valószínűleg egy katona rajzolt oda. A szerelvények az 1970-es évekre lepusztult állapotba kerültek, és már akkor műemléknek számítottak, nem sikerült megőrizni az eredeti állapotukat.
Az étkezőkocsikat 2000-ben vásárolta meg Charles James kapitány, aki abban bízott, talál majd valakit, aki anyagilag hozzá tud járulni a felújításukhoz, viszont a segítség elmaradt. James annyit tudott tenni, hogy üveget helyezett az ablakokba, illetve letakarta a vagonokat, hogy védje őket az időjárás viszontagságaitól. A nagy múltra visszatekintő szerelvények létezéséről tavaly szerzett tudomást a Brit Titanic Társaság, amely egy alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy 557 ezer fontot, azaz jelenlegi árfolyamon körülbelül 251 millió forintot gyűjtsön a két kocsi felújítására.
A szerelvények megmentésére siető társaság nem titkolt célja az, hogy a restaurálással visszaadják a kocsiknak korábbi fényűző mivoltukat. A felújítási folyamatokat az étkezőkocsik belsejében kezdték, ahol fával erősítették meg a belső szerkezetet, nehogy összeomoljon. A 34 tonnát nyomó vagonokat januárban tervezik átszállítani egy hampshire-i vasútvonalra, ahol akár örök otthonra lelhetnek. A helyreállítási munkálatok oroszlánrésze feltehetőleg Hampshire-ben veszi majd kezdetét.
Ezek az utolsó megmaradt Boat Trains-kocsik, amelyek a 20. század fordulóján embereket szállítottak Southamptonba. Nagy a valószínűsége, hogy pontosan ezek a szerelvények vitték a Titanic utasait a halálba. James kapitány minden tőle telhetőt megtett, hogy a kocsik ne essenek teljesen szét. Madarat lehetett fogatni vele, amikor közöltük, hogy elindítjuk a felújítási projektet
– fejtette ki a Brit Titanic Társaság titkára, David Scott-Bedard.
Ahogy arról a titkár beszámolt, a korábbi adományokból faanyagot vettek, hogy a kocsik belső terét erősítsék meg. A helyreállítást eddig önkéntesek végezték, azonban bíznak abban, hogy az alapítványnak köszönhetően még több adomány érkezik, és visszajuttathatják a kocsikat Hampshire-be. Mint kifejtette, a legjobb az lenne, ha teljesen helyre tudnák pofozni a szerelvényeket, hogy az utasok ismét Southamptonba utazhassanak velük.
A 87 éves Charles James kapitány elmondása szerint 1996-ban sikerült megkaparintania a kocsikat, miután egy korábbi felújítási projekt kudarcot vallott, és meg akarta menteni őket. Üveget cserélt az ablakokban, és letakarta ponyvával a vagonokat, hogy védje őket az esőtől. Mint hozzátette, az étkezőkocsik története régre nyúlik vissza, és az elit belső a későbbiekben is kényelmes utazást biztosított volna az utasoknak.
Volt egy speciális rekesz a pezsgő számára, és rengeteg borospohár. Mindkét kocsiban kényelmesen elfért volna legalább 20 ember. A szerelvényekkel a második világháborúban a férfiak megázva és átfagyva tértek haza Dunkirk poklából. Ezek a kocsik valamiféle meleg fogadtatást nyújtottak a számukra, miközben biztonságot is adtak
– fejtette ki a kapitány, aki reménykedik abban, hogy teljesen fel tudják újítani az étkezőkocsikat, és ismét utasokat szállíthatnak majd Southamptonba. Sőt, abban bízik, van még annyi éve hátra, hogy újra lássa őket régi pompájukban.