A most 97 éves egykori haditengerészeti pilótának pénteken Kaliforniában egy ünnepségen adták át a haditengerészet keresztjét, a haderőnem második legmagasabb kitüntetését. Carlos Del Toro, a haditengerészetért felelős államtitkár azt mondta, hogy a kitüntetésre felterjesztett tengerészek közül, akiknek a papírjait ő áttekintette, Williams esete „mindegyik közül kiemelkedett. Számomra teljesen világos volt, hogy tettei valóban rendkívüliek voltak, és abszolút megfeleltek a magas kitüntetést leíró kritériumoknak” − írta meg a CNN. 

1952. november 18-án Williams egy F9F Pantherrel − az amerikai haditengerészet első sugárhajtású vadászgépével − repült egy bevetésre a koreai háború idején. A USS Oriskany repülőgép-hordozóról szállt fel, amely három másik hordozóval egy kötelékben tevékenykedett a Japán-tengeren, más néven a Keleti-tengeren, mintegy 150 kilométerre Észak-Korea partjaitól.

Meglepetésükre megjelent hét szovjet MiG

Az akkor 27 éves Williams és három másik pilótatársa légijárőr-szolgálatra kapott parancsot a Koreai-félsziget legészakibb része fölött, a Jalu folyó közelében, amely elválasztja Észak-Koreát Kínától. Északkeletre található Oroszország, amely akkor a Szovjetunió része volt, és amely támogatta Észak-Koreát a konfliktusban.

Miközben az amerikai haditengerészet négy repülőgépe járőrözött, a csoport vezetője mechanikai problémákat észlelt, és kísérőgépével együtt visszaindult a partoknál lévő anyahajóra. Így Williams és kísérőgépe egyedül maradt a küldetésen. Ekkor meglepetésükre hét szovjet MiG–15-ös vadászgépet láttak meg, amelyek az amerikaiak felé tartottak.

Ami ezután következett, az több mint félórás légi harc volt, amelyben Williams folyamatosan fordult és kanyarodott − ez volt az egyetlen terület, ahol az F9F felvehette a versenyt a jóval gyorsabb szovjet gépekkel −, hogy ne hagyja, hogy a fölényben lévő MiG-ek befogják a fegyvereikkel.

A harcban Williams mind a 760 darab 20 mm-es lövedékét kilőtte, és négy szovjet vadászgépet sikerült lelőnie. 

Ezután még le kellett szállnia az anyahajóra, amit általában 105 csomós sebességgel szokott megtenni. De azt is tudta, hogy ha 170 csomónál lassabban repül, akkor a gép sérülései miatt a motorok leállhatnak, és a gép a tengerbe zuhan.

Mivel már fordulni sem tudott, a hajó kapitánya úgy döntött, hogy megteszi azt a rendkívüli lépést, hogy elfordítja a repülőgép-hordozót, hogy beálljon Williams irányába. Ez sikerült is. A gép a fedélzetre csapódott, és elkapta a harmadik és egyben utolsó rögzítődrótot. A hordozó fedélzetén a haditengerészet személyzete 263, golyó ütötte lyukat számolt meg Williams gépén. Olyan rossz állapotban volt, hogy a hajóról a tengerbe lökték.

De ahogy a gép eltűnt a tengerben, valami másnak is el kellett tűnnie − annak a ténynek, hogy egyáltalán megtörtént a légi harc az USA és a Szovjetunió között. 

Újabb világháború kitörésétől tartottak

A csatát követően Williamsszel személyesen beszélgetett több magas rangú haditengerészeti admirális, a védelmi miniszter és Dwight Eisenhower elnök is, majd utasítást kapott, hogy ne beszéljen a bevetéséről, mivel a tisztviselők attól tartottak, hogy az incidens az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségek pusztító növekedését okozhatja, és esetleg kirobbanthatja a harmadik világháborút.

Az amerikai védelmi minisztérium beszámolója az incidensről azt is megjegyzi, hogy az amerikai erők aznap új kommunikációs lehallgatóberendezéseket próbáltak ki. Attól tartottak, hogy a szovjet szerep felfedése a harcban veszélyeztette volna az Egyesült Államok előnyét.

Williams csatájának dokumentációját az amerikai tisztviselők azonnal titkosították, és mindenkinek, akinek tudomása volt róla, titoktartási esküt kellett tennie, ami azt jelentette, hogy több mint öt évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a hőstett nyilvánosságra kerüljön.

(Borítókép: Egy Grumman F9FPanther vadászgép Hungnamnál. Fotó: Historical / Getty Images)