Ha Oroszország feltöltött állománnyal akar nekivági a tavaszi hadjáratnak, akkor ezt csak újabb sorozással, részleges mozgósítással tudja megoldani.
A héten a norvég vezérkari főnök arról beszélt, hogy a háború egy éve alatt körülbelül 180 ezer orosz katona esett el vagy sebesült meg. Ez a szám magasabb, mint amit az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke tavaly novemberben mondott, amikor százezres orosz katonai veszteségről beszélt, beleértve a sebesülteket is. Az oroszoknál az emberélet nem nagyon számít.
Olga Romanova, az egyik orosz emberi jogi szervezet vezetője arról beszélt videójában a héten, hogy a Wagner-zsoldosok körében mintegy 50 ezer, a börtönökből kiengedett és kötelezően katonának álló ember közül ma már csak tízezren harcolhatnak a fronton. A többiek vagy meghaltak, megsebesültek, vagy megszöktek, esetleg megadták magukat. Ugyanezt erősítette meg a Politicónak név nélkül nyilatkozó amerikai önkéntes is, aki szerint rossz látni, ahogyan a Wagner-parancsnokok kíméletlenül hajtják harcolni embereiket az egyértelműen vesztes helyzetekben is.
Andrej Medvegyev, egy Wagner-szakaszparancsnok, aki nemrégiben szökött át Norvégiába, arról számolt be, hogy
a Bahmut városáért folyó és már hónapok óta tartó csatában a zsoldosnak álló rabokat egyszerűen ágyútöltelékként használták az ukránok ellen.
Volt úgy, hogy a 30 fős szakaszából csak hárman tértek vissza egy bevetésről, majd nem sokkal később újabb rabokkal töltötték fel a szakaszt.
Ugyan a Wagner az egyik véglet, de az orosz közkatonák sem finomkodnak, elég, ha csak a több tucat civil áldozatot követelő szilveszteri rakétatámadásra gondolunk, amely szinte kettévágott egy több száz lakásos paneltömböt. Az ukrán válaszcsapás sem maradt el. Makijivkában egy pihenő orosz katonákkal tömött katonai barakkrendszert találtak el. A hivatalos moszkvai közlemény 89 halottat ismert el – az eddigi legnagyobb veszteség egyetlen támadásban –, azonban valószínű, hogy az áldozatok száma 400 körül lehetett.
A halottak többsége Szamarából érkezett, az Oroszország déli részén, a Volga és a Szamara folyó találkozásánál fekvő városból, amely arról is híres, hogy Sztálin ott építtette meg a bunkert, ahová a szovjet felső vezetést menekítették volna szükség esetén Moszkvából. A temetéseket csendben, szinte titokban tartották meg, a város katonai vezetője közölte, hogy a halottak pontos számáról nem közölnek adatot.
Orosz katonai blogokon egyre gyakrabban olvasható, hogy mielőbb el kellene rendelni az újabb, ezúttal 500 ezer embert érintő részleges mozgósítást a szeptemberi 300 ezer behívott után. A második mozgósítás lehetőségét maga Vlagyimir Putyin elnök is cáfolta, a Kreml szóvivője pedig azt mondta, az újabb sorozás lehetősége időről időre felvetődik Nyugaton, Oroszországban azonban erről nincs szó.
Viszont decemberben maga
az orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu jelentette ki, hogy szükség lenne megemelni az orosz fegyveres erők létszámát a jelenlegi 1,1 millióról másfél millióra.
Ezzel együtt új katonai parancsnokokat nevezett ki a Moszkva és Szentpétervár körüli területekre, valamint Karéliába, amely Finnországgal határos része Oroszországnak. Az, hogy az újabb mozgósításra szükség van, egyértelmű. Azonban azt nem tudni, hogy ezt nyíltan vagy sutyiban valósítják meg.
A jelek arra utalnak, hogy a sorozópontokon már készülnek újoncok nagyobb tömegének fogadására. Az újabb mozgósítás lehetősége arra késztette az országban dolgozó – zömében közép-ázsiai –, kettős állampolgársággal és orosz útlevéllel is rendelkező munkásokat, hogy elinduljanak hazafelé. Sokuk legnagyobb meglepetésére azonban azokat, akik korban és egészségi állapotban megfelelnek a sorozás kritériumainak, az orosz határőrök nem engedték ki az országból.
Egyikük, egy kirgiz férfi mesélte el történetét a Szabad Európa Rádiónak. Kazahsztán felé akarta elhagyni Oroszországot, majd onnan utazott volna hazájába. Azonban a határőrök, miután megnézték az útlevelét, nagyon udvariasan elmagyarázták neki, hogy rajta van a sorozási listán, ezért nem léphet ki az országból.
További intézkedéseket is bevezettek az oroszok, hogy megakadélyozzák a behívó elől menekülők újabb áradatát, amint az szeptemberben bekövetkezett. A héten az orosz parlament alsóháza a szállítási törvény olyan kiegészítését fogadta el, amely kötelezővé teszi: ha valaki el akarja hagyni az országot, akkor előre kell jelezni, hol és mikor akarja megtenni. Ezt értelemszerűen a szállítással foglalkozó orosz és külföldi vállalatokra hozták, de benne van a módosítás szövegében, hogy ez a bejelentés szükséges orosz állampolgárok esetében is. A hivatalos magyarázat szerint a módosítás azért született, hogy csökkentsék a határátkelőknél a várakozási időt. A kétkedő pedig joggal teszi fel a kérdést:
De akkor külön miért kellett a törvény szövegébe illeszteni az orosz állampolgárokra vonatkozó kitételt?
Nyugati katonai elemzők szerint jelenleg nagyjából ugyanolyan mennyiségű katona áll szemben egymással a frontvonalakon az orosz és az ukrán oldalon. Ha viszont az orosz katonai doktrínára hagyatkozunk, amely szerint a sikeres támadás egyik záloga, hogy létszámban háromszoros fölénnyel kell rendelkezni, akkor bizony ez azt jelenti, hogy az orosz oldalon nagyon sok új emberre van szükség, és ne feledjük, hamarosan vége a télnek, az időjárás enyhülésével pedig minden bizonnyal megmozdulnak majd a frontvonalak.
(Borítókép: Egy orosz katona ellenőrzi a Mariupolban lévő Azovsztal acélgyár helyiségeit az Ukrajnában zajló orosz katonai akció közepette 2022. június 13-án. Fotó: Jurij Kadobnov / AFP)