Bár a hírek a nyugati páncélosok érkezéséről szólnak, az ukrán hadsereg legfőbb utánpótlását még mindig az ellenség által hátrahagyott harckocsik jelentik.
Az első feladat a Z betű letörlése vagy eltakarása − mondja a 44 éves Anatolij az ukrajnai háborúban részt vevő orosz eszközökre felfestett híres hívójelről. „Nem akarjuk, hogy később baráti tűzbe kerüljenek az embereink”. Ezután a szerelők munkához látnak − írja helyszíni riportjában a The Guardian.
Egy titkos ukrajnai helyszínen, egy hatalmas raktárban, amelyet akár harckocsi-temetőnek is nézhetnénk, az egykor orosz − sok esetben szovjet − eszközöket ukránná alakítják át.
A közelmúltban a lapok címlapján szerepelt Németország, az Egyesült Államok és egy sor más állam döntése, hogy nyugati nehézpáncélosokat szállítanak Ukrajnának: Leopard 2-eseket, Challengereket és Abramseket.
A nevek ma már ismerősen csengenek az újságolvasók előtt, és ha megfelelő számban érkeznek, akkor akár megfordíthatják az ukrajnai háború menetét is.
Azonban a NATO-szövetségesek minden erőfeszítése ellenére Oroszország az, amely szándékai ellenére a legtöbb tankot adományozza Ukrajnának.
Az Oryx nevű holland, nyílt forrásokból dolgozó védelmi és hírszerzési elemző portál eddig 546 elfogott orosz harckocsi fényképét gyűjtötte össze. Ez valószínűleg csak töredéke a teljes zsákmányolt mennyiségnek, amelyet vagy a menekülő orosz erők hagytak maguk után, vagy csatában szereztek meg az ukránok.
Igaz, a trófeák nem mindig csúcsminőségűek.
Egy száraz levelekkel borított T–72B3-as felé mutatva, amelynek páncélján a harcok nyomai láthatóak, Anatolij büszkén mondja, hogy ez a régi szovjet T–72-es tank legújabb, korszerűsített változata.
Négy hete hozta be a létesítménybe, amely mindössze néhány kilométerre fekszik a frontvonaltól, a keleti Donyecki területről érkezett 54. dandár.
Egy közvetlen találatot kapott a tornyára. A tüzelőrendszer is megsérült
− mondja Anatolij.
Azt tervezik, hogy gyors ütemben, páncélzattal kiegészítve küldik vissza a harctérre. Nincs sok idő az érzelgősségre. Orosz katonák haltak meg benne? „Nem tudom, azt hiszem, igen. Voltak benne karok és lábak. Rengeteg vér.”
Néhány esetben az ukrán hadsereg is megpróbálkozott azzal, hogy ezeket az eszközöket a saját zászlajuk alatt visszaküldjék a csatába.
Az állam azonban az ukrán hadsereg saját tankjainak javításával van elfoglalva
− mondja a 37 éves Roman Szinicin, a Szerhij Pritula Alapítvány koordinátora. Ez a szervezet irányítja a zsákmányolt tankok helyreállítását egy mérnöki céggel partnerségben.
Itt léptek be a képbe a civilek. Magáncégek sokasága tette félre korábbi üzleti tevékenységét, hogy beszálljon a haditechnika, a hátrahagyott tankok, páncélozott járművek, rakétarendszerek és egyéb eszközök felújításába.
Ezeket a műveleteket gyakran adományokból finanszírozzák. A Pritula Alapítvány, az egyik legnagyobb, katonai felszerelések vásárlását közösségi finanszírozásból megvalósító szervezet 200 ezer fontot (86 millió forintot) fektetett be ebbe a létesítménybe.
Ez nem sok pénz
− mondja a 30 éves Bohdan Osztapcsuk, aki a Pritula Alapítványnál a harckocsik felújítását vezeti.
Eddig hét harckocsit tettek újra harcképessé, továbbá egy parancsnoki járművet, egy Hurricane rakétarendszert, egy többszörös rakétarendszert, egy gyalogsági szállító járművet és számos páncélozott járművet.
Az északkelet-ukrajnai Harkiv régió tavaly májusi felszabadítása volt a csúcspont a harctéri „kincsvadászatban”, mivel az orosz erők pánikszerűen vonultak vissza a helyszínről.
Olyan volt, mintha egy szupermarketbe sétálnál be, ahol kedvedre válogathatsz
− mondja Osztapcsuk.
A hibát nem ismételték meg, amikor a Kreml karácsony előtt elrendelte a visszavonulást a déli herszoni régióban, de továbbra is jelentős mennyiségű jármű érkezik. Ezek azonban gyakran régebbi modellek − mondják a szerelők.
Egy korábbi személyszállító járműre mutatva, amelyet az ukrán 46. légideszant dandár hozott be Szoledarból, Anatolij azt mondja, hogy valószínűleg 1982 és 1987 között gyártották.
Ugyanez vonatkozik egy szovjet korabeli, Sturm S típusú páncéltörő rakétahordozóra is, amelynek oldalán az orosz tengerészgyalogság O jele látható. A Donyecki területen lévő Vuhledar közelében aknára futott, és elhagyatottan állt.
Aztán ott van az a T–62-es szovjet harckocsi, amely valószínűleg 1970-ből származik, és amelyet a 128. hegyi dandár hozott el Herszonból három hónapja, az ottani ukrán ellentámadás idején.
Ez az öreg tank már nem jó arra, hogy harcba küldjük. Ezért levágtuk a tetejét, a tornyát, és evakuációs járművé fogjuk átalakítani, amely tankokat tud vontatni, ha elakadnak
− mondja Anatolij.
A fémprések, a hegesztés és kalapálás zaja, valamint a tankok kipufogógázának erős szaga miatt nehéz itt dolgozni. Hideg van, a műhely piszkos. Folyamatosan fennáll a veszély, hogy Oroszország beazonosítja és megsemmisíti a helyszínt. A hét minden napján 30-50 alkalmazott dolgozik itt a hengerek, a tankokból kiszerelt motorok, a gumiabroncsok és a lánctalpak között.
Van egyfajta küldetéstudat a munkásokban. Néha a járművekben az egykori orosz tulajdonosok iratait és személyes tárgyait találják meg. Ezeket kidobják, nem törődnek velük. Mit gondol Anatolij arról, hogy olyan tankok között dolgozik, amiket azért küldtek, hogy ukrán katonákat öljenek?
Örülök, hogy ingyen vannak
− válaszolja.
(Borítókép: INA FASSBENDER / AFP)