Miközben Törökországból lassan hazatérnek a nemzetközi mentőcsapatok, Szíriában annak örülnének, ha egyáltalán érkezne valaki, mivel segítséget eddig nem sokat kaptak. Az ott élőket régóta tépi a balsors, amire a földrengés még egy lapáttal rátett.
Február 6-án egy 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Törökország középső és a vele szomszédos Szíria északkeleti részét. A hivatalos adatok szerint Törökországban már mintegy 35 ezren vesztették életüket a katasztrófában, és szinte percenként jönnek a hírek és beszámolók a különböző mentőcsapatokról, ám a magyar sajtóban nem sok szó esik Szíriáról – legutóbb az ENSZ adott ki egy közleményt, amely azt állítja: közel kilencmillió szíriai életére lehet hatással a földrengés.
Miközben Törökországban – részben a közbiztonság romlása miatt – már a legtöbb európai mentőcsapat befejezte megbízatását, köztük a magyarok is, mivel már nem sok esély van arra, hogy élőket találnak a romok alatt,
Szíriában még mindig a külföldi segítségekre várnak – eddig túl kevés és túl későn jött.
De miért ennyire más a helyzet a két országban?
A földrengések leginkább Törökországot érintették, míg Szíriának leginkább az északkeleti csücskét. Utóbbi területet a 2011 óta dúló polgárháború következtében jelenleg a Haj’at Tarir al-Sam (HTS) nevű, a szíriai rezsimmel szembenálló katonai szervezet ellenőrzi.
Ez pedig több problémát is jelent a jelenleg környezeti katasztrófa sújtott övezetben:
A mentéshez szükséges eszközök és nemzetközi adományok ezek miatt el sem érnek a leginkább sújtott területekre, mivel azokat vagy a központi kormányzat elosztása után, vagy pedig a török–szír határon keresztül lehetne eljuttatni, azonban a határok egészen hétfőig zárva voltak.
Így az, hogy jut-e kellő segítség a lázadók által felügyelt területre, a velük harcoló szír elnöktől is függ.
Így sajnos nem meglepő, hogy eddig nem érkezett sok nemzetközi segítség – az ENSZ közlései szerint eddig ötvenkamionnyi támogatás ment az országba. A legelső adomány eleve csak a katasztrófa után négy nappal tudott célba érni, mivel a szétbombázott utakon nehéz volt a szállítás, ráadásul már egy korábban eltervezett adomány volt, és nem tartalmazott semmit, ami a konkrét mentést segítené – összehasonlításképp: Törökországban már a földrengés másnapján nemzetközi mentőcsapatok segítették az életmentést.
A régióban már a katasztrófa előtt is súlyos volt a helyzet: a polgárháború miatt az infrastruktúra gyér és silány minőségű – ha egyáltalán van –, ráadásul már régóta akadozik az élelem- és vízellátás is.
A terület így eleve segélyezésre szorul, azonban azt a polgárháború nehezíti: sajtóinformációk szerint az el-Aszadot támogató Oroszország az elmúlt években többször is kórházakat rombolt le, de a térség vízellátását biztosító létesítményeket is értek bombatámadások. Az elégtelen higiéniai lehetőségek miatt Idlib környékén például ismét feltűnt a már régóta legyőzöttnek hitt kolerajárvány 2022 szeptemberében, ráadásul sokan eleve sátorban vagy rozoga építményekben élnek a területen.
Emellett az itt élőknek nagyon nincs is hova menniük: a török–szír határ le van zárva, a damaszkuszi blokád miatt Szíria más területeire sem tudnak elmenni
– bár valószínűleg ott sem várnák őket kitörő örömmel.
Hogy milyen volt Idlib helyzete a katasztrófa előtt, a Voxnak Sahr Muhammedally nemzetközi jogász úgy írta körül, hogy kvázi nyitott börtönnek számít, amelyet leválasztottak a külvilágról. A szakértő szerint az el-Aszad-rezsim kiéheztetéssel próbálja elérni a területet felügyelő HTS katonai szervezetnél, hogy adják meg magukat, miközben a HTS alapvető állami feladatokat csak minimálisan tud ellátni.
„Nincsenek forrásaik, hogy betöltsék azt a szerepet, amelyet egy kormány játszana” – fogalmazott.
Így az eleve gyenge szociális háló, rossz minőségű infrastruktúra (internet- és áramellátás inkább nincs, mint van) és el-Aszad akarata miatt eleve egy nagyon súlyos humanitárius válság közepette érte az ottaniakat a földrengés.
A földrengés után a helyzetet tetézte az is, hogy központi hatalom hiányával a szakképzett segítőkből is hiány volt:
így leginkább önkéntes civilek próbálták és próbálják jelenleg is kiásni azokat, akiket maguk alá temettek az épületek.
Ráadásul megfelelő eszköz sem áll a rendelkezésükre, így sokszor puszta kézzel próbálják a törmeléket eltakarítani, bár az utóbbi napokban érkeztek gépek, de közel sem elegendő mennyiségben.
A katasztrófa után persze történt némi előrelépés: az, hogy el-Aszadék megnyitották a határokat, komoly segítséget jelenthet, emellett egyre több ország oldja fel a Szíriával szembeni szankciókat, így az elkövetkezendő napokban több adomány is érkezhet a lázadók által ellenőrzött területre – köztük Magyarország is ezt ígérte még a katasztrófa napján, igaz, a segítséget közvetlenül a Máltai Szeretetszolgálatnak adják.
Ugyanakkor a helyzet továbbra is katasztrofális, mint ahogy azt az Al Jazeerának egy Idlibben dolgozó önkéntes elárulta: gyógyszerből és ivóvízből is súlyos hiány van, így aki túl is élte a katasztrófát, nehéz ellátni.
Ez a térség két földrengéstől is szenved. Az elsőt a Földtől szenvedtük el, ez a természettől származik. De az erősebb földrengés, amely ezt a területet sújtja, az az ENSZ-től származik, amely nagyon elkésett
– fogalmazott.
(Borítókép: A földrengés túlélői tűz körül melegednek a szíriai Idlib városban 2023. február 9-én. Fotó: Muhammed Said / Anadolu Agency / Getty Images)