Katasztrofális helyzettel, városonként eltérő pusztítással, sátrakba, konténerekbe költöztetett túlélőkkel találkozott Törökországban az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa a földrengés sújtotta területen.
„Törökországban, Adanában vagyunk három napja. Adana távolabb van a leginkább sújtott Hataytól, de ez az a város, amit mi és a legtöbb, mentést, segélyezést végző szervezet biztonságosnak talált. Innen ingázunk Hatay tartományba, ahol több várost is meglátogattunk, a helyi partnerszervezetekkel közösen felméréseket végeztünk” – mondta lapunk kérdésére Dékány Bence, aki az Ökumenikus Segélyszervezet iraki Erbilben található irodájának a vezetője.
Ezek a felmérések konzultációkat jelentenek egyrészt a károsultakkal, másrészt a helyi előkelőségekkel, egyházi vezetőkkel és kormányzati tisztviselőkkel, ők egy-egy közösség képviseletében el tudják mondani, hogy mire van szükségük.
Mi volt az első benyomásuk, amikor megérkeztek a földrengéstől sújtott területekre? – kérdeztük Dékány Bencét.
Nagyon-nagyon katasztrofális a helyzet. Városonként eltérő a pusztítás, talán Antakya a legrosszabb, az épületek 60-70 százaléka megsemmisült, 90 százalékuk lakhatatlanná vált, olyan szinten, hogy oda később sem tudnak visszatérni
– fogalmazott az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa.
Dékány Bence egyébként úgy látja, hogy azok, akik tudnak tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet, már túl vannak a kezdeti sokkhatáson. Mások viszont tehetetlennek érzik magukat, továbbra is várják a szeretteik előkerülését, amire az idő előrehaladtával egyre kevesebb esély van.
Az erbili iroda vezetője kifejtette, hogy az első fázis a mentésé volt, ennek lassan a végéhez érnek az erre hivatott hatóságok, szervezetek, a katasztrófa átér a humanitárius szakaszba, amikor a túlélőket kell védeni. A kezdeti felmérésük alapján azok körében, akik az utcákon sátrakban, konténerekben túlzsúfolt körülmények között vannak elszállásolva, létfontosságú a fertőzésveszély elkerülése, így az ivóvíz, a tisztálkodásra használható víz, valamint a higiéniás csomagok biztosítása.
Dékány Bence a munkájukról azt is elárulta, hogy az erbili regionális irodaként működik, 2016 óta működtetnek segélyprogramokat, amelyek keretében kapcsolatba kerültek az egész térségben megtalálható partnerszervezeteikkel. Amikor megtörtént a katasztrófa, tudták, hogy kikkel kell egyeztetni, gyakorlatilag már az első napon megkezdték az együttműködési lehetőségek vizsgálatát.
Az Ökumenikus Segélyszervezet úgy tervezi, hogy a következő időszakban folyamatosan segítséget nyújt Törökországban, a humanitárius szakasz után a helyi szervezetekkel együttműködve a fejlesztési szakaszban is részt vehetnek, miközben adománygyűjtést is indítottak a szíriai és törökországi károsultaknak. A Törökországot és Szíriát sújtó földrengésekről szóló cikkeinket itt találja.
(Borítókép: Ökumenikus Segélyszervezet)