Az AP hírügynökség azonosította azokat a hívásokat, amelyeket 2022 márciusában egy olyan katonai egység katonái kezdeményeztek, amely az ukrán ügyészek szerint háborús bűnöket követett el Bucsában, egy Kijev melletti városban, amely az orosz atrocitások szimbólumává vált.
Ezekből kiderül, hogy a fiatal katonák − és az országuk − mennyire felkészületlenek voltak az elkövetkező háborúra. Sokan azért léptek be a hadseregbe, mert pénzre volt szükségük, és az utolsó pillanatban értesültek a bevetésükről. Azt mondták nekik, hogy hősként fogadják őket, amiért felszabadították Ukrajnát náci elnyomóitól és azok nyugati támogatóitól, és hogy Kijev egy héten belül vérontás nélkül elesik − írta meg az Associated Press.
A lehallgatások leirataiból kiderül, ahogy a katonák rájöttek, mennyire félrevezették őket, egyre jobban féltek. Az erőszak, ami egykor elképzelhetetlen volt, normális lett. A fosztogatás és az ivászatok ritka felüdüléssel teli pillanatokat kínáltak. Néhányan azt mondták, hogy parancsot teljesítettek, amikor civileket vagy hadifoglyokat öltek.
Elmondták az anyjuknak, milyen is ez a háború valójában: arról a tizenéves ukrán fiúról, akinek levágták a fülét. Hogy a legfélelmetesebb hang nem egy melletted elrepülő rakéta hangja, hanem a csend, ami azt jelenti, hogy egyenesen feléd tart. Arról, hogy a modern fegyverek hogyan képesek teljesen elpusztítani az emberi testet, hogy ne maradjon semmi, amit hazavihetnének.
A több mint kétezer leirat közül a hírügynökség számosat szó szerint közölt. Az egyik így hangzik:
Leonyid: Nem is tudom, több tucat, vagy száz házat látok, de mindegyik üres. Mindenki elmenekült.
Anya: Szóval az összes ember elment, ugye? Ugye nem fosztogattok? Nem mentek be mások házaiba?
Leonyid: Persze hogy bemegyünk, anya. Megőrültél?
Anya: Mit visztek el?
Leonyid: Ételt, ágyneműt, párnákat. Takarókat, villákat, kanalakat, serpenyőket.
Anya: (nevetve) Ugye csak viccelsz velem?
Leonyid: Elvesszük azt, ami nekünk nincs – zoknit, tiszta alsóneműt, pólót, pulóvert.
A beszélgetés a következőképpen folytatódik:
Anya: Lionka, mennyi mindent láttál ott!
Leonyid: Hát… civilek hevernek az utcán, akiknek az agya kifolyt a koponyájukból.
Anya: Ó, Istenem, úgy érted, a helyiek?
Leonyid: Igen, azt hiszem.
Anya: Ők azok, akiket ti lőttetek le, vagy azok, akiket…
Leonid: Akiket a mi hadseregünk ölt meg.
Anya: Lionka, lehet, hogy csak békés emberek.
Leonyid: Anya, volt egy csata. És egy fickó csak úgy felbukkant, tudod? Talán előhúzott volna egy gránátvetőt… Vagy volt egy esetünk, egy fiatal srácot megállítottak, elvették a mobilját. Telegram-üzenetekben volt minden információja rólunk − hol kell bombázni, hányan vagyunk, hány tankunk van. És ennyi.
Anya: Szóval mindent tudtak?
Leonyid: Ott helyben lelőtték.
Anya: Aha.
Leonyid: 17 éves volt. És ennyi, ott helyben.
Anya: Aha.
Leonyid: Volt egy fogoly. Egy 18 éves srác volt. Először a lábán lőtték meg. Aztán levágták a fülét. Utána mindent bevallott, és megölték.
Anya: Beismerte?
Leonyid: Nem ejtünk foglyokat. Úgy értem, megöljük őket.
A hírügynökség megállapította, hogy a leiratokban beszélő katonák valóban ott voltak az atrocitások elkövetésekor, de nincs bizonyítékuk arra, mit tettek azon túl, amit maguk elmondtak.
Az AP-nek sikerült elérnie Leonyid anyját, aki megerősítette a beszélgetések tartalmát.
Az AP a Dossier Center, Mihail Hodorkovszkij, egy orosz disszidens által finanszírozott londoni oknyomozó csoport segítségével ellenőrizte a hívásokat.
(Borítókép: Bucsa 2022. április 8-án. Fotó: Narciso Contreras / Anadolu Agency / Getty Images)