A finn határőrség megerősítette, hogy végül mégis megkezdődött a kerítés építése az 1350 kilométer hosszú finn–orosz határ mentén. Egyelőre egy 200 kilométeres szakaszt állítanak fel, a kerítés három méter magas lesz, a tetején szögesdróttal. Az Európai Unión belüli leghosszabb orosz határ mentén eddig csak könnyű, gyakran léckerítések álltak.
A kerítés ötlete már tavaly felmerült a finneknél. 2022 októberében a finn védelmi miniszter azt mondta Helsinkiben az Index kérdésére, még nem döntöttek végérvényesen arról, hogy megépül-e az 1350 kilométeres közös finn–orosz határon a kerítés, de az biztos, hogy bizonyos érzékeny szakaszokra felhúzzák majd. Mint Antti Kaikkonen elmondta, az orosz oldalon az ukrajnai invázió megindulása után eltűntek a korábban ott állomásoztatott katonai egységek, ezeket Ukrajnába vezényelték.
A közös határon 2022 nyarán, kora őszén csend volt, és a miniszter biztatónak tartotta, hogy a háborús hangulat ellenére sem szűnt meg helyi szinten a kapcsolat az orosz határőrséggel, ami nézeteltérés esetén a helyzet gyors rendezését tette lehetővé.
A héten az imatrai határátkelőnél erdőirtással kezdődtek meg a munkálatok, amelyek márciusban majd út- és kerítésépítéssel folytatódnak. Az elkészült szakasz bizonyos pontjain kamerákat, reflektorokat és hangosbeszélőket telepítenek. Az imatrai három kilométeres szakaszt júniusra akarják befejezni.
A finn parlament tavaly módosított a határőrizeti törvényen, és lehetővé tette a kerítés építését. A mostani fakerítés csak arra jó, hogy megakadályozza a legelő háziállatok „külföldi határátlépését”.
Szakértők egyébként teljesen adekvát válasznak tartják a finn határkerítés-építést. Erre persze már voltak korábban is példák, leginkább a migrációs válság idején, 2014–16-ban. Akkoriban a norvég–finn határon bukkantak fel menekültek, ugyan nem jelentős számban, de ahhoz képest, hogy mennyire messze van mindentől, furcsa volt, hogy éppen ezen az északi ponton próbáltak meg bejutni.
Másfelől amikor tavaly szeptemberben Vlagyimir Putyin elnök elrendelte a részleges mozgósítást, orosz férfiak ezrei igyekeztek átjutni Finnországba, hogy elkerüljék a besorozást. A kerítés egyértelműen politikai lépés. Ha belegondolunk, akkor katonai szempontból nincs jelentősége, hiszen egy katonai csapást nem állítanának meg vele.
Finnország modern kori történelme során többször keveredett háborús konfliktusba hatalmas szomszédjával 1939 és 1944 között. Bár a II. világháborút követő időszakban és a hidegháború idején Finnország semlegesként az el nem kötelezettek táborába tartozott, azért Urho Kekkonen elnöksége idején jó viszonyt ápolt Moszkvával.
Ezek a történelmi emlékek arra késztették az ezredforduló környékén az ország vezetését, hogy megkezdjék a felkészülést egy esetleges támadásra. Ennek érdekében olyan törvényt hoztak, amely szerint 1200 négyzetméter fölött az új építésű házaknak, irodaépületeknek rendelkezniük kell óvóhelyekkel, de olyanokkal, amelyek szellőztetése, vízrendszere elkülönül az ingatlantól, hogy szükség esetén teljesen függetlenül lehessen használni.
Csak a fővárosban, Helsinkiben, amelynek 650 ezer lakosa van, 5500 óvóhely található. Ezek közül 5400 saját építésű, a többi állami építésű, hatalmas óvóhelyrendszer. A várost szinte teljesen behálózó, kisebb városnyi óvóhelyekről ebben a cikkben írt az Index. Az országban az évek során épült óvóhelyek a lakosság 90 százalékának nyújtanak biztonságot és esélyt a túlélésre, hiszen kötelezően és folyamatosan feltöltött élelmiszer- és vízkészletekkel kell rendelkezniük, amit nagyon szigorúan ellenőriznek is.
Minden finn férfinak 29 éves koráig le kell töltenie idejét a hadseregben , illetve át kell esnie a kiképzésen, majd ezt követően tartalékosok lesznek. Az öt és fél, illetve kilenc hónapos kiképzés alól a fiatalok nem próbálnak meg kibújni, sőt az ukrajnai háború kezdete óta számuk inkább nőtt. A nők számára a sorkatonaság nem kötelező, de meglepően sok fiatal lány kéri felvételét a katonai alapkiképzésekre 2022 februárja után.
Tavaly tavasszal jelezte Svédország és Finnország is, hogy feladva korábbi függetlenségét, kéri felvételét a nyugati katonai tömbbe. Ez a lépés egyértelműen az ukrajnai háború eredménye volt. A nyári NATO-csúcson végül jóváhagyták a két észak-európai állam csatlakozási kérelmét, amelyet egyenként mind a 30 tagország parlamentjének is jóvá kell hagynia, azaz ratifikálnia kell.
Két állam nem tette meg ezt még, Magyarország és Törökország.
A törökök azzal revolverezték Svédországot, hogy a Törökországban tiltott politikai tevékenység miatt elítélt, de megszökött kurd vezetőknek nyújtottak menedéket, és amíg nem adják ki őket, addig Ankara nem ratifikálja a két ország csatlakozását. Az egyeztetés a kérdésben lassan halad, de remény van arra, hogy végül Ankara hajlik majd a tagfelvétel támogatására.
A másik állam Magyarország, ahol tavaly szeptemberben a 2022-es tavaszi választásokkal, majd a kormányalakítással magyarázták eleinte a csúszást. Azonban az őszi parlamenti ülésszak anélkül ért véget, hogy a magyar törvényhozás napirendre vette volna a finn és a svéd csatlakozás kérdését. Orbán Viktor miniszterelnök végül a mostani tavaszi ülésszakot nevezte meg, amikor rábólintanak a ratifikálásra. Ez – bár a kérdés tárgyalását megkezdték a magyar képviselők – eddig nem történt meg.
(Borítókép: Egy határőr tiszt sétál a Finnország és az Oroszország közötti határszakaszt jelző kerítés mentén az imatrai Pelkola határátkelő közelében 2022. november 18-án. Fotó: Alessandro Rampazzo / AFP)