Május 14-én tartanak elnökválasztást a földrengés sújtotta Törökországban, ahol Recep Tayyip Erdogan 2003-as hatalomra kerülése óta lényegében először rúghat labdába az ellenzék. A Hatok Asztalának nevezett ellenzéki formáció a balközéptől egészen a szélsőjobbig terjed, és már meg is van a közös elnökjelöltjük. De vajon ezzel megtalálták-e az Erdogan-rezsim elleni ellenszert? Szakértővel jártuk körbe.
A török ellenzék hat pártja még korábban bejelentette, hogy az idei, májusi elnökválasztáson együtt indulnak, hogy így maximalizálják az esélyüket a kritikusai szerint illiberális, autoriter rendszert építő Erdogannal és kormányával, az AKP–MHP-koalícióval szemben.
Hétfő este az ellenzéki pártok bemutatták a közös jelöltjüket is, Kemal Kilicdaroglut.
Az egykori bürokrata, majd 2002 óta parlamenti mandátumot viselő Kilicdaroglu a legnagyobb ellenzéki párt, a még Kemal Atatürk által alapított kemalista-szociáldemokrata Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, így végül az összefogott ellenzék élére a legerősebb pártból érkezett a vezető.
Az ellenzék, amely magát a Hatok Asztalának nevezi, a sajtótájékoztatóval egy időben megismételte azt a 12 pontját, aminek nagy részét még februárban fogalmazták meg egy deklarációban. Ennek leghangsúlyosabb pontja, hogy a jelenlegi elnöki rendszertől (amelyben leginkább az elnöknek van mindenben döntő szava) visszatérne egy megerősített parlamentáris rendszerhez.
Továbbá követelik, hogy a jelenlegi 10 százalékról csökkentsék 3 százalékra a parlamenti bejutási küszöböt, a választáson legalább 1 százalékot szerzett pártok legyenek jogosultak állami támogatásra, szeretnék eltöröltetni az elnök vétójogát, illetve bevezetnék a konstruktív bizalmatlansági szavazás intézményét – azaz a parlament leválthatná a kormány bármely tagját, amennyiben a képviselők többsége így szavazna.
„A mi asztalunk a béke asztala. A mi egyetlen célunk, hogy az országot elvigyük a jólét, a béke és az öröm napjaihoz” – fogalmazott Kilicdaroglu a bejelentéskor tartott kampányrendezvényen, ugyanakkor a 74 éves politikus nem könnyű feladatra vállalkozott.
Az összefogás, amit vezetni fog, az ő balközép pártjától a szélsőjobbig terjed.
Ráadásul múlt héten a második legnagyobb ellenzéki párt, a szélsőjobboldali Iyi Parti (Jó Párt) egy ideig úgy tűnt, borítja az összefogást, és kilép a koalícióból, amiért az egykori bürokrata Kilicdaroglut jelölték közös jelöltnek – végül csak azért léptek vissza, mert a két alelnököt ők jelölték ki: a jelenleg előzetes letartóztatásban lévő isztambuli főpolgármestert, Ekrem Imamoglut, illetve ankarai kollégáját, Mansur Yavast.
Azonban nemcsak e széles szövetséget lesz nehéz összefognia, hanem a választási kampányt végigvinni sem ígérkezik könnyű feladatnak: Kilicdaroglu hiába vezeti pártját már 2010 óta, Erdogan ellen eddig nem sok esélyük volt, ugyanakkor a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet (három számjegyű infláció), illetve a már több mint 45 ezer életet követelő februári földrengések miatt még sosem várta ilyen jó helyzetben az ellenzék a választásokat.
Pénzváltó Nikolett Törökország-kutató, a Migráció Intézet kutatási vezetője úgy látja, hogy a legvalószínűbb elnökjelölt eleve a CHP elnöke volt, bár, mint fogalmazott „nem feltétlenül azért, mert ő lenne a szavazók körében a legnépszerűbb, legkarizmatikusabb jelölt vagy Erdogan legesélyesebb kihívója”. Azonban úgy véli,
Kilicdaroglu az ellenzék szemében egy viszonylag megbízható elnökjelölt, aki hitelesen le tudná vezényelni az ígért demokratikus átmenetet
– fogalmazott, majd hozzátette: a már fentebb említett két alelnökaspiráns, Imamoglu és Yavas nagyobb kihívást jelentene Erdoganéknak.
Hogy akkor mégis miért rá esett a választás, Pénzváltó úgy válaszolt, részben Kilicdaroglu személyisége miatt, kiemelve, hogy a CHP-vezér önmagában nem elég erős ahhoz, hogy ha esetleg megnyerné a választást, akkor bebetonozza magát a jelenlegi elnöki rendszerbe, amit az összefogás el szeretne törölni.
Tény ugyanakkor, hogy idáig el is kellene jutni – nem elég, ha jó elnök lenne, ha nem elég jó elnökjelölt, vagyis nem tudja megnyerni a választást
– hangsúlyozta a Törökország-szakértő. Elmondta, hogy Kilicdaroglu egy kurd többségű területről származik, és az alavita vallási kisebbséghez tartozik, ami az egyik oldalról hozhat neki pluszszavazatokat, azonban emiatt nem túl valószínű, hogy az Erdogan táborához tartozó konzervatív szunnita vagy nacionalista szavazókat meg tudja majd szólítani.
Arra, hogy az elnökjelölt képes lehet-e egyben tartani a rendkívül heterogén Hatok Asztalát, úgy látja:
ez nehéz feladat, már csak azért is, mert lényegében csak az Erdogan-ellenesség tartja őket egyben.
Emiatt Pénzváltó arról sincs meggyőződve, hogy „ez valóban egy hosszú távú, stabil formáció lesz”. Az Iyi Parti ideiglenes kilépéséről úgy látja, a párt ezen döntése, illetve a jelenlegi ellenzéki játszmák már a választások utáni helyezkedésekről szólnak, hogy kinek mekkora befolyása legyen egy esetleges kormányváltásnál.
Azt, hogy milyen esélyekkel indul a most már elnökjelölttel is rendelkező Hatok Asztala, Pénzváltó úgy fogalmazott, szerinte továbbra is nehéz megjósolni a választás kimenetelét.
Ugyanakkor a szakértő szerint az már mindenképpen nagy eredmény, hogy az ellenzéknek sikerült közös elnökjelöltet állítania,
bár hozzátette: ez „közel sem biztos, hogy elég lesz”.
Ez azért van így, mert a török választásokat az EBESZ már régóta nem tartja se fairnek, se tisztának: a legutóbbi, 2018. június 24-én tartott előrehozott elnök-, illetve parlamenti választásról írt zárójelentésükben ugyan úgy fogalmaztak, hogy a választók valódi választási lehetőségek között választhattak, de rögtön leszögezik:
Erdogan és pártja jelentős előnyt élvezett a kampányban.
Többek között a közmédia teljesen AKP-propagandaként működött, ahogy a török média többsége is kormányközeli kézben összpontosult. Emellett, mivel a 2016-os puccskísérlet után a választás idején még mindig szükségállapot volt érvényben, így például korlátozták a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságot, bár mint a jelentés megjegyzi, ennek ellenére viszonylag nagy aktivitást folytattak a civilek.
A parlamenti választás kapcsán kifejtették: a 10 százalékos bejutási küszöb a legnagyobb az EBESZ-országok között, és hiába alakultak ki szövetségek pártok között, a közös listán való indulást nem engedélyezték.
Ráadásul a jelentés megjegyzi: az ellenzéki kampányt számos támadás érte, illetve a kampányeseményeket gyakran megzavarták, ami leginkább a kurd kisebbségi jogokkal foglalkozó baloldali Nép Demokrata Néppártot (HDP) érintette – jelöltjük, Selahattin Demirtast például még a választások előtt őrizetbe vették, mert a vád szerint részt vehetett a 2016-os puccskísérletben, amit ő tagad. Demirtas így a börtönből „kampányolt”, így ért el 8,4 százalékot.
Az ellenzék most ilyen körülmények között próbál sikereket elérni.
(Borítókép: Kemal Kilicdaroglu nyilatkozik a sajtó képviselőinek 2023. március 6-án. Fotó: Cagla Gurdogan / Reuters)