Nemcsak Európában és az orosz–ukrán háború vonatkozásában aktív Kína, amely béketervvel is előállt az ukrajnai konfliktus rendezése érdekében. A Közel-Keleten visszaszoruló Egyesült Államok helyébe lépve – nem függetlenül saját energiapolitikai érdekeitől – erősíti regionális kapcsolatait a stabilitás pártján állva, így növelve globálisan is diplomáciai erejét. Tárik Meszár, az Eurázsia Központ kutatója szerint Kína keményen megdolgozott azért, hogy béketeremtő szerepe legyen a Közel-Keleten.
Fontos lépést tett a közel-keleti feszültségek enyhítésének irányába Szaúd-Arábia és Irán március 10-én Pekingben. A két ország megbeszélést folytatott, és megállapodott arról, hogy helyreállítják egymással diplomáciai kapcsolataikat. A házigazda és a közvetítő szerepét Kína vállalta.
Az MTI is hozzáférhetővé tette a Nournews iráni hírügynökség által közreadott képeket, amelyeken Muszad bin Mohammed al-Ajbán szaúdi államminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó, Ali Samháni, az iráni nemzetbiztonsági tanács vezetője, illetve Vang Ji államtanácsos, a Kínai Kommunista Párt központi külügyi bizottságának igazgatója látható. Többször megírtuk már, hogy utóbbi tekinthető a kínai külügy tényleges vezetőjének.
A hírügynökségi jelentések szerint Vang Ji „a párbeszéd és a béke győzelmének” nevezte a szaúdi–iráni megállapodást, amely súlyos globális feszültségek közepette született meg. „Kína eleget tett házigazdai feladatainak” – idézte az államtanácsost az MTI.
Vang Ji azt is leszögezte, hogy Peking továbbra is konstruktív szerepet kíván betölteni a világ válságainak megoldásában. „A világ nem csak Ukrajnából áll” – jegyezte meg az államtanácsos, aki nemrégiben európai körútja során Budapestre is ellátogatott, majd Moszkvába utazott. A kínai külügyminisztérium ezután, az ukrajnai háború kezdetének évfordulóján tette közzé Peking 12 pontos béketervét, amelyről Orbán Viktor a magyar parlamentben kijelentette: fontosnak tartja és támogatja.
A szaúdi–iráni megállapodás tartalmazza, hogy a két ország két hónapon belül újra megnyitja nagykövetségét a másik fővárosában. Azt is vállalták, hogy tiszteletben tartják egymás szuverenitását, és nem avatkoznak bele egymás belügyeibe.
A Pekingben tett bejelentést üdvözölte az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Omán és Irak is. A szaúdi állami hírügynökség tájékoztatásából az is kiderült, hogy a kínai mellett az iraki és az ománi kormány is közrejátszott a Szaúd-Arábia és Irán közötti egyezség létrejöttében.
Gyorselemzésében Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Pekingben bejelentett megállapodás Kína növekvő diplomáciai erejéről is árulkodik. Facebook-oldalán azt írta, hogy az elmúlt években mindkét ország egyre inkább közeledett Kínához, szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat alakítottak ki vele, Peking pedig mindig igyekezett tekintettel lenni a két ország feszült viszonyára is, fenntartva az egyensúlyt a Rijáddal és Teheránnal való viszonyában. Kosztur András hozzátette: jelenleg úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok háttérbe szorulásával és Kína befolyásának növekedésével a Közel-Kelet hatalmainak rivalizálása is békésebb formát ölthet. A kutató rámutatott: Kínának közvetlen érdeke fűződik az eurázsiai kontinens békéjének fenntartásához.
A szaúdi–iráni konfliktus hátterét Tárik Meszár, az Eurázsia Központ kutatója részletezte az Indexnek: a két közel-keleti ország 2016-ban szakította meg kapcsolatait, amikor a szaúdiak kivégeztek egy prominens síita muszlim hitszónokot, ami tiltakozásokat váltott ki Iránban, és a tüntetők megtámadták Szaúd-Arábia teheráni nagykövetségét. A két fél közötti geopolitikai konfliktus azonban nem ezzel a momentummal kezdődött, évtizedekre nyúlik vissza.
„Szaúd-Arábia és Irán a Közel-Kelet számos konfliktusában vesz részt proxyháborúkban, és gyakorta az egymással szemben álló feleket támogatják. Konkrét példaként említhetjük Jement, ahol immár nyolcadik éve tart a háború. Míg Teherán a húszi lázadókat támogatja, addig Rijád a kormányt segítő katonai koalíciót vezeti. A jemeni, Iránhoz kötődő húszi mozgalom a határokat semmibe véve rakéta- és dróntámadásokat is végrehajtott Szaúd-Arábiában, majd 2022-ben kiterjesztette a csapásokat az Egyesült Arab Emírségekre is” – foglalta össze lapunknak Tárik Meszár.
A kutató hozzátette: tovább mélyítette az ellentétet, hogy bár Irán tagadta a vádakat, a szaúdi királyság Teheránt hibáztatta az olajlétesítmények elleni 2019-es rakéta- és dróntámadásokért, illetve a Perzsa-öböl vizein indított tartályhajók elleni offenzívákért.
Tárik Meszár szerint a Szaúd-Arábia és Irán közötti kínai közvetítés rávilágít arra, hogy Peking egyre jelentősebb szerepet vállal egy olyan régióban, amely hosszú ideig az Egyesült Államok befolyási övezetébe tartozott. Mivel az Egyesült Államok az elmúlt időszakban fokozatosan csökkentette közel-keleti jelenlétét, és Iránnal sincsenek jó kapcsolatai, Kína jó pozícióba került ahhoz, hogy közvetítőként vegyen részt a megállapodásban.
Emellett a kutató azt is kiemelte, hogy lényeges különbség van Kína és az Egyesült Államok közel-keleti szerepvállalása között.
Az Egyesült Államokra jellemző, hogy egy regionális konfliktusban markánsan oldalt választ, és nem ritka, hogy döntését komoly erőforrások biztosításával is nyomatékosítja. Ez a legtöbb esetben rendkívüli módon megnehezíti az Egyesült Államok béketeremtő szerepét. Kína viszont tradicionálisan nem foglalt állást idegen felek konfliktusaiban. Ez a helyzet áll fenn a Szaúd-Arábia és Irán között dúló viszály esetében is, ahol a távol-keleti ország keményen dolgozott azért, hogy ne álljon ki egyik fél mellett sem, és ennek köszönhetően most béketeremtő szerepet játszhat
– fejtette ki Tárik Meszár.
A Szaúd-Arábiához hasonló országok számára az Egyesült Államok volt az egyetlen olyan partner az elmúlt évtizedekben, amely széles körű befolyással bírt a regionális ügyekre. Most ezeknek az országoknak más lehetőségeik is adódtak, az Eurázsia Központ kutatója szerint ugyanis a Kínával való gazdasági és egyéb együttműködésük szignifikáns hatalmi átrendeződést eredményez.
Az Egyesült Államok megkérdőjelezhetetlen globális szuperhatalom volt, de ez az időszak véget érni látszik
– összegezte Tárik Meszár.
A szaúdi–iráni megállapodás hírére Jake Sullivan, a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadója úgy nyilatkozott: üdvözölnek minden lépést, amely hozzájárul a feszültség csökkentéséhez a Közel-Keleten. Joe Biden elnök szintén nyilvánosan üdvözölte a Szaúd-Arábia és Irán közötti diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételét, Peking szerepét nem kérdőjelezték meg az amerikaiak, ugyanakkor Tárik Meszár rámutatott: Joe Biden tanácsadói azon nyomban elhárították azokat a felvetéseket, miszerint a kínai közvetítéssel létrejött egyezség az amerikai befolyás csökkenéséhez vezetne a térségben.
„Az Egyesült Államok álláspontja szerint korántsem világos, hogy a Szaúd-Arábia és Irán közötti közeledés meddig fog tartani. Független szakértők szerint a döntés, hogy a közeljövőben újranyitják a 2016-ban bezárt nagykövetségeket, csak az első lépést jelenti a két ország közötti kapcsolatok normalizációjához vezető úton” – közölte az Eurázsia Központ kutatója.
Kína erős, sokoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokat épített ki a Közel-Kelet szinte összes országával. Tárik Meszár szerint a távol-keleti ország egyik legfontosabb érdeke a Közel-Keleten, hogy a politikai helyzet stabil maradjon, ugyanis ez a régió többek között kritikus fontossággal bír Kína energiabiztonsága szempontjából. A Közel-Kelet az olaj és földgáz fő szállítója Kína számára. Egy stabil politikai miliő kialakítása folyamatos és megbízható energiaellátást biztosít Kína növekvő energiaigényének kielégítésére. Ráadásul a távol-keleti ország jelentős összegeket fektetett be a különböző infrastrukturális projektekbe is, például az utak, vasutak és kikötők fejlesztésébe. „Egy viszályoktól mentes Közel-Kelet biztosítja e beruházások sikerességét, valamint hozzájárul Kína gazdasági érdekeinek folyamatos növekedéshez a régióban” – jelentette ki Tárik Meszár.
Izraelben csalódást váltott ki Szaúd-Arábia és Irán közeledése. Az Eurázsia Központ kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Benjámín Netanjáhú miniszterelnök egyik legnagyobb külpolitikai diadalát továbbra is a négy arab állammal (az Egyesült Arab Emírségekkel, Marokkóval, Bahreinnel és Szudánnal) 2020-ban kötött normalizációs megállapodások jelentik.
„Ez egy olyan politikai lépés volt, amellyel Izrael Irán elszigetelését akarta felgyorsítani a régióban. Továbbá Izrael egyértelmű szándéka volt, hogy egy esetleges Szaúd-Arábiával történő hivatalos diplomáciai kapcsolatfelvétel elérésével még inkább megerősítse az Irán-ellenes közel-keleti blokkot” – magyarázta az Indexnek Tárik Meszár, aki szerint a március 10-én bejelentett szaúdi–iráni megállapodás azonban hideg zuhanyként érte Izraelt. Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök kritizálta a Szaúd-Arábia és Irán közötti kapcsolatok helyreállítását, és hangsúlyozta, hogy ez az izraeli erőfeszítések kudarcát jelenti a Teherán elleni regionális szövetség megteremtésére.
A kérdésre, hogy a szaúdi–iráni megállapodás hozzájárulhat-e a jemeni proxyháború lezárásához, az Eurázsia Központ kutatója az válaszolta: a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételétől függetlenül is vannak kísérletek a tárgyalások újjáélesztésére; az elmúlt időszakban mindkét oldal tartózkodott az olyan provokációktól, amelyek a harcok kiújulásához vezethettek volna. „A Kína által közvetített megállapodások újabb lendületet adhatnak a jemeni konfliktus végérvényes lezárásához” – vélekedett Tárik Meszár.
Szaúd-Arábia és Irán közeledése az iráni atomprogrammal kapcsolatos tárgyalásokat is befolyásolhatja.
„Egy magas rangú iráni tisztviselő azt nyilatkozta, hogy Teherán számára kiemelt prioritássá vált a Szaúd-Arábiával való feszültség kezelése, ami nem mellesleg segítené az iráni nukleáris programról szóló hosszú távú tárgyalások megoldását. Szerinte ez arra ösztönözné a Nyugatot, hogy nukleáris megállapodást kössön Iránnal. Szaúd-Arábia álláspontja az, hogy ha egyértelművé teszik Irán számára, hogy szavatolniuk kell a régió biztonságát, az segíthet nekik elfogadhatóbbnak találni a folyamatban való részvételt” – fejtette ki Tárik Meszár. Ugyanakkor megjegyezte: nem szabad kifelejteni az egyenletből Izraelt, amely teljes joggal mindent el fog követni annak érdekében, hogy az iráni atomprogram által okozott fenyegetést nullára redukálja.
(Borítókép: Ali Samháni, az iráni nemzetbiztonsági tanács vezetője, Vang Ji kínai államtanácsos, a Kínai Kommunista Párt Központi Külügyi Bizottsága Főhivatalának igazgatója és Muszad bin al-Ajbán , Szaúd-Arábia nemzetbiztonsági tanácsadója [b–j] dokumentumot cserél, miután megállapodást írtak alá Pekingben 2023. március 10-én. Fotó: Nournews Agency / EPA / MTI)