Hiába egyezett meg a három uniós jogalkotó szerv, hogy 2035-től kivezetik a belső égésű motorral működő autókat, az utóbbi hetekben ismét előtérbe került a téma, miután Németország vétóval fenyegetett, így végül a javaslatról még nem szavaztak a Tanácsban. De mi Németország célja, és Franciaország miért akarja a berlini vétót megtörni?
Mint arról az Indexen többször is beszámoltunk, egyre több ország csatlakozik azon Olaf Scholz vezette szövetséghez, amely szeretné megmenteni a belső égésű motorokkal működtetett autókat 2035 után is.
Míg eleinte a német kormány mellett csak az olaszok és a bolgárok álltak ki, azóta már a cseh, a lengyel és az osztrák kormányok vezetői is csatlakoztak e koalícióhoz. Legutóbb pedig a szlovák parlament szólította fel a decemberben megbuktatott, de szeptemberig ügyvivő kormányként működő Heger-kormányt, hogy ők is csatlakozzanak az uniós rendelet blokkolásához.
Így már hét ország ellenzi, hogy az Európai Bizottság rendeletjavaslatát – amit az Európai Parlament idén februárban szavazott meg – a jelenlegi formájában fogadják el.
Ezen országok vezetői ugyanis kifogásolják, hogy a rendelet szövegében az úgynevezett e-üzemanyagot nem tüntetik fel mint alternatívát, pedig szerintük a szintetikus üzemanyag használatával ezen autók szén-dioxid-kibocsátását is lehet úgy csökkenteni, hogy az megfeleljen az Európai Bizottság klímavédelmi stratégiájának, az Európai zöldmegállapodásnak (Green New Deal) és a Fit for 55 javaslatcsomagnak.
A rendeletjavaslatot már annak bemutatásánál ellenezte Bulgária, Olaszország és Lengyelország, ugyanakkor csak azután szervezték meg a belső égésű motorral működő autók mellett kiálló koalíciójukat, miután a német kormány színre lépett.
A rendelet szövegét egy úgynevezett trilógus során fogadták el: ekkor a három uniós jogalkotó szerv, a rendeletet benyújtó Európai Bizottság, az azt szavazásra bocsátó Európai Parlament, illetve a tagállamok szakminisztereiből álló Európai Unió Tanácsának (röviden Tanács) képviselői tárgyaltak a jogalkotás gyorsítása érdekében. A trilógus végén e három intézmény egy olyan kompromisszumos szövegben állapodott meg, ami mindenki számára elfogadható, és elméletben mind az EP-ben, mind a Tanácsban megvan a többség annak elfogadásához. Azaz a tagállamok már egyszer megállapodtak a rendelet tartalmáról, ugyanakkor szavazásra eddig még nem került sor a Tanácsban.
A rendeletjavaslat szerint 2030-ig a 2021-es szinthez képest az új személygépkocsik esetében 55 százalékkal, a kisteherautók kapcsán pedig 50 százalékkal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, majd 2035-től pedig már szén-dioxid-mentessé kell tenni a közlekedést, ami miatt sokan a belső égésű motorok halálát látják, a technológiai átállást pedig kapkodónak.
A rendeletben szerepel az úgynevezett Ferrari-kiegészítés, ami kimondja: az olyan autógyártók, amelyek évente kevesebb mint 10 ezer személygépkocsit gyártanak, rájuk a 2030-as cél nem vonatkozna, a 2035-ös cél pedig egy év haladékot biztosítana számukra, így több mint tíz év állna rendelkezésre, hogy a fejlesztés mellett a gyártásukat is megreformálják.
Ennek oka Párizsban keresendő: a tárgyalások intenzitása a 2022 első felében tartó francia soros elnökség alatt nőtt meg, azonban a szövegben már a csehek alatt sikerült megállapodni.
Franciaország a kezdetektől fogva támogatja a rendeletet, emellett támogatások és adókedvezmények segítségével nagyon sok adófizetői pénzt szán közlekedésiparának a zöldítésére. Az európai autóipar fontos szereplője Franciaország, a világban a 12. legnagyobb autógyártó, míg Európában Németország és Spanyolország után a harmadik.
Így érthető, ha Franciaország az autóiparának a térnyerésében a technológiai fejlesztést látja, ráadásul ebben partnere a nála előkelőbb helyen szereplő Spanyolország is.
Miközben az európai autóipari éllovas, Németország ellenzi a rendeletet: annak ellenére, hogy az ország legnagyobb autóipari cégei, az Audi, a BMW vagy a Volkswagen már korábban ígéretet tettek, hogy a jövőben szinte kizárólag elektromos autókat fognak gyártani, és sokat költenek fejlesztésekre is – ráadásul a Volkswagen már korábban jelezte az EU-nak: az elektromos autókhoz nélkülözhetetlen akkumulátorgyártásban az Egyesült Államokhoz vagy Kínához képest lemaradásban van az öreg kontinens.
Németországnak már sikerült is egy kisebb célt elérnie: a javaslatról már egyszer szavaztak volna a Tanácsban, azonban miután összeállt a Berlin–Róma–Varsó-tengely, az lekerült a napirendről, azóta pedig további országok csatlakoztak Scholzék blokkjához.
A hét ország a fentebb is említett e-üzemanyagot hiányolja a tervezetből. Úgy vélik, a szén-dioxid-kibocsátást a Bizottság kizárólag az elektromos autók térnyerésében látja, miközben szerintük a szintetikus üzemanyag is megfelelhet technológiailag. Ezért azt szeretnék elérni, hogy a rendeletjavaslatba vagy kerüljön be kiegészítésként a szintetikus üzemanyagok 2035 utáni használati engedélye, vagy pedig egy párhuzamos rendeletjavaslatban írják felül a jelenlegi javaslat e részét.
A hét ország mögött a fő mozgatórugó Németország, azon belül is a legkisebb kormánypárt, a piacpárti FDP. A Politico szerint ugyanis a Christian Lindner pénzügyminiszter által vezetett liberális párt úgy látja: ez egy komoly politikai ügy, amivel a német szavazókat könnyen meg lehet szólítani. Emellett aggódnak azon német cégek és érdekeltségek jövőjéért, amelyek a nagy autókonszerneknek állítanak elő alkatrészeket a belső égésű motorokhoz – ha csak elektromos autót lehet termelni, ők lehúzhatnák a rolót.
Ráadásul a hét ország kellő erővel rendelkezik, hogy ezzel blokkolják a javaslat megszavazását a Tanácsban.
Ennek ellenére sem a Bizottság, sem Franciaország nem tett arról, hogy a tavaly októberben késznek hitt rendeletet a jelenlegi szövegezéssel fogadják el. Bruno Le Maire francia gazdaságminiszter kijelentette, ők készek harcolni a rendeletért, mivel szerinte az nemcsak a környezetvédelem, hanem gazdasági szempontokból is kiemelten fontos: aki hamarabb ér el a szén-dioxid-mentes világba, nagyobb részesedést szerez a zöldpiacból.
Ehhez pedig – csakúgy, mint Németország – Franciaország is talált szövetségeseket. A spanyol mellett a belga, dán, holland, ír és a svéd kormány áll Le Maire-ék mellé, akik 2035-től szintén száműznék a belső égésű motorral működő autókat az országaikból. Akik így szintén elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy egy esetleges e-üzemanyagról szóló rendeletjavaslatot blokkoljanak.
Annak ellenére, hogy elsőre szakpolitikai vitának tűnhet, a Politico által megszólaltatott – egyébként a franciákat támogató – név nélkül nyilatkozó diplomata úgy fogalmazott:
Franciaország számára emellett ez egy lehetőség is, hogy Berlint megbízhatatlan partnernek mutassa be, így erősítve Párizs pozícióját az EU-n belül.
Ugyanakkor nem tudni, hogy a jelenleg felállt frontvonalat hogyan tudja majd bármelyik fél is áttörni: a Tanácsban addig nem írják ki a javaslatról a szavazást, amíg az biztosan nem menne át, miközben jelenleg nem látni, hogy az egymásnak odaszúrogatáson és szövetségesgyűjtéseken kívül történik-e valami.
Emellett túl sok idő nincs már a tárgyalásra: ha valamit a Tanácson belül sikerülne is kiharcolnia a németek vezette koalíciónak, azt szinte biztos, hogy az Európai Parlament nem szavazná meg – a Politico úgy tudja, ezt az EP már előre jelezte a Bizottságnak, így jelenleg elég szűk a mozgástér, hogyan lehetne módosítani a tavaly októberben véglegesnek szánt rendeletjavaslat szövegét.
Ráadásul jövőre választják újra az Európai Parlament képviselőit, így vagy addig kellene valamit elfogadnia a feleknek, vagy a rendelet átcsúszik 2026-ra, amikor már az új EP mellett az EP által megszavazott új Bizottság is megkezdené a munkát.
(Borítókép: Olaf Scholz 2022. március 22-én. Fotó: Christian Marquardt / Pool / Getty Images)