Peking közbenjárása enyhülést hozott Szaúd-Arábia és Irán viszonyában. Az áttörésért Washington is hálás lehet, de aggódhat is gyengülő befolyása miatt.
Olyan eredményt ért el a kínai diplomácia, amilyenre az amerikainak esélye sem lett volna:
rávette az egymással évtizedek óta ellenséges Szaúd-Arábiát és Iránt, hogy állítsák helyre a 2016-ban megszakított diplomáciai viszonyt.
A nemzetközi politikában egyre fajsúlyosabb szerepre törekvő ázsiai nagyhatalom ezzel megmutatta, hogy az eddig amerikai érdekszférának tekintett Közel-Keleten is számolni kell velük – írja a nepszava.hu.
A megállapodás olyan pozitív fejlemény, ami a térségbeli más országok jövőjét is kedvezően befolyásolhatja. Például a polgárháború sújtotta Jemenben – ahol a két rivális hatalom de facto proxiháborút folytatott – megnőtt az esély a békére. Az egyre súlyosabb gazdasági válságba süllyedő Libanonban pedig – ahol a szaúdi–iráni vetélkedés befolyással bír a belpolitikára – feloldódhat a politikai patthelyzet.
Az Egyesült Államok üdvözölte a konstruktív kínai fellépést.
A mi nézőpontunkból minden, ami segíthet csökkenteni a feszültséget, elkerülni a konfliktust és bármilyen módon megfékezni Irán veszélyes vagy destabilizáló tevékenységét, jó dolog
– jelentette ki Antony Blinken amerikai külügyminiszter.
Az Egyesült Államok a Kínával folytatott rivalizálást egy kibontakozó, újfajta hidegháborúnak tekinti, egy tágabb, Nyugat és Kelet közötti, demokratikus értékekért folytatott küzdelemnek, ám e narratíva nem hatja meg az arab vezetőket. Az Ukrajna elleni orosz invázió sem vet fel aggályokat Amerika regionális szövetségeseinél, a gazdasági érdekek számukra többet nyomnak a latban, mint Ukrajna szuverenitása vagy a nemzetközi normák felett érzett aggodalom.
A Biden-adminisztráció azt a tanulságot vonhatja le a fejleményekből, hogy az emberi jogokat is szem előtt tartó külpolitika nem feltétlenül a legjobb megközelítés a Közel-Keleten.