Az Olaf Scholz vezette német kormány elejét venné annak, hogy a Bundestag létszáma választásról választásra nő. Az ezzel járó pluszköltségek mellett ez logisztikai problémákat is okozhat, ugyanakkor nem mindegyik párt örülne annak, ha 2025-ben már az új választási rendszer szerint osztanák ki a mandátumokat.
Március 17-én 400 igen, 261 nem és 23 tartózkodás mellett a német törvényhozás, a Bundestag megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely néhány médium szerint drasztikusan reformálja meg a német választási rendszert.
A sajtóban a legtöbb helyen a mandátumszám csökkentéséről lehet olvasni: az új választási törvény a képviselők számát fixen 630 főben maximalizálná, ami egyértelműen csökkentené a Bundestag-tagok számát, annak ellenére, hogy a főszabály szerint mindössze 598 mandátumot osztanának ki a parlamentbe bejutott pártok között.
A 2021-es választás után azonban végül 736 képviselő kezdhette meg a munkáját a 20. Bundestagban. Akkor ez mégis hogyan jött össze?
Ahhoz, hogy megértsük, a képviselők milyen választási reformot szavaztak meg március 17-én, először azt kell megvizsgálnunk, milyen volt az eddigi.
A németek alapvetően a magyar választási rendszerhez hasonló, ún. vegyes választási rendszerben választották eddig a képviselőiket: egy választónak két szavazata volt, az egyiket a körzetében induló jelöltre, egy másikat pedig pártlistára adta le.
Azonban, ellentétben a magyarral, ez nem azt jelentette, hogy a választási rendszer egyszerre tartalmazott többségi (a győztes mindent visz) és arányos elemeket.
Ugyanis a német választási rendszer egy ún. „megszemélyesített arányos rendszer”, ahol a két leadott szavazat egymástól nem független, mint a magyarban: az egyéni körzetekben megszerzett mandátumszám ugyanis meghatározza, hogy listáról hány további képviselő kerülhet be a Bundestagba.
Az érthetőség kedvéért vegyünk egy konkrét példát! A Saar-vidék a legalacsonyabb lakosságszámú tartomány, ha a tartományként működő városokat nem számítjuk. A tartományban mindössze négy választókerület van, azonban összesen 9-en képviselik a tartományt a szövetségi törvényhozásban.
2021-ben a négy választókerület mindegyikében az SPD szerezte meg a legtöbb szavazatot, így az ezzel járó mandátumokat is. Emellett listán is a legtöbben a szociáldemokrata pártra húzták be, azonban ez további mandátumot nem hozott a szocdemeknek, hanem helyette kettő mandátumot kapott az egykori Merkel-párt CDU és egyet-egyet a liberális FDP, a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) és a szélsőbaloldali Linke.
Ennek oka, hogy – ellentétben a magyar választási rendszerrel – a listás szavazatok elsősorban az egyéni jelöltekre adott szavazatok kompenzációjára vannak kitalálva, nem pedig további mandátumszerzésre.
A mandátumokat úgy osztják ki, hogy megnézik, listán milyen eredményeket értek el a pártok, majd ezt összehasonlítják azzal, hogy az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok ugyanezen arányban vannak-e elosztva.
Mivel a Saar-vidéken az SPD-re listán nem 100 százalékban szavaztak, hanem „csak” a választók 37,1 százaléka, ezért az egyéniben kiosztott négy mandátum mellé addig osztottak ki további mandátumokat a többi párt számára a tartományban, amíg a képviselők aránya megfelelt a listára adott szavazatok arányával.
Nemcsak kompenzációs mandátumok vannak, hanem ún. túllógó (Überhangmandat) mandátumok is. Ezek azok a mandátumok, amikor egy párt több mandátumot szerez, mint amit a listás eredmények indokolnának. Mivel az SPD-re listán a Saar-vidéken csak 37,1 százalék szavazott, így a tartományban szerzett négy mandátumából két és fél túllógott – ezt a túllógást kompenzálták a többi párt számára.
Ugyanakkor – mivel így lakosságarányosan több képviselő jutott be a Saar-vidékről, mint más tartományokból – ilyen esetben a többi tartomány is kap pluszmandátumokat, hogy a szavazategyenlőség elvét (miszerint egy embernek ugyanannyit ér a szavazata, mint másnak, függetlenül a végzettségétől, a gazdasági helyzetétől vagy – mint jelen esetben – a földrajzi elhelyezkedésétől) be tudják tartani.
A túllógó és az ezt kompenzáló mandátumok miatt a Bundestagnak soha nincs ugyanannyi tagja.
A legutóbbi, 2021-es választáson például 138 kompenzációs mandátumot osztottak ki, míg azt megelőzően, 2017-ben 111-et.
A másik különleges szabály az ötszázalékos bejutási küszöb, pontosabban annak a kivétele okozza. A német választási rendszerben – hasonlóan más országokhoz – csak azon pártokra adott szavazatokat számítják be a mandátumszerzésbe, ahol a párt országosan elérte az öt százalékot. Ugyanakkor annyiban eltér más országok szabályától, hogy
ha egy párt legalább három egyéni körzetben győz, akkor függetlenül attól, hogy listán nem ugrotta meg az ötszázalékos küszöböt, a listás szavazatai is számítanak.
Így például az amorf, egyszerre a berlini hipster újbalosokat és a keleti munkásokat kiszolgálni hivatott szélsőbalos Linke úgy volt jogosult 36 kompenzációs mandátumra, hogy listán a németek mindössze 4,9 százaléka szavazott a Janine Wissler és Martin Schirdewan által vezetett pártra, azonban három egyéni körzetet behúztak a jelöltjeik.
Az új, nemrég elfogadott választási reform e két fentebb részletezett elemet törölné el, egy kis csavarral. Ugyanis továbbra is két szavazatot adnának le a választók, és továbbra is lennének kompenzációs mandátumok, azonban
a túllógó mandátumokat nem a többi pártnak adott újabb mandátummal kompenzálnák, hanem egyszerűen a túllógó mandátumot szerző képviselő nem jutna be a Bundestagba.
A javaslat szerint azon „túllógó” képviselők esnének el így a mandátumtól, akik a legkisebb arányban győztek a körzetükben. Emellett a kisebbségi pártokon kívül eltörölnék az ötszázalékos küszöb fentebbi kivételét is – így a Linke 2021-ben például nem is jutott volna mandátumhoz. A túllógó mandátumok eltörlésével pedig tartható lenne, hogy a Bundestag mindig 630 fős legyen.
A javaslatot a jelenlegi kormány, azaz a pártok színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak is nevezett SPD–FDP–Zöldek-kormány képviselői szavazták meg, míg az ellenzék elutasította – a kizárólag Bajorországban induló, ám a CDU-val pártszövetségben együttműködő CSU, illetve a Linke az alkotmánybíróságon támadná meg a már elfogadott törvényt, mivel szerintük az alkotmányellenes.
A szerezhető mandátumszám csökkenése – a több képviselő több állami apanázzsal jár – mellett az ötszázalékos küszöb pontos betartatása zavarja őket: a Linke annak köszönhetően tizenháromszorozta meg a mandátumainak a számát, hogy listán ugyan csak 4,9 százaléknyian szavaztak rájuk, de egyéniben nyertek három mandátumot is, így a 3 mandátum helyett végül ennek a tizenháromszorosát, 39-et szereztek.
Ahogy a kizárólag Bajorországban induló CSU-t is az utóbbi zavarja: ugyanis eddig hiába szerepelt konzekvensen jól a választásokon, szavazóik évről évre csökkennek. Mivel mindössze egy tartományban indulnak, ha országosan nem érnék el az öt százalékot, akkor képviselőik be se jutnának a Bundestagba, hiába érnek el bármilyen eredményt Bajorországban. 2021-ben a 46 bajor választókörzetből 45-ben a Markus Söder vezette párt nyert, míg listán országosan a németek 5,17 százaléka szavazott rájuk.
Az új reform szerint azonban előfordulhatna egy olyan forgatókönyv, amikor a CSU egyéniben hiába nyeri meg szinte az összes bajor választókörzetet, mivel nem ugorják meg az ötszázalékos küszöböt, ezért végül nem szereznének mandátumot.
Így pedig a bajorok szinte képviselet nélkül maradnának a Bundestagban.
Számukra az egyik kiút az lehet, ha a jövőben teljesen beolvadnak a választások után eddig is közös szövetséget alkotó CDU-ba, ugyanakkor e miatt az ötszázalékos szabály miatt az erőviszonyok egyértelműen a CDU-nak kedveznének.
Erre a legegyszerűbb válasz röviden az adófizetői pénzek, hiszen a CDU–CSU-pártszövetség és az SPD országos gyengülése azzal járt, hogy
egyre több párt szerzett túllógó mandátumot, ami miatt egyre több kompenzációs mandátumot kellett kiosztani.
A több képviselő pedig több költséggel jár – a kormánykoalíció eddigi legnagyobb kihívását jelentő 2023-as költségvetésben például a Deutsche Welle szerint 1,4 milliárd eurót kell elkülöníteni a Bundestag számára.
Emellett – ahogy a Der Spiegel is emlékeztet rá – a magas képviselőszám logisztikai problémákat is okozhat: a több képviselő több helyet igényel, és ha a jelenlegi ütemben bővülne a Bundestag, elképzelhető, hogy a jövőben egyszerűen nem lenne alkalmas a jelenlegi épület a plenáris ülések megtartására.
Az Olaf Scholz vezette kormány azzal is érvelt, hogy a túllógó mandátumok miatti kompenzációk az átlag német számára bonyolultak, így a választók számára is könnyebben értelmezhetők lennének a választás estéjén az eredmények és a koalíciós matek, ha a Bundestag fix létszámmal működne.
Mint fentebb említettük, a CSU és a Linke az alkotmánybírósághoz fordult annak reményében, hogy így megakadályozhatják, hogy a következő, 2025-ös szövetségi választásokon már az alábbi rendszer szerint szavazzanak a németek.
jelenleg nem látható, hogy a javaslat valóban alkotmányellenes lenne.
A választási rendszer továbbra is arányos lenne, az pedig nem számít alkotmányellenesnek, hogy a javaslatot a legnagyobb ellenzéki párt, a CDU–CSU-pártszövetség nem támogatta, így azt kizárólag a közlekedésilámpa-koalíció szavazta meg.
Mint arra a Der Spiegel emlékeztet: a választási reformról a kormány tárgyalásra hívta az uniópártokat, azonban számukra az először prezentált javaslat nem volt megfelelő, majd a Friedrich Merzék által asztalra rakott reformtervezet Olaf Scholzéknak volt elfogadhatatlan.
Ha az alkotmánybíróság úgy találja, hogy a választási reform nem számít alkotmányellenesnek – annak ellenére, hogy így maradhatnak körzetek képviselők nélkül –, akkor a következő választás után már csak 630 képviselő kezdené meg a munkáját a Bundestagban.
(Borítókép: Michael Kappeler / picture alliance / Getty Images)