Nem mindig oda jut el az uniós támogatás, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, azonban ezt a problémát szerződéses kitételekkel, valamint újabb forrásokkal próbálják orvosolni. A szlovákiai magyarság példáján át eljutunk az itthoni vármegyék által megcélozható lehetőségekig.
Bár az IROP-forrásokból az új költségvetési ciklusban már több pénz szivároghat le a megyéhez, a 2014–2020-as európai uniós adatok szerint a régió alulfinanszírozottsága kézzelfogható. Negyven, felső-bodrogközi és Ung-vidéki magyar többségű településén a 2021-es népszámlálás alapján 48 828 ember él, míg Szlovákia teljes lakossága 5 millió 447 ezer fő, a teljes felhasznált szlovák uniós büdzsé pedig erre az időszakra 16 milliárd 570 millió eurót tett ki.
Ez azt jelenti, hogy a különböző projekteken keresztül, amennyiben az elosztás lakosságarányosan történne, a szlovák keretösszegből
A MÁR EMLÍTETT NEGYVEN, MAGYAR TÖBBSÉGŰ TELEPÜLÉSNEK 149 MILLIÓ 130 EZER EURÓ KELLETT VOLNA, HOGY JUSSON. EHHEZ KÉPEST A TÉNYLEGES TÁMOGATÁS A HÉT ÉV ALATT MINDÖSSZE 13 MILLIÓ 267 EZER EURÓ VOLT, AMIHEZ A MAGYAR UNIÓS BÜDZSÉBŐL MÉG 8 MILLIÓ 265 EZER EURÓ ADÓDOTT HOZZÁ.
– írtuk kelet-szlovákiai riportunk második részében.
Ez csak egy eset a sok közül, amikor az uniós támogatások nem oda jutnak el, ahol igazán szükség lenne rájuk. Magyarországon például az Eurostat adatai szerint a már egyébként is fejlett Pest megye, Budapest vagy Közép-Dunántúl sokkal gyorsabb ütemben fejlődött 2021-ben az egy évvel azt megelőző állapothoz képest, mint a fejletlenebb Észak- és Dél-Alföld, illetve Dél-Dunántúl.
Mindez azért is rendkívül aggasztó, mert a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP alapján az Észak-Alföld az uniós átlag mindössze 49, a Dél-Dunántúl 51, míg Észak-Magyarország 52 százalékát hozza, amivel sorrendben az EU 14., 18. és 20. legszegényebb régiójának számítanak.
A kohéziós politikának ugyanakkor pont az lenne a célja, hogy a régiók közötti gazdasági, szociális és területi egyenlőtlenségeket csökkentse, hiszen azok negatív hatással vannak magának az Európai Uniónak a gazdasági növekedésére is. Négy uniós forrás áll ehhez rendelkezésre:
A 2021–2027-es költségvetési időszakra összesen közel 348 milliárd 900 millió eurót hagytak jóvá, amelyből az ERDF 59,1, az ESF+ 24,8, a CF 10,9, míg a JTF 5,1 százalékot tesz ki.
Ami a legnagyobb hiányossága a kohéziós politikának jelenleg, hogy nem tud mindig hatékonyan működni annak érdekében, hogy a források oda jussanak el, ahol igazán szükség van rájuk. Az egyes tagállamoknak szánt uniós támogatásokat ugyan a régiók fejlettségi szintje alapján határozzák meg, azonban a kifizetés és elosztás már nem mindig ezeken a szinteken történik.
A decentralizált, föderatív berendezkedésű országokban, mint amilyen Spanyolország vagy Németország, a forrásokat a tartományi és regionális kormányzatokhoz juttatják el, és ők osztják el. Az olyan, centralizált államigazgatással rendelkező tagállamokban viszont, mint Magyarország vagy Szlovákia, a központi kormányzat kapja az összes pénzt, és ők döntenek azok elosztásáról.
Ezért történhet meg az, hogy a kelet-szlovákiai magyarlakta falvak ilyen szinten alulfinanszírozottak, de
ez volt az oka a Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiókért folytatott aláírásgyűjtésének, illetve a magyarországi ellenzék azon indítványának is, hogy az önkormányzatok közvetlenül tudjanak pályázni az uniós forrásokért.
Uniós szakértők ezzel kapcsolatban megjegyezték, ehhez uniós jogszabály-módosítás kellene, amire jelenleg igen kevés esély van.
Ahol lehetőségük volt a különböző régióknak az érdekérvényesítésre, azok az Interreg-projektek, amelyekből 86 darabot hagytak jóvá a 2021–2027-es költségvetési időszakra, csaknem 10 milliárd eurós büdzsével. Brüsszeli forrásaink viszont elárulták, hogy ezúttal a Magyarországgal kapcsolatos partnerségi megállapodásban sikerült az elosztásra vonatkozó eredményeket elérni.
Ennek lényege, hogy
a támogatások nagy részét kitevő ERDF és ESF+ 65 százalékának az egyes régiókon belül is a legkevésbé fejlett településekre kell eljutnia,
ehhez pedig hatékony monitoringrendszert is sikerült kiépíteni. Fontos még hozzátenni, hogy vannak kedvezményezett városok, ezekben az esetekben pedig közvetlen menedzsment működik a forráselosztás terén is.
A közbeszerzések kapcsán a Széchenyi Program irodáinak kapacitásbővítése a cél, elsősorban a kisebb településeken, ahol a fókuszban az integrált stratégián alapuló fejlesztés lesz, amihez a helyi vezetők intenzívebb bevonására is szükség lesz.
Amire mind kelet-szlovákiai riportunk során, mind a hazai kormányzati kommunikációban panaszkodtak, az az, hogy az Európai Unió nem ad elég támogatást az ukrajnai háború által kiváltott menekültválság, valamint az energiaválság kezelése érdekében.
Előbbi célra egyébként nem hoztak létre külön összeurópai büdzsét, hanem az Oroszországgal és Belarusszal közös Interreg-projektekből fennmaradt összegeket, közel 26 millió eurót lehetett az Ukrajnával, valamint Moldovával közös programokon való felhasználásra költeni.
Utóbbival kapcsolatban brüsszeli szakértők elmondták, a 2014–2020-as költségvetési időszakból fennmaradó összegből lehetett volna átcsoportosítani pénzeket arra, hogy azt a kis- és középvállalkozások rezsiszámlájára vagy a sérülékeny háztartások megsegítésére költsék.
Magyarország azonban elmondásuk szerint olyan sok pénzt költött, hogy erre már nem maradt lehetőség, ezért más források után kellett nézni.
A 2021–2027-es időszakban egyébként az uniós büdzsé közel egyharmadát lehet az energiaátállásra fordítani, emellett a JTF-forrásokkal egy olyan lehetőség is képbe kerül, amelyre közvetlenül tudnak pályázni a klímasemlegesség költségeire különösen érzékeny uniós szubrégiók, ami magyar viszonylatban a vármegyéket jelenti.
Magyarországon két ilyen kiemelt vármegye van: Heves és Baranya. Azzal kapcsolatban, hogy ezek a források hogyan jutnak el közvetlenül az említett területekre, a szakértők azt mondták: az egyes tagállamokkal kötött együttműködési szerződésekben külön fejezetet kap, hogy a JTF-pénzeknek hova és milyen formában kell eljutniuk.
(Borítókép: Index)