A héten Dánia felszínre hozta a felrobbantott Északi Áramlat 2 gázvezeték mellett talált rejtélyes tárgyat a Balti-tengerből. Kiderült, hogy egy tengeri füstjelzésre használt bójáról van szó. A robbanás után Svédország, Dánia és Németország vizsgálatot indított, de a mai napig nem sikerült tisztázni, ki állhatott a robbantások mögött. Összeszedtük azokat az eddigi feltételezéseket, amelyek próbálták megmagyarázni, hogy ki is követhette el a támadást az Északi Áramlat 1 és 2 ellen.
A tavaly szeptemberi titokzatos robbantások után, amelyek komoly geopolitikai hullámokat vetettek, mindenki azonnal az oroszok kezét vélte felfedezni a dologban. Egyfelől az orosz hibrid háború és a mélyülő európai–orosz energiaháború újabb fejezetét látták benne. Ahogyan azonban múlt az idő, és lassan már fél év eltelt, az eddigi vizsgálódások nem hoztak felszínre megdönthetetlen bizonyítékokat. Négy ország keveredett gyanúba mint lehetséges felbujtó-elkövető, hiszen abban mindenki egyetértett, hogy ilyen nagyszabású akciót száz méterrel a tengerszint alatt csak állami támogatással lehetett kivitelezni.
A négy állam pedig Oroszország, az Egyesült Államok, Ukrajna és az Egyesült Királyság volt. Már a robbanások után nem sokkal egyértelművé vált, hogy szabotázs történt. A svéd főügyészség vizsgálatát novemberben zárták le, és a jelentés is egyértelműsítette, hogy a robbanás helyszínén, a tenger fenekén robbanóanyag-maradványokat és egyéb idegen tárgyakat találtak a Balti-tengerben, nem messze a dán Bornholm szigetétől.
Már egy nappal a szeptember 26-i robbanás után az ukránok egyértelművé tették, hogy csak az oroszok tehették. Előzőleg a Gazprom orosz olajipari óriás bejelentette, hogy átmenetileg leállítja a gázszállítást az Északi Áramlat 1-en karbantartás miatt, azután végleg megszűnt a szállítás. Az Északi Áramlat 2 bár elkészült, azonban soha nem működött. Ez volt az az időszak, amikor Putyin elnök azzal fenyegetett, hogy Európa meg fog fagyni télen, ha végigviszik az Oroszország ellen tervezett energetikai szankciókat.
De felvetődik a kérdés:
miért kell felrobbantani a gázvezetéket, mikor már szeptemberig is működött az orosz zsarolás a csökkentett mennyiségű gázszállításokkal, és ha a jövőben használni akarják még a két rendszert Európa felé, minek teljesen tönkretenni?
Egy belga energetikai szakértő, Simone Tagliapietra szerint a Kremlen belül lehettek nézeteltérések. Sokan megijedhettek, amikor Putyin bejelentette a gázszállítások leállítását, hiszen az komoly bevételi forrása volt az orosz gazdaságnak. Nem kizárt, hogy keményvonalas vezetők egy csoportja döntött úgy, felrobbantja a vezetéket, és ezzel lezárja a vitát.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője az akció után nem sokkal kijelentette: „nagyon nehéz elképzelni, hogy egy ilyen méretű terrorcselekményt valamilyen állam részvétele nélkül végre lehetett volna hajtani.”
A robbanás után a hivatalos orosz retorika még az volt, hogy Ukrajna és nyugati szövetségesei állhatnak az akció mögött. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov azt mondta, minek tettük volna, a robbantással így elvesztettük az Európába irányuló gázszállítási útvonalat. Egy hónappal később az orosz védelmi minisztérium állt elő egy állítással. Eszerint a brit haditengerészet tagjai vettek részt az akció tervezésében, előkészítésében és kivitelezésében. Bizonyítékokkal nem szolgáltak.
Ugyanazok a brit szakértők voltak, akik segítettek az ukránoknak összehangolni a Krímben, Szimferopolban végrehajtott dróntámadást – állította az orosz védelmi minisztérium. London kitalációnak nevezte az állításokat, amelyeket a brit védelmi tárca szerint az oroszok azért dobtak be a köztudatba, hogy eltereljék a figyelmet az őszi ukrán ellentámadás nyomán elszenvedett súlyos harctéri vereségekről.
Februárban, amikor még tartott a svéd–dán–német vizsgálat a robbantások ügyében, megjelent a neves Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró, Seymour Hersh cikke, amely nem kevesebbet állított, mint hogy az akciót az amerikaiak hajtották végre, és arra a végső engedélyt maga Biden elnök adta meg. Hersh egy, az ügy hátterére rálátó informátorra hivatkozva azt írta, hogy az amerikai haditengerészet búvárai a Baltops-hadgyakorlat leple alatt tavaly júniusban robbanószerkezeteket helyeztek el az Északi Áramlat 2 gázvezeték alatt.
Az akcióra maga Joe Biden elnök adott engedélyt, miután hónapokig rágta az ügyet a nemzetbiztonsággal foglalkozó kormányzati tisztviselőkkel, beleértve a külügyminisztert. Hersh szerint az amerikai haditengerészet azt javasolta, hogy tengeralattjáróval robbantsák fel a gázvezetéket, az amerikai légierő pedig azt fontolgatta, hogy repülőgépről egy távdetonátorral ellátott bombát dobjanak le.
Állítólag a fő kérdés nem az volt, hogy végrehajtsák-e a műveletet, hanem hogy miként lehet úgy kivitelezni, hogy ne maradjon nyoma. Az újságíró véleménye szerint a dolgot régóta tervezhették. Ennek alátámasztására idézi Biden elnök egy korábbi kijelentését. Eszerint még az orosz invázió előtt, 2022 februárjában az amerikai elnök arról beszélt, hogy ha az oroszok támadnak, akkor „nem lesz több Északi Áramlat 2, ennek véget vetünk” – értse mindenki, ahogy akarja, Biden szavait.
Míg a Fehér Ház egy teljességgel hamis, kitalált történetnek nevezte Hersh írását és állításait, addig a Kreml azonnal lecsapott rá. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában már bizonyítékként hivatkoztak a cikkre, és követelték, hogy Dánia, Németország és Svédország azonnal hozza nyilvánosságra, mire jutottak a gázvezeték-robbanást kutató nyomozásaikkal. Válaszukban a három állam jelezte, még tart a vizsgálat.
Miután a nyugat-európai sajtó alaposan kivesézve tálalta Hersh írását, addig az amerikai média szinte elhallgatta azt. Ez sarkallhatta Hersht arra, hogy márciusban újabb cikket írjon The cover-up (Az eltussolás) címmel. A szerző szerint „a The New York Timest és a Die Zeit német hetilapot hamis fedőtörténetekkel látták el, hogy megcáfolják azt a jelentést, miszerint Biden és amerikai ügynökök felelősek a csővezetékek megsemmisítéséért”. Hersh szerint az ügyben egyetlen dolog miatt nem történt előrelépés: mert Joe Biden elnök tudja a választ, viszont mindeddig nem adott megbízást a hírszerzésnek, hogy derítsék ki, ki a felelős a robbantásokért.
Ez a legutóbbi változat éppen a héten kapott két oldalról is támogatást. Egyfelől a The New York Times írta amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva, hogy egy Ukrajnával szimpatizáló csoport robbanthatta fel az Északi Áramlat gázvezetéket. A meglehetősen hézagos információk alapján felvázolt forgatókönyv egy hónappal Hersh leleplező írása után jelent meg. A hírszerzés nemrégiben arról tájékoztatta az amerikai kormányzat illetékeseit, hogy egy Ukrajnával szimpatizáló, eddig ismeretlen csoport hajthatta végre az akciót.
Arra egyelőre nem találtak bizonyítékot, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vagy a kijevi kormány bármely tagja tudott volna előzetesen az akcióról, vagy segített volna annak szervezésében. A csoportról mindössze annyit tudni, hogy ellenségüknek tekintik Vlagyimir Putyint, tagjai orosz és/vagy ukrán állampolgárok, de nyugatiak, elsősorban britek és amerikaiak nincsenek közöttük.
Ezzel szinte egy időben a Die Zeit című német lap az ARD közszolgálati televízió politikai magazinműsorával, a Kontrastéval és a Südwestrundfunk (SWR) regionális közszolgálati rádióval közösen jegyzett cikkében azt írta, hogy a német hatóságoknak sikerült összerakniuk a részleteket, és ez alapján a támadás nyomai Ukrajna irányába vezetnek. Mint kiderült,
A NÉMET NYOMOZÓKNAK SIKERÜLT MEGÁLLAPÍTANIUK, HOGY HÁNYAN ÉS MILYEN HAJÓVAL KÖVETHETTÉK EL A SZABOTÁZST.
A támadást hat ember (öt férfi és egy nő) hajtotta végre, és egy lengyelországi székhelyű, de ukrán tulajdonban lévő vállalattól béreltek egy jachtot. A hajó még szeptember 6-án futott ki a németországi Rostock kikötőjéből. Később sikerült azt a dániai Bornholm szigete közelében azonosítani. Az akció után a hajót anélkül adták vissza a tulajdonosnak, hogy kitisztították volna. A kabin asztalán a nyomozók robbanóanyag nyomait találták.
A csoport tagjai egy hajóskapitány, két búvár, két búvárasszisztens és egy orvos voltak. Nemzetiségük ismeretlen, viszont a hajóbérléshez profin hamisított útleveleket használtak. Ugyan a szálak Ukrajnába vezetnek, ám a megbízókat nem sikerült azonosítani. Az sem kizárt, hogy „hamis zászlós” műveletről van szó, tehát valakik szándékosan akarják a gyanút Ukrajnára terelni, de a nyomozók erre utaló egyértelmű jeleket nem találtak.
(Borítókép: Svéd hadihajó. Fotó: Ole Jensen / Getty Images)