Az Euronews ellátogatott az ukrán frontra, ahol két ukrán katonával is interjút készített. A két férfi elárulta, hogy az ellenség túlerőben van, de kitartanak, és nem gyűlölik az oroszokat, csak vissza akarják szorítani őket Ukrajna határain kívülre.
Dmitrij, aki nem árulta el a teljes nevét, mert még mindig vannak rokonai a frontvonal túloldalán, a donyecki régióból származik, 2014-ben hagyta el a szakadár régiót terhes feleségével. Beszerzési mérnökként dolgozott egy nagyvállalatnál, azonban amikor a háború kitört, felesége és két lánya Németországba menekült, ő pedig önkéntesként jelentkezett az ukrán hadseregbe. Egy Avdijivka melletti drónos egységben szolgált.
Olekszandr Rjabovol civilben egy hőerőműnél dolgozik a helyi tűzoltóság vezetőjeként. Ő már 2014-ben is bevonult a hadseregbe, hogy megvédje hazáját. Amikor tavaly kiújultak a harcok, egyből visszatért a fegyveres erőkhöz, Zaporizzsja környékén vezet egy kisebb egységet. Három gyerek édesapja.
Dmitrij elismerte, hogy az ukránok lassan teret veszítenek Avdijivka térségében, mert az ellenségnek több erőforrása van, és bár szerinte az oroszok előrenyomulása lassú, az ukrán katonák óriási nyomás alatt állnak.
Az ellenség tízszeres túlerőben van. Tíz katonánk ül egy lövészárokban, és a nap folyamán az oroszok száz vagy kétszáz katonát küldenek csoportokban. És ha ezzel nem járnak sikerrel, utána folytatják a tüzérséggel. Tényleg a kimerítésre törekednek, mert kevés erőforrásunk van
– fogalmazott Dmitrij.
Olekszandr frontvonalán sem jobb a helyzet. Elmondása szerint folyamatosan járőröznek a számukra kijelölt területeken.
Jelenleg csak védekezünk, visszaverjük a támadó oroszokat. Ellentámadásokat nem indítunk. Minden egyes nap rohamoznak ezen a fronton. Változik a támadások formája, van, amikor csak lőnek, van, amikor ágyúznak is. Ott van velünk szemben a Wagner-csoport is, az ő harcosaik kemény ellenfelek. De mi is kiképeztük a saját egységeinket, úgyhogy szembe tudunk szállni velük
– mondta.
A rendelkezésre álló erőforrásokkal nem elégedettek maximálisan. Azzal, amit eddig kaptak külföldről, nincs problémájuk, de még kevésnek látják azokat a fegyvereket, amelyek a frontra is eljutottak.
Kaptunk egy nagyon jó amerikai géppuskát, egy M240-est, és kiváló tankelhárító fegyverek is érkeztek. De arra számítunk, hogy még több fegyver jön. Sok szó van arról a médiában, hogy ilyen meg olyan fegyver érkezett Ukrajnába, de ezeknek egy jó része még nem jutott el a fronton harcolókhoz
– fejtette ki Olekszandr.
Dmitrij szerint a veszteségek tekintetében nincs egység az országban, Avdijivkánál a helyzet eddig nem volt olyan rossz, mint például Bahmutnál. Azonban szerinte általános szabály, ha az oroszok offenzívát indítanak, az ukránok veszteségei is nőnek.
Az újoncok és a hadianyag-utánpótlás tekintetében sincs nagy probléma, ugyanis folyamatosan érkeznek az új emberek és erőforrások is a frontra.
Szeretném hangsúlyozni, hogy azért érezzük súlyosnak a veszteségeinket, mert mi minden életet értékelünk. Nem úgy, mint az oroszok, akik ágyútölteléknek használják a katonáikat. Mi vigyázunk minden életre és a lőszerre is, nem használjuk azt meggondolatlanul
– fogalmazott Dmitrij.
Olekszandr viszont nem szívesen beszélt a saját egységének veszteségeiről, nemrég ugyanis lefokoztak egy zászlóaljparancsnokot, aki azt mondta egy lapnak, hogy az ukránok kénytelenek újoncokat is bevetni a fronton a súlyos veszteségeik miatt.
Az ukrán csapatok moráljáról Dmitrij azt mondta, minden nehézség ellenére nap mint nap tartják a frontot az orosz hadsereggel szemben, és ez egyre keményebbé és erősebbé teszi őket. Olekszandr ugyanerre a kérdésünkre azzal felelt, hogy ő és társai megingathatatlanok. Ez viszont nem jelenti azt, hogy hősként kell rájuk tekinteni. Vagy legalábbis csak annyira, mint a többi ukránra.
Az utolsó pillanatig kitartok, ameddig csak kell. Itt mindannyian kitartunk a végsőkig. De nem gondolom emiatt, hogy hős lennék. Az én szememben minden ukrán hős, mert segítünk egymásnak. Miközben mi harcolunk, a nők nevelik a gyerekeket. És mások is segítenek, szerszámokat küldenek, vagy felszerelést, védőruházatot készítenek nekünk. Úgyhogy nem a katonák a hősök, hanem mindenki az. Összetartunk, és így együtt győzünk
– jelentette ki Olekszandr az Euronewsnak.
Ukrajna a két katona szerint alapvetően megváltozik, jól mutatja ezt a változást az a támogatás, amit az ukrán társadalom minden rétegétől kap a katonaság.
A katonai felszereléseken és járműveken kívül mindenük, amijük van, 80 százalékban önkéntesektől (magánszervezetek, vállalatok) származik.
Az ukrán társadalom Olekszandr szerint is megváltozik – vagy már meg is változott. A katona azon a kérdésünkön gondolkodott el a leghosszabb ideig, hogy ha vége a háborúnak, mit fognak gondolni az ukránok a hétköznapi orosz emberekről. Elképzelhető vajon, hogy neki lesznek még orosz barátai? Olekszandr így felelt:
„Szerintem legalább két generáción keresztül még nem leszünk barátok az oroszokkal. Valamiféle kapcsolatunk lesz azért, de nagyon formális. Én nem gyűlölöm őket, nem tartom őket sem barátnak, sem ellenségnek. Csak vissza akarom szorítani őket a határainkon kívülre, nem akarok Oroszországban harcolni” – mondta Olekszandr, majd hozzátette:
Nem gyűlölöm a hétköznapi orosz embereket. Csak butának tartom őket, amiért nem látják, hogy mi történik. De nem is akarok érintkezni velük. Csak annyit akarok, hogy hagyjanak bennünket békén, és tűnjenek el az országunkból
– fogalmazott.
Az orosz–ukrán háború eseményeiről folyamatosan beszámolunk, az erről szóló tudósításunkat itt érheti el.
(Borítókép: Diego Herrera Carcedo / Anadolu Agency / Getty Images)