Elsöprő többségben, viszont alacsony részvétel mellett támogatták a magyarok az EU-csatlakozást húsz évvel ezelőtt, a tagságról pedig ma is politikai és társadalmi konszenzus van.
Húsz éve, 2003. április 12-én tartottak népszavazást Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról. Az 1989–1990-ben lezajlott kelet-európai rendszerváltások után az egykori szocialista országok célként tűzték maguk elé a nyugat-európai integrációs szervezetekbe (NATO, Európai Unió, OECD) való bejutást. A legnagyobb várakozás az EU-csatlakozást övezte.
Magyarország 1991 óta volt társult tag, és az EU 1998-as luxemburgi csúcstalálkozója óta folytatott csatlakozási tárgyalásokat a szervezettel, amelyek 2002 decemberében Koppenhágában értek véget. A törvények szerint a csatlakozásról népszavazásnak kellett döntenie. A kormányzó MSZP kezdeményezte, hogy az ügydöntő referendumot még a 2003. április 16-i athéni EU-csúcs előtt tartsák meg. Az Országgyűlés 2003. április 12-re tűzte ki az ügydöntő népszavazást.
A választásra jogosult állampolgárok 45,62 százaléka vett részt a voksoláson, közülük 83,76 százalék voksolt igennel.
Mivel a részvétel 50 százalék alatt maradt, a referendum azért érvényes és eredményes, mert az összes választó több mint egynegyede, összesen 37,9 százaléka támogatta a csatlakozást.
A kormány, illetve az ellenzéki pártok üdvözölték a pozitív eredményt, az alacsony részvétel miatt azonban főként egymást, illetve az Európai Unió Kommunikációs Közalapítványt tették felelőssé. A kormánypártok szerint az ellenzék folyamatos, EU-t kritizáló álláspontja elbizonytalanította a választókat. A Fidesz úgy vélekedett, hogy az alacsony részvétel oka a dilettáns és pazarló kormányzati kampány.
Az uniós tagságot minden jelentősebb magyarországi politikai párt, a szakszervezetek, a gazdasági szervezetek, az egyházak és a média is támogatta.
A legfőbb ellenzéki párt, a Fidesz ugyanakkor a tagság mellett arra figyelmeztetett, hogy akár 100 ezer munkahely szűnhet meg az uniós szabályozás miatt, és a külföldi verseny miatt a gazdaság egyes ágazatai összeomolhatnak.
Az akkori ellenzéki vezetőnek, Orbán Viktornak első miniszterelnöki ciklusa alatt is volt kritikus megnyilvánulása a csatlakozással kapcsolatban. 2000-ben riporteri kérdésre válaszolva kijelentette, hogy bár nem készülnek rá, de természetesen
az EU-n kívül is van élet.
Orbán Viktor részéről újabban, 2022-ben is voltak a témát feszegető megszólalások. Az unión belül új politikai viszonyok alakulnak, mi, közép-európaiak idővel nettó befizetők leszünk. Eljön a pillanat, amikor Magyarország nem pénzt kap az uniótól, hanem befizet. Többet fizet be, mint amennyit kap – fogalmazott a miniszterelnök 2022. június 23-án tusványosi beszédében.
Szeptember 10-én, a 21. alkalommal megszervezett kötcsei pikniken Orbán Viktor azonban ennél is tovább ment. Az eseményen sajtónyilvánosság nélkül adott egy szűk körnek iránymutatást. A kiszivárogott hírek szerint a miniszterelnök arról beszélt Kötcsén, hogy 2030-ra a V4-ek nettó befizető tagállammá válnak, így addigra végig kell gondolni az EU-tagság értelmét.
Az uniós tagság felülvizsgálatát vagy ellene való kampányt azonban jelenleg és a népszavazás ideje alatt is kizárólag a politikai szélsőségek szorgalmazták. Csurka István, az MDF, majd a MIÉP politikusa így fogalmazott a Magyar Fórum hasábjain még 2003-ban:
„A magyar választópolgárok 56 százaléka távol maradt a népszavazástól. Ennek a döntő többségnek legalább a fele tudatosan, tiltakozása kifejezéseként tette ezt, egy másik része természetesen megszokásból, mert mindig mindentől távol tartja magát. Ehhez a szándékosan távol maradt részhez hozzá kell számítani azt a hatszázezer elszánt magyart, az összes választópolgár több mint nyolc százalékát, aki nemet mondott. Az már majdnem kétharmad.
Kimondhatjuk tehát, hogy a magyarság anyaországi részének majdnem kétharmada így vagy úgy, de nem adta hozzájárulását a megalázó csatlakozáshoz,
és hogyha az elszakított részek magyarságát is megkérdezték volna, akkor nemzetünk lelkéből elsöprő elutasítás fakadt volna fel.”
Napjainkban elsősorban a MIÉP szellemi örökösének tekinthető – az 1990-es évek második felétől a párt ifjúsági tagozatában politizáló –, Toroczkai László vezette Mi Hazánk üt meg EU-ellenes hangnemet. Párttársa, Novák Előd 2022 augusztusában az Európai Unió (EU) utáni életre készülést sürgette.
A Mi Hazánkon kívül érdekes kezdeményezés volt látható Volner János korábbi parlamenti képviselőtől, miután az egyszemélyes Volner Pártot Huxit Pártra nevezte át. Volner ugyanakkor 2022 augusztusában, az átnevezés után is azt írta, hogy a Huxit Párt szerint még nincs itt az ideje az uniós tagságról szóló népszavazásnak, szerinte ezt egy hatékony felvilágosítókampánynak kellene megelőznie.
Ugyanakkor a társadalomban, valamint a jelentősebb politikai pártok között ma is konszenzus van az uniós tagságot illetően. A Medián felmérése szerint a magyar társadalom minősített, háromnegyedes többsége egy feltételezett népszavazáson is nemet mondana a huxitra, annak a kétharmadnyi szavazópolgárnak pedig, aki állítása szerint biztosan elmenne egy ilyen népszavazásra,
a 80 százaléka voksolna a bennmaradásra.
Az összes megkérdezett kétharmada még akkor is az EU-ban maradásra szavazna, ha Orbán Viktor a kilépés mellett kampányolna. A kormánypárti szavazóknak is 62 százaléka voksolna a maradásra, akiknek 59 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnökkel szemben is kitartana az álláspontja mellett.
(Borítókép: Népszavazás Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról a villányi 2-es számú szavazókörben 2003. április 12-én. Fotó: Kálmándy Ferenc / MTI)