Emmanuel Macron a Kínában tett látogatása idején adott interjúban többek között arról beszélt, hogy Európa feladata a saját stratégiai autonómiájának létrehozása. A francia elnök úgy látja, „vazallussá válunk, miközben lehetnénk harmadik pólus, ha marad néhány évünk megalkotni azt”. A politikus szerint „paradoxon lenne, hogy éppen akkor, amikor egy valódi európai stratégiai autonómia alapjait helyezzük el, pánikszerűen elkezdenénk az amerikai politikát követni”. 

Soós Eszter Petronella arra a kérdésünkre, hogy pontosan mit jelent az európai stratégiai autonómia, kifejtette:

Az a lényege, hogy Európa önálló geopolitikai tényező legyen. Macron aktív volt annak a napirendre emelésében, hogy Európa gazdaságilag, valamint népességszámban rendelkezik olyan potenciállal, amelyek a nagy játékosokat jellemzik, de védelempolitikában és külpolitikában nem elég erős, sőt bizonyos ipari és high tech területeken is kiszolgáltatott.

A Milton Friedman Egyetem adjunktusa arra hívta fel a figyelmünket, hogy az európai autonómia ügye a francia politikában régóta jelen van. Párizsban az önálló Európát úgy képzelik el, hogy abban politikai és katonai értelemben Franciaország a vezető erő. Emmanuel Macron már 2017-ben az európai szuverenitásról beszélt, ez adja Európa-politikájának gerincét. A francia elnök a Sorbonne-on elmondott beszédében sok területet felsorolt, amelyeken igazi önállóságra lenne szüksége Európának, a védelempolitikától kezdve a gazdaságon és az iparon át egészen a külpolitikáig.

„A francia álláspontot leegyszerűsítően úgy szokták jellemezni, hogy olyan, mintha szembemenne a transzatlanti egységgel, amelynek például a németeknél és az olaszoknál jelentős hagyományai vannak” – mutatott rá a Franciaország-szakértő. Többek között a balti államok, valamint Lengyelország és Románia is elkötelezett ebbe az irányba.

Nem kedveznek a körülmények a francia céloknak

Soós Eszter Petronella emlékeztetett: az, hogy az elmúlt években ilyen szinten napirendre került az európai szuverenitás kérdése, Donald Trump elnökségének is köszönhető. Az amerikai politikus hivatali ideje alatt olyan jelzéseket küldött, hogy számára nem annyira fontos a NATO és az amerikai védőernyő, ez pedig számos európai fővárosban úgy csapódott le, hogy az amerikaiak már kevésbé megbízható szövetségesek, ezért tenni kellene valamit. A téma a politikai közbeszéd része lett, a németek is használják a kifejezést, bár vannak különbségek.

A francia álláspont egyre elfogadottabbá vált, de amikor megérkezett Joe Biden a Fehér Házba, Európában sokan fellélegeztek, hogy vissza lehet térni a megszokott ügymenetbe – folytatta Soós Eszter Petronella, hozzátéve: voltak is olyan kósza elemezgetések, hogy Macron terveinek még egy Trump-ciklus nem ártott volna, mert fenntartotta volna azt a külső környezetet, amely erősítette a francia álláspontot.

A Franciaország-szakértő aláhúzta:

Francia szempontból az orosz–ukrán háború egyik súlyos következménye a blokkosodás felgyorsulása, a hidegháborús struktúra épülése, ami a franciák szerint nem érdeke Európának. Ebben a történeti kontextusban is érdemes vizsgálni a stratégiai autonómiáról szóló mostani nyilatkozatot, ami egy sorozat újabb részének tekinthető.

Soós Eszter Petronella kérdésünkre kitért arra is, hogy Joe Biden hivatalba lépése nem írta felül Emmanuel Macron európai autonómiára vonatkozó elképzeléseit, de a háború megváltoztatta a körülményeket. A francia elnök még tavaly januárban is arról beszélt, hogy szükség van Európa és Oroszország együttműködésére. Az ukrajnai támadásra a Nyugat úgy reagált mint a Nyugat által vezetett nemzetközi rendszert érő erőteljes kihívásra, Moszkva pedig Pekinghez kezdett közeledni. Az elemző szerint az is látható, hogy Európa – különösen Kelet-Európa – a támadás után nem közös európai védelemért kiáltott, hanem a NATO és az amerikai védőernyő irányába fordult.

Felgyorsult a tömbösödési folyamat, a külső környezet a francia célok szempontjából kedvezőtlenül alakult, az elmúlt évben pozíciókat veszítettek. Macron korábban agyhalottnak nevezte a NATO-t, de most láthatjuk, hogy a NATO feltámadt, és köszöni, jól van

– fogalmazott Soós Eszter Petronella.

A francia hagyományok része?

Az adjunktus úgy véli: lépésekben továbbra is lehet az európai stratégiai autonómia megvalósítása felé haladni, mert az erős felismerés megtörtént, hogy Európának is fel kell mutatnia valamilyen védelmi képességet, az európai nagyhatalmiság egyik gyenge pontja épp a védelempolitika.

Ezzel párhuzamosan az iparpolitikában is zajlik egy ritkán emlegetett folyamat,

Európa úgy érzi, hogy az Egyesült Államok és a Biden-kormány hátrányos helyzetbe hozza az európai cégeket. Folyamatosak az egyeztetések arról, hogy Európa hogyan reagáljon, hogyan alakítsák például az állami támogatások rendszerét.

Előrelépések tehát lehetnek, de az európai stratégiai autonómia irányába tett, Macron által elképzelt látványos lépések ambiciózusabbak annál, mint amit a jelenlegi környezet megenged.

Soós Eszter Petronella arra a kérdésünkre, hogy Macron elnöki idejének lejártával a francia politika továbbviheti-e az európai önállóságra vonatkozó gondolatot, kifejtette: „Ez a gaulle-ista hagyományok továbbvitele is, illik az elmúlt évtizedek francia gondolkodásába. Az árnyalatokban vannak eltérések, de a franciáknál nem az a kérdés, hogy szükség van-e európai autonómiára, hanem például az, hogy a szuverenitást a szubszidiaritás elve alapján milyen szinten helyezzék el. Abban, hogy Európának és azon belül Franciaországnak önálló játékosnak kell lennie, nincs jelentős vita a francia politikában. Az már egy másik kérdés, hogy milyennek ítélik Macron nemzetközi mozgásterét, és az, hogy a lépéseit megfelelőnek tartják-e az elképzelés megvalósításához.”

(Borítókép: Emmanuel Macron, Ursula von der Leyen és Joe Biden 2022 szeptemberében. Fotó: Ludovic Marin / AFP)