Irán hivatalos látogatásra hívta a szaúdi uralkodót. Szalmán bin Abdel-Aziz szaúdi király meghívásának tényét az iráni külügyminisztérium szóvivője is megerősítette, majd közölte, hogy Ebrahim Raiszi iráni elnök invitálását Rijád már elfogadta.
A meghívás azután érkezett, hogy a szaúdi király március második felében ugyancsak meghívta Irán elnökét.
Hosszú évtizedek ellenségeskedése után a régió két nagy riválisának kapcsolatában azután következett be enyhülés, hogy Kínának sikerült a két ország képviselőit tárgyalóasztalhoz ültetnie, és márciusban Pekingben a külügyminiszterek bejelentették a diplomáciai kapcsolatok kölcsönös felvételét.
Azóta mindkét ország vezető diplomatái intézkedtek külképviseleteik újranyitásáról, amit kölcsönös látogatásokkal nyomatékosítottak. Diplomáciai források azt is megerősítették, hogy a technikai előkészületek után május 9-ig a képviseletek mindkét országban hivatalosan is megkezdik működésüket.
2023 februárjában – kínai közvetítéssel – Irán és Szaúd-Arábia Pekingben bejelentette: ismét felveszik a diplomáciai kapcsolatokat, amelyeket Rijád még 2016-ban mondott fel. Az előzmény az volt, hogy Szaúd-Arábiában 2016-ban terrorizmus vádjával kivégeztek majdnem ötven embert, akik között ott volt az országban élő vezető síita iszlám vallástudós.
De az örök harag még régebbről datálható. 1979-ben Iránban győzött az iszlám forradalom, amely megdöntötte az Amerika-barát perzsa sah uralmát. A felálló teokratikus iszlám állam vallási vezetője, Homeini ajatollah rögtön egy pánarab vagy össziszlám ideológiát hirdetett, amely szerint nincsenek síiták, sem szunniták, vagyis az iszlám két legnagyobb irányzata.
Egyetlen feladat van, hogy hasonlóan az iráni iszlám forradalomhoz, meg kell dönteni a Nyugat-barát vagy Amerika-barát arab rendszereket. Ebben a sorban pedig Szaúd-Arábiát – amely nagyon szoros kapcsolatokat ápolt és ápol ma is az USA-val – egyszerűen csak amerikai iszlámnak tartották Teheránban.
A muszlimok többségét adó szunniták (80-85 százalék) körében Szaúd-Arábia egy nagyon erős bástya, hiszen ott található az iszlám két legszentebb helye, Mekka és Medina. Ugyanakkor a muszlimok 10-15 százalékát kitevő síiták legtöbbje egy tömbben, éppen Iránban él, ahol a mintegy 88 milliós ország lakói gyakorlatilag teljes egészében síiták. Nos, ez a síita–szunnita vallási szembenállás, rivalizálás határozta meg a szembenállók elmúlt négy évtizedét.
Mára azonban egyértelművé vált, hogy nem kifizetődő a szembenállás, konfliktusaik minden szempontból károsak, és sokkal előnyösebb lenne, ha valamiféle együttműködés alakulna ki a régió két vezető ereje között. Végül erre alapozva sikerült a kínaiaknak a két felet megbékéltetnie.
A megegyezés óriási visszhangot keltett a Közel-Keleten. Nem véletlen, hogy hetekkel később a Katarral 2017 óta haragban lévő Bahrein (ugyancsak síita többségű miniállam) bejelentette, rendezi nézeteltéréseit szomszédjával, és hamarosan helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat. Ennek oka pedig az volt, hogy Bahrein, Szaúd-Arábia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok diplomáciai blokádot vont 2017-ben Katar ellen, mert szerintük a miniállam túlságosan szorosra fűzte kapcsolatait Iránnal.
A villámgyors változások újabb felvonása volt, amikor múlt héten felröppent a hír: Szaúd-Arábiában több mint 10 év után fogadták a szíriai külügyminisztert, és bejelentették a konzuli kapcsolatok helyreállítását. A diplomáciai szakítás oka az volt, hogy 2011-ben az arab tavasz szíriai forgatagában Aszad elnök – hatalmát féltve – belelövetett a tüntető tömegbe. Ezzel együtt Damaszkuszt kitették a vezető arab országok szervezetéből, az Arab Ligából.
A hétvégén erre is rátromfoltak, mert Rijádban gyűltek össze az Arab Liga tagállamait képviselő diplomaták, vagyis az Öböl menti Együttműködési Tanács tagjai (Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok), valamint Egyiptom, Jordánia és Irak küldöttei, hogy megvitassák, milyen feltételekkel vennék vissza Szíriát az Arab Ligába, amelynek következő hivatalos ülése májusban lesz.
(Borítókép: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images)