Az Európai Unió nagykövetére az otthonában támadtak rá, támadás érte az Egyesült Államok diplomáciai konvoját is.
Szudánban a rivális kormánypártok elutasították a tűzszünetre vonatkozó felhívásokat, és fokozták a hatalmas és stratégiailag fontos ország ellenőrzéséért folytatott harcukat, miközben a konfliktus lezárására irányuló diplomáciai erőfeszítések egyre nagyobb lendületet vesznek − írta meg a The Guardian.
Legalább 185 ember meghalt és több mint 1800-an megsebesültek − közölte Volker Perthes ENSZ-megbízott, mivel az összecsapások szombat óta terjednek, amikor az erőszak kitört Abdel Fattah al-Burhan tábornokhoz, az átmeneti szudáni kormányzó Szuverén Tanács vezetőjéhez hű katonai egységek és a félkatonai gyorsreagálású támogató erők (RSF) között, amelyeket a Hemedti néven ismert Mohamed Hamdan Dagalo tábornok vezet, aki a tanács helyettes vezetője.
A harcok Khartumban olyan kulcsfontosságú helyszínekre összpontosulnak, mint a nemzetközi repülőtér, az elnöki palota és a hadsereg főhadiszállása, ahol Burhan feltételezhetően tartózkodik.
Aidan O'Harát, az EU szudáni nagykövetét megtámadták otthonában, a rivális erők közötti halálos harcok sújtotta Kartúmban − közölte a BBC.
Micheál Martin ír külügyminiszter megerősítette, hogy az ír diplomata „nem sérült meg súlyosan”. Martin a támadást „a diplomaták védelmére vonatkozó kötelezettségek súlyos megsértésének” minősítette.
Martin Martin a nagykövetet „kiváló ír és európai diplomatának nevezte, aki a legnehezebb körülmények között szolgálja az Európai Uniót”.
Korábban Josep Borrell, az EU külügyi vezetője Twitteren azt írta, hogy a diplomáciai létesítmények és a személyzet biztonsága a szudáni hatóságok „elsődleges felelőssége”.
Nabila Massrali, a közösség szóvivője az AFP hírügynökségnek elmondta, hogy a támadást követően nem evakuálták az uniós küldöttséget Kartúmból. Hozzátette, hogy a személyzet biztonsága elsődleges fontosságú, és a biztonsági intézkedések értékelése folyamatban van.
Antony Blinken külügyminiszter megerősítette, hogy támadás érte az amerikai diplomáciai konvojt Szudánban, az ott zajló erőszakos cselekmények közepette − közölte az ABC News.
Tegnap egy amerikai diplomáciai konvojra lőttek. A konvoj minden tagja biztonságban van
− mondta Blinken.
A támadást „meggondolatlannak és felelőtlennek” nevezte. Az incidenst az amerikai hatóságok kivizsgálják.
Az orosz zsoldoscsoportot azzal vádolják, hogy Szudán aranykészleteit fosztogatja az ukrajnai műveletek finanszírozására − írja az Al Jazeera pánarab hírportál.
Miután Szudánban harcok törtek ki a hadsereg és a félkatonai gyorsreagálású támogató erők (RSF) között, kérdések merültek fel a Wagner-csoport, egy nagyhatalmú orosz zsoldosszervezet részvételével kapcsolatban, amely évek óta aktív Szudánban.
A Wagner-csoport a korábbi elnök, Omar al-Bashir uralkodása idején kezdte meg szudáni bevetéseit, akit 2019-ben nagyszabású tüntetéseken mondattak le a hatalomról.
Attól tartva, hogy uralma ingatag, al-Bashir 2017-ben Oroszországba utazott, hogy találkozzon Vlagyimir Putyin elnökkel, és orosz támogatásért cserébe Szudánt Oroszország „afrikai kapujának” tüntesse fel. Nem sokkal később a Meroe Gold, egy új bányavállalat, amely az orosz M Invest cég tulajdonában van, elkezdett orosz szakértőket hozni Szudánba, Afrika harmadik legnagyobb aranytermelőjébe.
A Wagner-csoport „elsősorban az ásványkincsek, különösen az aranybányászati erőforrások őrzésében vett részt, és a Bashir-kormányt támogató erőként működött, hogy megvédje azt a nemzetközi ellenzéktől” − mondta Samuel Ramadi, az Oroszország Afrikában című könyv szerzője.
A Wagner az utóbbi időben az RSF-fel és annak parancsnokával, Mohamed Hamdan Dagalo tábornokkal alakított ki közeli kapcsolatot. Ramadi szerint ennek „elsődleges célja, hogy csempészútvonalat hozzanak létre az arany számára Szudánból Dubajba, majd Oroszországba, hogy a Wagner-csoport Ukrajnán belüli műveleteit finanszírozni tudják”.
2022 elején, egy nappal azután, hogy Oroszország megkezdte Ukrajna teljes körű invázióját, Dagalo Moszkvába repült, és ezzel új szakasz kezdődött az RSF és a Wagner-csoport kapcsolatában.
Nem ismert, hogy a Wagner-csoport részt vesz-e a jelenlegi szudáni harcokban.
Ashok Swain, a svédországi Uppsala Egyetem Béke- és Konfliktuskutatási Tanszékének vezetője elmondta, hogy szerinte a Wagner-csoport „nagy valószínűséggel részt vesz a jelenlegi harcokban, hogy megtartsa jelenlétét az országban és megvédje hatalmas óriási üzleti érdekeit”.
Nyilvánvaló, hogy ha a konfliktus polgárháborúba torkollik, és Prigozsin bányászati érdekeltségei veszélybe kerülnek, akkor aktívabb katonai szerepvállalást fogunk látni
− mondta Ramadi.
Az összecsapások a szudáni katonai rezsim két fő frakciója közötti nyilvánvaló hatalmi harc közepette törtek ki − írja elemzésében a The Guardian.
A szudáni fegyveres erők nagyjából Abdel Fattah al-Burhan tábornokhoz, az ország tényleges uralkodójához hűek, míg a gyorsreagálású támogató erők (RSF), egy milíciákból álló félkatonai alakulat a Hemedti néven ismert Mohamed Hamdan Dagalo tábornok, egykori hadvezér hívei.
A hatalmi harc a diktatórikus uralkodót, Omar al-Bashirt megbuktató 2019-es felkelést megelőző években gyökerezik, aki félelmetes biztonsági erőket épített ki, amelyeket szándékosan egymás ellen uszított.
Amikor a demokratikus, civil vezetésű kormányra való áttérésre irányuló erőfeszítések Bashir bukása után meghiúsultak, elkerülhetetlennek tűnt egy esetleges összecsapás, és a kartúmi diplomaták 2022 elején arra figyelmeztettek, hogy tartanak az erőszak ilyen jellegű kitörésétől. Az elmúlt hetekben a feszültségek tovább nőttek.
Az RSF-et Bashir azért alapította, hogy leverje a dárfúri lázadást, amely több mint húsz évvel ezelőtt kezdődött, mert a szudáni központi kormányzat politikai és gazdasági értelemben is marginalizálta a helyi lakosságot. Az RSF-et a Janjaweed néven is ismerték, ami a széles körű atrocitásokhoz társult.
2013-ban Bashir félig szervezett félkatonai erővé alakította át a dzsandzsavídokat, és katonai rangokat adott vezetőiknek, mielőtt bevetette őket a dél-dárfúri lázadás leverésére, majd sokukat a jemeni, majd a líbiai háborúba küldte.
A Hemedti által vezetett RSF és a Burhan vezette reguláris katonai erők együttműködtek Bashir 2019-es elűzésében. Az RSF ezután feloszlatott egy békés ülősztrájkot, amelyet a katonai főhadiszállás előtt tartottak Kartúmban, több száz embert megölve és több tucatot megerőszakolva.
A Bashir elleni tüntetéseket vezető civilekkel kötött hatalommegosztási megállapodást, amelynek célja a demokratikus kormányzás felé való átmenet lett volna, 2021 októberében puccs szakította meg.
A puccs után a hadsereg ismét a hatalomba került, de a hetente ismétlődő tüntetésekkel, az újabb elszigeteltséggel és a gazdasági nehézségek elmélyülésével kellett szembenéznie. A Hemedti az új átmenet terve mögé állt, ami felszínre hozta a Burhánnal fennálló feszültségeket.
Hemedti hatalmas vagyonnal rendelkezik, amely az illegális bányákból származó arany exportjából származik, és több tízezer harcedzett veteránnak parancsol. Régóta bosszankodik amiatt, hogy hivatalos pozíciójában csupán helyettese a szudáni kormányzó tanácsnak.
A felkelés óta a feszültségek egyik központi oka az a civil igény, hogy a katonaságot felügyeljék, és az RSF-et integrálják a reguláris fegyveres erőkbe.
A civilek a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és más iparágakban lévő jövedelmező katonai részesedések átadását is követelték, ami kulcsfontosságú erőforrás egy olyan hadsereg számára, amely a katonai akciókat gyakran kiszervezte a regionális milíciáknak.
Egy másik vitás pont az igazságszolgáltatás keresése a hadsereg és szövetségesei által a 2003-as dárfúri konfliktusban elkövetett háborús bűnökkel kapcsolatos vádak miatt. A nemzetközi büntetőbíróság Bashir és más szudáni gyanúsítottak bíróság elé állítására törekszik.
Igazságszolgáltatásra törekszenek a demokráciapárti tüntetők 2019. júniusi meggyilkolása miatt is, amelyben a katonai erők is érintettek. Az aktivistákat és civil csoportokat feldühítette a hivatalos vizsgálat elhúzódása. Emellett igazságot akarnak a 2021-es puccs óta a biztonsági erők által a tüntetéseken megölt legalább 125 ember ügyében is.
Szudán a Vörös-tenger, a Száhel-övezet és Afrika szarvával határos instabil régióban fekszik. Stratégiai fekvése és mezőgazdasági gazdagsága vonzza a regionális hatalmi játszmákat, ami megnehezíti a polgári vezetésű kormányzatra való sikeres átállás esélyeit.
Szudán több szomszédját − köztük Etiópiát, Csádot és Dél-Szudánt − politikai zavargások és konfliktusok sújtják, és különösen Szudán és Etiópia kapcsolata feszült olyan kérdések miatt, mint a határuk mentén fekvő vitatott mezőgazdasági területek.
Jelentős geopolitikai dimenziók is szerepet játszanak: Oroszország, az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és más hatalmak harcolnak a szudáni befolyásért.
A szaúdiak és az Egyesült Arab Emírségek a szudáni átmenetben lehetőséget látnak arra, hogy visszaszorítsák az iszlamista befolyást a régióban. Az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával együtt ők alkotják a „Négyest”, amely az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együtt szponzorálta a szudáni közvetítést. A nyugati hatalmak tartanak egy orosz támaszpont létesítésének lehetőségétől a Vörös-tengeren, amelyre a szudáni katonai vezetők nyitottságukat fejezték ki.
Mint azt korábban megírtuk, a Szudánban kialakult helyzetért alapvetően a gyarmatosítók a felelősek. vajon mit gondoltak a britek akkor, amikor az egyiptomi vezetéssel karöltve összehozták ezt a közös fennhatóság alá tartozó országot? Szudánt ugyanis úgy sikerült összegyúrniuk, hogy az ország északi részét többségben muzulmán arabok, míg a déli részt főleg animisták vagy keresztények lakják. Ennek megfelelően a két országrész két idegen hatalom kezében volt: északot Egyiptom közigazgatta, a déli részt pedig Nagy-Britannia.
Ilyen felállásban nem csoda, hogy az ország függetlenné válásakor (1956) délen polgárháború zajlott. A bantu rabszolgák ugyanis el szeretnének válni az ekkor még javában rabszolgatartó északtól. 700 ezer halott és tizenhét év ellenségeskedés után végül 1972 március 3-án megszületett az Addis Abeba-i Egyezmény. Az egyezmény értelmében az ország egysége marad, de dél széles autonómiát élvezhet.
A déliek élvezték is volna az egyezményben megszabott autonómiájukat, ha nem szólt volna közbe az olajüzlet. Délen ugyanis olajlelőhelyekre bukkantak, s bizony ezen értékes területekre az északi vezetés (Kartúm) igényt tartott. Kartúm szándéka délnek nemcsak azt jelentette, hogy ezentúl a déliek egy gazdag bevétel forrástól esnek el, hanem azt is, hogy elveszik tőlük az adott területet. A déliek természetesen tüntettek az északi határozat ellen, amire Kartúm azzal válaszolt, hogy északra vezényelte a déli katonákat, amely aktus az Addis Abebában megkötött egyezménnyel szöges ellentétben állt. A déliek ekkor gerjedtek csak igazán haragra, többen dezertáltak a hadseregből. A dezertőrök közül nagyon sokan Etiópiába menekültek, ahol John Garang ezredeshez csatlakoztak. Mindez 1983-ban történt, abban az évben, amikor az északi vezetés úgy határozott, hogy az északon érvényben lévő iszlám törvénykezést (sária) az egész országra kiterjeszti.
Ekkor dél-szudáni lakosok és John Garang által alapított Szudán Népének Felszabadító Hadserege (SPLA – Sudan People's Liberation Army) harcolni kezdett a vallási autonómiáért. Az SPLA-ból 1991-ban két frakció alakult: az egyik SPLA-Mainstream néven továbbra is a vallási autonómiát követelte, míg a Dél-Szudáni Függetlenségi Mozgalom (SSIM – South Sudan Independence Movement) dél teljes függetlenségét kívánta elérni. A két frakció nem csak a vezetés, de egymás ellen is harcolt. A John Garang által vezetett SPLA pozíciója erősödött azzal, hogy összefogott a Nemzeti Demokratikus Szövetséggel (NDA – National Democratic Alliance).
1996-ban a szudáni vezetés békemegállapodást írt alá hét SPLA-tól független etnikai-alapú frakcióval, és szabad önrendelkezést biztosított dél-Szudánnak, továbbá elismerte Szudán multi-etnikai mivoltját. Mikor John Garang elutasította a megállapodás aláírását, Omár al-Basír szudáni elnök kinevezte az egyik frakció vezetőjét dél-Szudán átmeneti kormányfõjének.1997 októberében béketárgyalások kezdődtek Nairobiban a kartúmi kormány és az SPLA között abból a célból, hogy találjanak egy mindkét fél számára elfogadható megoldást. A tárgyalások aztán megszakadtak, és az SPLA figyelmeztette a kormányt, hogy nem lesz tűzszünet. A vezetés és az SPLA kapcsolata holtponton volt, a harcok folytatódtak, melyek során becslések szerint 1991 óta kétmillióan vesztették életüket.
Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere beszélt a rivális fegyveres erők vezetőivel Szudánban, és azonnali tűzszünetet sürgetett − közölte az amerikai külügyminisztérium.
Blinken „súlyos aggodalmát fejezte ki a folyamatos, válogatás nélküli támadások következtében meghalt és megsebesült szudáni civilek miatt” − mondta Vedant Patel külügyminisztériumi szóvivő.
A tűzszünet „lehetővé tenné a humanitárius segítségnyújtást a harcok által érintett lakosságban, a szudáni családok újraegyesítését, és lehetővé tenné a nemzetközi közösség számára, hogy Kartúmban biztosítsa jelenlétét” – mondta Patel a közleményben.
A szudáni harcok beszüntetésére szólított fel több afrikai, köztük a kenyai és a dél-szudáni elnök vasárnap, és közvetítést ajánlottak a szudáni hadsereg és a vele szemben álló félkatonai Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) között − írta meg az MTI.
William Ruto kenyai, Salva Kiir dél-szudáni, Yoweri Museweni ugandai, Iszmael Guelleh dzsibuti és Haszán Sejk Mohamud szomáliai elnök a szudáni eseményeket soron kívüli virtuális egyeztetésen vitatták meg.
A kenyai elnöki hivatal Twitter-üzenetben azt közölte, felszólították az Abdel-Fattah Burháni tábornokhoz, a szudáni átmeneti kormányzó Szuverén Tanács vezetőjéhez hű katonai egységeket és a Hemedti néven ismert Mohamed Hamdán Dagalo tábornok vezette RSF-et, hogy ellentéteiket párbeszéd útján rendezzék.
A Fejlesztésért Felelős Kormányközi Hatóság (IGAD) nevű, nyolc kelet-afrikai államot magába foglaló szervezet szintén az erőszakcselekmények leállítását sürgette.
António Guterres ENSZ-főtitkár határozottan elítélte a harcok kirobbanását Szudánban, és azonnali tűzszünetre, a nyugalom helyreállítására és a tárgyalásos rendezés megkezdésére szólította fel a konfliktus szereplőit.
Az adott helyzetre befolyással rendelkezőket sürgetem, hogy éljenek ezzel a befolyásukkal a béke érdekében, és támogassák az erőszak beszüntetését, a rend helyreállítását és a politikai átmenet folytatását
− mondta Guterres. Kijelentette: a szudáni humanitárius helyzet eddig is ingatag volt, de most egyenesen katasztrofális.
Blinken véleményét tükrözték James Cleverly brit külügyminiszter szavai is.
Végső soron az ország jövője a szudáni tábornokok kezében van, akik a harcokat irányítják, ezért felszólítjuk őket, hogy helyezzék a békét az első helyre, szüntessék be a harcokat, és térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz
− fogalmazott a brit diplomácia vezetője.
Az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) felfüggesztette tevékenységét Szudánban, mivel vasárnap a szervezet három alkalmazottja életét vesztette a hadsereg és félkatonai fegyveresek összecsapásaiban − közölte az MTI.
Volker Perthes, az ENSZ szudáni egységesített átmeneti segítségnyújtási missziójának (UNITAMS) vezetője szerint a WFP dolgozóit teendőik végzése közben ölték meg az Észak-Dárfúr államban található Kabkabíja településen.
„Rendkívül felháborítónak tartom azokat az értesüléseket, amelyek szerint lövedékek csapódtak be, és fosztogatások is történtek az ENSZ és más humanitárius szervezetek létesítményeinek területén Dárfúr különböző térségeiben” − hangsúlyozta Perthes, aki egyben az ENSZ szudáni különmegbízottjának tisztségét is ellátja.
(Borítókép: Füst száll fel a szudáni fővárosból 2023. április 16-án. Fotó: Mahmoud Hjaj / Anadolu Agency / Getty Images)