A tavaly teljesen megújult pályázaton a világot hat régióra osztották (Afrika, Ázsia, Európa, Észak- és Közép-Amerika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Óceánia). Ezekben a regionális zsűri választotta ki először a négy kategória nyertesét, majd a 24 nyertes közül került ki végül minden kategóriában egy-egy, vagyis négy fődíjas. Fontos megjegyezni, hogy nem a fotós nemzetisége alapján sorolják a nevezett műveket régiókba, hanem a képek készítésének helyszíne alapján.
A pályázat kategóriái a következők voltak:
Egyedi fotók: 2022-ben készült képek.
Fotósorozat: Olyan 2021-ben és/vagy 2022-ben készült 4–10 darab fotó, amelyek közül legalább egyet 2022-ben kattintottak.
Hosszú távú projekt: Olyan 24–30 fotóval lehet pályázni, amelyek három különböző évben készültek, ám közülük minimum hat 2022-es.
Szabad formátum: Ebben a kategóriában a jelentkezők élhetnek más eszközökkel és formátumokkal, úgymint dokufotók, rövid dokumentumvideók, fotókollázsok vagy multiexpozíciós megoldások. A lényeg, hogy ezeket a felvételeket 2022-ben készítették, vagy ekkor jelentek meg először.
Egyedi fotók:
Mariupol ostroma: Mariupol szülészetéről viszik hordágyon a sebesült, terhes Irina Kalinyinát. A kórházat bizonyítottan orosz rakétatalálat érte 2022. március 9-én. Irina gyermeke halva született, fél órával később pedig a 32 éves nő is belehalt sérüléseibe.
Fotósorozat:
A béke hercege Afganisztánban: Az amerikaiak és a szövetségesek pánikszerű kivonulása után Afganisztánból 2021 augusztusában a tálibok vették át a hatalmat. A nyugati kormányok befagyasztották a külföldön tartott afgán pénzeket, a tálibok nem tudtak élelmiszert beszerezni, az emberek éheznek. Mindezt tetézte a katasztrofális szárazság, amely 2022-ben sújtotta az országot. A képen a 15 éves Kalil Ahmad látható 2022 januárjában. Családja kifogyott minden jövedelemből, ezért végül kénytelenek voltak a fiú egyik veséjét eladni szervkereskedőknek 3500 dollárért.
Hosszú távú projekt:
Küzdelem a vízért: Négy közép-ázsiai állam, Tadzsikisztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán évtizedek óta küzd a vízellátás koordinálásával a Szír Darja és az Amu Darja folyókon. Az utóbbi években azonban a környezeti hatások miatt ez egyre nehezebb. A képen egy kirgiz férfi vezeti vízitaxiját, ami az egyik lehetséges közlekedési forma a környéken a falvak között, mióta a hatvanas évekbeli Tojktoglu völgyzáró gát építése nyomán a térséget elárasztotta a víz.
Szabad formátum:
Itt az ajtók nem ismernek engem: Ez a sorozat egy egyiptomi kisközösség, Al Max lakóinak életét mutatja be. A halászfalu Alexandriában, a Mahmudíja-csatorna mentén található, azonban az emelkedő tengerszint az ő életükben is visszafordíthatatlan változásokat hozott. Ezt tetézte az egyiptomi kormány rendelete, amellyel megkezdték Al Max lakóinak áttelepítését a csatorna mellől.
A World Press Photo pályázat régiós díjazott fotóiból készült válogatásunkat itt tekinthetik meg.