Az év első 100 napjában 144 tömeges lövöldözésről adtak hírt az Egyesült Államokban. Naponta tehát több ilyen eset is előfordul. Amerika egy része változást sürget, köztük egyre több fiatal. Elemzésünkben tömeges lövöldözésnek tekintjük azt, ahol legalább négy embert ér lőtt sérülés.
Az ilyen esetek már abszolút hozzátartoznak az amerikai hétköznapokhoz. Sőt! Az ezekre érkező reakciók sem különböznek már lényegesen. Elég egy hashtag az adott város nevével, illetve egy illetékes rövid nyilatkozata, miszerint imádkozunk az áldozatokért és családjaikért. Úgy tűnik azonban, hogy ebből már tényleg egyre több embernek elege van, és talán a következő generáció tesz is valamit az ilyen esetek megelőzéséért. A legutóbbi, Nashville-ben történt iskolai lövöldözés egyik túlélője például nyílt levélben követelt változást államának kormányzójától.
De miért nem hajlandók érdemben szabályozni a fegyvertartást Amerikában? A válasz első megközelítésben egyszerűnek tűnik: az Egyesült Államokban alkotmányos jog a fegyvertartás, sőt a fegyverviselés is. Ezt az amerikai Alkotmány úgynevezett második kiegészítése tartalmazza, miszerint az állampolgároknak joguk van fegyvert tartani. Ez a kiegészítő cikkely 1791 óta érvényben van, és nincs is igazi hajlandóság a megváltoztatására.
A cikkelyt többször is megpróbálták jogi úton megtámadni, de leginkább csak az értelmezésig, illetve annak különböző magyarázatáig jutottak el a jogalkotók. Az ezzel kapcsolatos vitákban arra a következtetésre jutottak, hogy a második kiegészítő cikkely minden államra vonatkozik, és tartalmazza azokat a fegyvereket is, amelyek a kiegészítő cikkely elfogadásakor még nyilvánvalóan nem is léteztek.
Nincs tehát az egyes államoknak joguk érvényteleníteni a rendelkezést, hiszen az Alkotmány a teljes államszövetségre vonatkozik.
Az Egyesült Államok különböző államaiban azonban lehetnek, és vannak is helyi sajátosságai a fegyvertartás és fegyverviselés szabályozásának. Ezek azonban elsősorban három kategóriára, a sorozatlövő fegyverekre, az úgynevezett rövid csövű puskákra, és a hangtompítókra vonatkoznak.
Ezek szabályozása és engedélyezése államonként eltérő. Amerikai sajátosság a fegyvertartás igen mérsékelten korlátozása is, tulajdonképpen az állampolgárok csak igen kis százalékkal zárhatóak ki e körből. Idetartoznak többek között a büntetett előéletű, de közülük is csak az egy évnél hosszabb börtönbüntetésre ítélt személyek, illetve a szellemi állapotuk miatt cselekvésképtelennek ítélt állampolgárok.
A fegyvertartást − a második kiegészítő cikkely gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen mivolta miatt − eddig leginkább részlegesen próbálták meg korlátozni az állami vagy szövetségi jogalkotók − igen mérsékelt sikerrel. Idetartozik például Clinton elnök 1994-es törvénye, amely betiltotta az úgynevezett nagy méretű lőszertárak használatát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden olyan tár betiltásra került, amelyben tíz, vagy annál több lőszert lehetett elhelyezni. Clinton elnök magyarázata szerint senkinek nincs szüksége 10-nél több lőszert tartani a fegyverében.
A törvényt akkoriban azzal (is) indokolták, hogy a bűncselekmények igen jelentős százalékát pontosan ilyen, úgynevezett nagy kapacitású tárakkal rendelkező fegyverekkel követik el. Ez a tiltás sem volt azonban hosszú életű, mindössze tíz évre tudta Clinton elnök korlátozni az ilyen tárak forgalmazását. (A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy aki már a törvény elfogadása előtt rendelkezett ilyennel, az megtarthatta.)
Ez pedig azt jelenti, hogy a törvény ellenére is több millió ilyen tárral rendelkező fegyver maradt a lakosság tulajdonában. A törvény ugyan nyilvánvalóan a tömeges lövöldözések megelőzésére, vagy legalábbis megnehezítésére volt hivatott, a sors különös fintora azonban, hogy
nem tudta megakadályozni minden idők egyik legszomorúbb és leghírhedtebb tömeges lövöldözését, amely 1999-ben a Columbine gimnáziumban történt.
Ehhez hasonló próbálkozás volt az úgynevezett „bump fire stock” betiltására tett kísérlet. Itt egy olyan válltámaszról van szó, amelynek segítségével egy félautomata fegyver gyakorlatilag sorozatlövésre tehető alkalmassá.
Mivel a sorozatlövő fegyverekhez hozzájutni viszonylag nehéz a szigorúbb szabályozás miatt, sokan a szinte egyáltalán nem szabályozott félautomata fegyvereket vásárolják, amelyeket − egy különleges válltámasszal − sorozatok leadására is alkalmassá lehet tenni.
A 2017-es, Las Vegas-i koncerten lezajlott lövöldözéskor is ilyen fegyvert használtak. Az elkövető egy szálloda ablakából egy különleges válltámasszal felszerelt fegyverből adott le több sorozatot a koncert látogatóira. A tömeggyilkosság után a jogalkotók kísérletet tettek az ilyen különleges válltámaszok betiltására, egy szövetségi bíró azonban ezt végül megakadályozta.
A fegyvertartás szabályozását folyamatosan egyre többen követelik az Egyesült Államokban. Több aktivista szerint a jogalkotók csak kifogásként hivatkoznak az Alkotmány második kiegészítő cikkelyére, és sokkal inkább arról van szó, hogy ők maguk is vagy megrögzött fegyverrajongók, vagy pedig az Egyesült Államokban rendkívül erőteljes fegyverlobbi tartja őket markukban.
Az egyik ilyen például a híres-hírhedt NRA, vagyis National Rifle Association, amelynek több prominens tagja van. Közülük talán leghíresebb a hollywoodi legenda, Charlton Heston volt. A fegyverrajongókon kívül természetesen a fegyvergyártók is komoly lobbitevékenységet folytatnak, minden létező eszközzel próbálják az évi több milliárd dollárt hozó vállalkozásaikat megvédeni.
Általánosságban elmondható, hogy szinte minden, komolyabb nyilvánosságot kapott tömeges lövöldözés után, ha felmerül a fegyverek korlátozása vagy betiltása, az inkább ellenkező hatást vált ki.
Ilyen esetek után a lakosság pánikszerű fegyvervásárlásba kezd.
Pontosan ezt figyelhettük meg néhány évvel ezelőtt a Coviddal összefüggő lezárások, illetve a Black Lives Matter és Antifa nevű csoportok által kezdeményezett zavargások idején is. A lakosság minden sokkhatásra fegyverek után kap. Mintha a társadalom úgy érezné: sem az ima, sem a szigorítás nem ad elég védelmet.
(Borítókép: George Frey / Bloomberg / Getty Images)