11,7 százalékpontot szerzett Salzburgban az Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) helyi szervezete a tartományi választáson, amivel 1945 óta először került be a tartományi parlamentbe kommunista párt. De miért szavazott Ausztria egyik legkonzervatívabb tartományában minden kilencedik választó az egykoron Lenin és Sztálin szorításában működő pártra?
Április 23-án tartottak tartományi választást Ausztria egyik legkonzervatívabb tartományában, Salzburgban. A választások győztesével kapcsolatban semmi meglepő nem történt: az Osztrák Néppárt (ÖVP) már régóta a vezető párt a tartományban, már egy évtizede ők szerzik a legtöbb szavazatot Ausztria második legdrágább tartományában.
Ugyanakkor a választás így is tartogatott egy nagy meglepetést, és nem az számított annak, hogy az országosan régóta tíz százalékon álló liberális NEOS kiesett a tartományból, hanem hogy
a Grazon kívül kvázi csak városi legendaként működő kommunista párt, a KPÖ bejutott a tartományi parlamentbe.
Sőt, a 11,7 százalékos eredményével és az így megszerzett 4 mandátumával rögtön a negyedik legerősebb párt lett az ÖVP (30,4 százalék, 12 mandátum), a szélsőjobboldali-populista Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ (25,7 százalék, 10 mandátum) és az Osztrák Szociáldemokrata Párt, az SPÖ (17,9 százalék, 7 mandátum) mögött a 36 tagú tartományi parlamentben.
Pedig a KPÖ-nak nem sok babér termett eddigi története során: mint azt Techet Péter, a közép-európai ügyekkel foglalkozó Gemist munkatársa részletesen bemutatta, a második világháborút követően ugyan a párt az első kormány tagja volt, de választásokon sosem szerepelt öt százaléknál jobban, 1959-től pedig végleg ki is esett a szövetségi törvényhozásból.
A KPÖ mindezek ellenére Európa leggazdagabb kommunista pártjának számított, ami leginkább annak köszönhető, hogy a kétpólusú világban Moszkva a hivatalosan tőle független KPÖ-n keresztül finanszírozta a nyugat-európai kommunista szervezeteket és pártokat.
E szerepét pedig a Szovjetunió felbomlása után elvesztette, így a párt megszűnésének az elkerülését csak annak köszönhették, hogy Ausztria második legnépesebb városában, Grazban és Stájerországban sikeresek – 2021 óta ők adják a polgármestert is –, bár ez nem a bécsi vezetők sikere, hanem a grazi KPÖ különutassága miatt van.
A grazi KPÖ ugyanis kicsit másképp értelmezte a Kommunista Kiáltványt és a párt funkcióját: ideológiai kérdések helyett szakpolitikai kérdésekkel, elsősorban a lakhatási és a megélhetési válsággal foglalkoznak már igen régóta.
A párt grazi tagozatát 2005 és 2010 között irányító Ernest Kaltenegger gyakorlatiasan állt a politikához: a párt kizárólag lakhatási kérdéssel foglalkozott, a párttagok pedig fizetésük jelentős részéről lemondtak, hogy azt szegényeknek adják, vagy jótékony célokra használják.
Az őt követő Elke Kahr szintén elődje gyakorlatias politikáját követte, a tartományban lakásügyekért felelős vezetőként pedig az albérletpiac megfizethetőbbségét tűzte ki célul, emellett a párt szívesen nyújtott segítséget olyanoknak, akiknek gondjuk akadt a lakhatással – ez 2021-ben a polgármesteri székig segítette Grazban. Kahr közvetlen, a szavazóival kapcsolatot tartó politikusnak számít, a kommunizmust pedig teljesen másképp értelmezik, mint a Marx és Engels olvasmányaira fogékony bécsi kávézókban.
Megválasztása után a FAZ-nak ki is fejtette, a grazi kommunisták mit is értenek proletárdiktatúra alatt: a munkabérből emberek védelmét és képviseletét, ott és úgy, ahogy épp tudják.
Ez pedig oda vezetett, hogy Stájerországban nemcsak az elvtársak szavaznak a KPÖ-re, hanem olyanok is, akik országosan más pártokra, akár az ideológiailag igen távoli ÖVP-re ikszelnek.
Grazban pedig már régóta szárnyal a kommunizmust osztálypolitikaként értelmező KPÖ helyi szárnya: a párt az elmúlt 20 évben fokozatosan építkezett, ami oda vezetett, hogy már 2017-ben is 20 százalékot szereztek a tartományban.
Ugyanezt a Grazban már bevált receptet használta fel kampányában Salzburgban a KPÖ Plus nevű párt. A Mozart városában működő szervezet annyiból más a központi vagy a grazi szervezethez képest, hogy 2017-ben beléptek hozzájuk a Zöldekből kirakott ifjúsági szervezet tagjai is, akik választási szövetségben indulva radikális fordulatot hoztak a párt arculatában.
Ugyan a legutóbbi, 2018-as választáson ez még sokat nem ért – a párt eleve csak Salzburg városában és környező településeken indult –, hiszen mindössze kicsivel többen mint ezren ikszelték őket a választásokon részt vevő közel 253 ezer szavazóból, ami a szavazatok 0,4 százalékát jelentette.
Azonban ez nem szegte kedvét a Kay-Michael Danklnek, a párt listavezetőjének. Idén kampányukat egy 14 pontos program adta, amelyből egy pont kivételesen részletesen volt kidolgozva: ez pedig a lakhatás.
A koronavírus-járvánnyal, majd az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban elszabadult energiaárak miatt nőttek a megélhetési és a lakhatási költségek is, a párt pedig az egyébként is évről évre dráguló albérleteket tematizálva kampányolt, miközben grazi elvtársaihoz hasonlóan fizetésük egy részét egy közös alapba fizetve a rászorulóknak adják.
Dankl 2019 óta tagja a salzburgi városi tanácsnak, az elmúlt négy évben pedig 23 ezer eurót osztott szét szegényeknek. Hogy miért osztja el a politikusként megkeresett fizetését, korábban azt nyilatkozta:
a magas fizetések csak zárkózott politikához vezetnek.
A grazi főpolgármesterre, Elke Kahrra példaképként tekintő Dankl nagyon sok fogadóórát és tanácskozást tart, ami szinte kizárólag mindig a lakhatási kérdéssel foglalkozik, de állítása szerint ő szívesen végighallgat és segít bárkinek, aki a segítségét kéri – egy interjúban arról beszélt, az ő feladatuk a polgárok segítése, ami az ilyen kérdésektől akár egészen odáig terjedhet, hogy van-e elég ülőhely a buszmegállóban várakozó öregek számára.
A most négy mandátumot szerző Dankl pedig továbbra is ezt a pártjának Grazban már bevált modellt követné: a választás után bejelentette, mind a négy politikus a tiszteletdíjának jelentős részét eladományozza, céljuk pedig továbbra is egy átlagembereket segítő politika képviselete.
A választás után Dankl azt nyilatkozta, ellenzéki politikára készülnek, és nem lépnek koalícióra a választásokat megnyerő ÖVP-vel, ugyanakkor a lakhatás kérdését továbbra sem engedi el: céljuk, hogy minél nagyobb nyomást helyezzenek a kereszténydemokratákra az ügyben.
(Borítókép: Kay-Michael Dankl / KPÖ / Facebook)