Az elmúlt hetekben a háborúról szóló hírek mennyisége érezhetően csökkent. A januárban elindított orosz támadás kifulladt, és bár lokálisan folyamatosan vannak harcok az egyes frontszakaszokon – például Bahmutnál –, de az intenzitás jóval alacsonyabb. Ugyanakkor ahogy öt hónappal ezelőtt a készülő orosz offenzíva részleteivel volt tele a sajtó, most hasonló történik az ukrán ellentámadással is. A hírek alapján azt gondolhatnánk, hogy már szinte mindent tudunk róla, valójában azonban a legfontosabb kérdéseket nehéz megválaszolni: hogy mikor indulhat az ukrán ellenoffenzíva, pontosan hol, és hogy valóban sikerült-e Kijevnek elegendő ember- és lőszertartalékokat felhalmozni a sikeres támadáshoz.
Néhány napja az ukrán védelmi miniszter, Alekszej Reznyikov bejelentette, hogy „az ellentámadás előkészületei a végéhez közelednek”. Nem sokkal előtte azonban a kormányfő, Denisz Smihal egészen mást mondott, és „nyári offenzíváról” beszélt. A médiában ehhez hasonlóan az ukrán ellentámadásról szóló hírek, becslések és értékelések egészen a „bármelyik pillanatban megindulhat”-tól a nyári indulásig terjednek. Ez mind az információs zaj. Ember legyen a talpán, aki mindebből kibogozza, hogy mi fog történni a következő időszakban az orosz–ukrán fronton.
„Nem fogjuk elhúzni az ellentámadást, és még azelőtt elindítjuk, mielőtt megkapjuk az F–16-os vadászgépeket” – mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a legutóbbi, néhány napja tartott sajtótájékoztatón.
Az orosz médiában, illetve ott, ahol átveszik a moszkvai narratívákat, egy másik vélemény dominál. Ennek az egyik eleme az, hogy Ukrajnának sem emberi, sem katonai ereje nincs az ellentámadás elindításában, tehát eleve kudarcra vannak ítélve. A másik narratíva az, hogy a Nyugat kényszeríti bele Kijevet a támadásra, ami – lásd az első pontot – teljesen hiábavaló lesz.
Egy azonban biztos: ukrán ellentámadás előbb vagy utóbb mindenképpen lesz, és nem azért, mert ezt várják Ukrajna szövetségesei, hanem azért, mert az orosz célokkal ellentétben az ukrán célok a háború kezdete óta deklaráltak: az elfoglalt területek felszabadítása.
Minden nyilvánosan elérhető forrás arra utal, hogy Ukrajna legalább 12 dandárt készít elő az ellentámadáshoz. Ebből kilencet a nyugati szövetségesek segítségével képzik ki és szerelik fel, hármat pedig saját erőből. Mivel Ukrajnában egy dandár nagyjából négy-ötezer embert jelent, legalább egy ötvenezer fős haderőről beszélhetünk. Hogy ez sok-e, vagy kevés, egyelőre nehéz megmondani.
Szeptemberben Harkiv felszabadításánál három dandár vett részt, a nemzeti gárdával és a territoriális védelemmel együtt a katonák száma nem haladhatta meg a 20-25 ezer főt.
Ukrán források szerint egyébként a nemzeti gárda most is további kilenc dandárt készít fel, de erről megbízható, megerősítő forrásokat sajnos nehéz találni, könnyen lehet, hogy ez is a dezinformáció része. A NATO-s szövetségesek április végéig teljesítették a korábbi ígéreteiket, és 253 tankot, 381 lánctalpas járművet, 480 kerekes járművet, 147 tüzérségi rendszert és 571 terepjárót adtak át Kijevnek. A nyugati haditechnika közül Ukrajnában vannak már Leopard 2-es és Challenger 2-es tankok, illetve a Marder, Bradley és Stryker harci járművek is.
Nagyon árulkodó az Egyesült Államok utolsó katonai támogatási csomagja: ebben nem volt nehézfegyver, ellenben szerepeltek benne páncélozott helyreállító járművek, pótkocsis, harckocsikat szállító teherautók, üzemanyag-tartályos teherautók és hídépítő gépek. Mindez nagyon fontos lehet a támadó műveletek során.
Vannak olyan Ukrajnának átadott nyugati fegyverek is, amelyekről kevés szó esik, de legalább annyira fontos szerepük lehet, mint a harckocsiknak. Ilyenek például az akár 20 méter széles akadályokat összekötő német Biber hídépítő harci járművek; Dachs akadálybontó harci járművek vagy M58 MICLIC amerikai távoli aknamentesítő rendszerek.
A támadás időzítése nagyon sok dolgon múlik:
Eddig leginkább éppen az időjárás akadályozta az ukrán ellentámadás elindulását: a hótakaró tavaszi elolvadása átjárhatatlan sártengerré változtatta az ukrán földutakat és szántóföldeket. Majd ezután kezdődött el a tavaszi esőzések időszaka, és a hideg csapadék nemcsak a sár fenntartásához járult hozzá, de a lövészárkokat is megtöltötte vízzel. Az időjárás-előrejelzéseket nézve ez az időszak most fog véget érni, és a föld hamarosan megszáradhat.
Ugyanakkor bár nem feltétlenül vesszük észre, de valójában az ukrán ellentámadás első szakasza már elindulhatott. Az elmúlt napokban hirtelen megnövekedtek az ukrán támadások orosz logisztikai célpontokkal szemben. A rakétatüzérségi rendszerek újra nagyobb intenzitással próbálnak az orosz frontvonalak mögé nyúlni. Vasárnap és kedden a brjanszki vasútvonalakon történtek robbantások, ellehetetlenítve a frontra igyekvő szerelvények mozgását.
Néhány napja ukrán drónok egy csoportja a szevasztopoli üzemanyag-tározók ellen követett el támadást, az eddigi beszámolók alapján tíz tározó semmisült meg. Ez nagy veszteség Moszkva számára, mert a Krím félsziget felé nincs kiépített vezeték Oroszországból, az üzemanyagot közúton kell odaszállítani. A helyreállítás hosszú hónapokig is tarthat.
A tavalyi, szeptemberben indult ukrán ellentámadás is hasonlóképpen indult, az orosz logisztikai objektumok augusztusi megtámadásával. A haditechnika és a haderő fizikai elindítása már a következő fázis része.
Moszkvának azonban a novemberi herszoni visszavonulás után hét hónapja volt felkészülni az újabb ukrán ellentámadásra. Éltek is ezzel az idővel, tanulva a tavaly elkövetett hibáikból. A műholdfelvételek alapján jól látható, hogyan alakult át a herszoni és zaporizzsjai táj néhány hónap leforgása alatt: a stratégiai pontokon orosz lövészárkok és nehézfegyverzet elleni akadályok jelentek meg.
Russian forces in Ukraine have constructed a network of trenches along the left bank of the Dnipro River.
— Brady Africk (@bradyafr) April 25, 2023
Check out a map and more imagery of Russia's defensive lines here: https://t.co/JGlYbCrZKc pic.twitter.com/2TxfAmSNYi
Műholdfelvételek a Dnyeper folyó bal partján kiépített orosz védelmi vonalakról.
A legegyszerűbb válasz erre a következő lenne: ahol a műholdfelvételeken az orosz védelmi vonalakat látjuk. Oroszország ott várja a legnagyobb valószínűséggel a támadást. Ám éppen ezért könnyen lehet, hogy teljesen más frontszakaszokon próbálkozhatnak, ahogy tavaly szeptemberben történt.
A műholdfelvételek alapján az elmúlt hónapokban kiépített orosz védelmi pozíciók a luhanszki térségben, a frontvonal dél-keleti részében Zaporizzsjánál, illetve a Krím félszigetet Ukrajnával összekötő szárazföldi szakaszon vannak. Nézzük a lehetséges, kézenfekvő támadási irányokat!
1. Zaporizzsjai régió, a támadás iránya Melitopol városa lenne
Ez a támadási irány szerepel a leggyakrabban a médiában, mert stratégiai érvek szólnak a megvalósítása mellett. Zaporizzsja egy nagy síkság, kevés természetes akadállyal és gyér településhálózattal. Ha a támadás sikeres lenne, akkor egyszerre két fontos célt teljesítenek vele: elvágják a herszoni területeken lévő orosz erők utánpótlását, lényegében kettévágva az orosz erőket. Másrészt pedig ukrán rakéták közelségébe hozzák a Krím félszigetet, amelyet jelenleg csak drónokkal érnek el, és ahol az oroszoknak fontos katonai logisztikai központjai vannak. Lőtávolságra kerül a Krími híd is – ha a híd forgalma megáll, akkor az egész Krím félsziget helyzete válik kiszolgáltatottá. Így mellette szólnak a nyilvánvaló stratégiai előnyei, ellene pedig egyértelműen az, hogy Moszkva itt várja a leginkább az ukrán támadást.
2. Bahmut térsége
Nem a legkézenfekvőbb támadási irány, stratégiai szempontból nem is a legszerencsésebb, ám a kommunikációját tekintve óriási siker lehetne Kijev számára. Ha vissza tudják foglalni azt a nagyjából 30 km-t, amit Donyeck térségében a háború kirobbantása óta Moszkva elért, akkor kihúzzák vele az orosz propaganda méregfogát. Az elmúlt hónapokban más sikerek híján az orosz médiában minden Bahmutról és Donbász elfoglalásáról – ahogy az orosz központi narratíva fogalmaz –, „visszafoglalásáról” szólt. Ha az eddigi, rendkívül nehezen elért orosz előrenyomulást is visszavetik, azzal mintha az egész elmúlt egy évet is áthúznák. Stratégiailag ezzel karnyújtásnyira kerülne Donyeck városa is, amely fölött 2014 óta nincs ukrán kontroll. A támadás mellett szól, hogy ott vannak az ukrán erők nagyobb utánpótlási vonalai, az orosz egységek pedig kimerültek. Ellene szól, hogy ha erre használják fel a hónapokon keresztül előkészített ukrán tartalékokat, a háború menetét ténylegesen befolyásoló eredménye vélhetően kevés lehet.
3. Herszon térsége
A harmadik lehetséges támadási irány Herszon térsége. Itt is síkság van, támadáshoz alapvetően nagyon kedvező terep – ezért is foglalták el Herszont és Zaporizzsját olyan hamar az orosz erők a háború kezdetén. Sikeres támadás esetén a krími utánpótlást vágnák el, a Zaporizzsjában lévő orosz erők hátába kerülve. Azonban a herszoni támadáshoz előbb egy nagy természetes akadályt kellene átlépni: a Dnyeper folyót. Az átkelés nagyon sérülékennyé tenné az ukrán erőket, és komoly veszteségekkel lehet számolni. Mellette szól a potenciális stratégiai előny, de sokkal inkább ellene az átkelés kockázata, sikeres átkelésnél pedig az ukrán haderő logisztikai ellátása a folyón keresztül.
4. Szvatove–Kreminna vonala
Említést lehet még tenni a Szvatove–Kreminna vonaláról és Liszicsanszkról a luhanszki megyében, de ennek talán a legkisebb a valószínűsége a felsoroltak közül. Mellette szól, hogy sikeres támadásnál, továbblépve Popaszna felé akár a bahmuti orosz erők oldalába tudnának kerülni. Ellene, hogy ott jelenleg egészen nagy az orosz csapatkoncentráció, és logisztikailag is sokkal könnyebben tudják ellátni Oroszország felől az ott állomásozó csapataikat.
A katonák megfelelő felkészítése, fegyver- és lőszerellátása mellett nyilván sok minden az orosz haderő állapotán fog múlni. Nem tudjuk, hogy Moszkva valójában hogy áll a lőszerekkel és a fegyverekkel. Úgy tűnik, hogy Oroszország továbbra is fölényben van a tüzérséget tekintve. A legnagyobb orosz fölény ugyanakkor a légierő tekintetében érvényesülhet. Az orosz haderő az elmúlt hónapokban közelebb hozta a légierejét a frontvonalakhoz. Korábban többen ebben annak a jelét látták, hogy az ukrán légvédelem meggyengítésével az oroszok bevethetik a légierejüket. Valójában azonban inkább úgy tűnik, hogy a gépek elsősorban a védekezést szolgálják.
Oroszország repülőgépei továbbra sem merészkednek be a Kijev által kontrollált légtérbe: az ukrán légvédelmet nem sikerült kiiktatni, és tavaly március óta legfeljebb a frontvonal közelében nyújtanak támogatást, illetve orosz területek felett szállva indítják az orosz rakétákat ukrajnai célpontok felé.
Ukrán ellentámadás esetén azonban a felállás drasztikusan változna: ebben az esetben az ukrán haderő nem számíthat a légvédelmére, és az orosz légierő által dominált terepre lépnek.
Ukrajnának is maradt még saját légiereje, nem is kevés – amerikai források 145 működőképes ukrán harci gépről beszélnek (Lengyelországnak például összesen 94 vadászgépe van, Magyarországnak 14 Gripen vadászgépe). Ám az oroszok által kontrollált területek felett ugyanazzal néznek szembe, mint az orosz légierő: az ellenfél erős légvédelmével.
A másik nehézség, amivel szembenézhet az ukrán vezérkar, az a nagyobb erőkoncentráció elrejtésének a problematikája. Ahhoz, hogy át tudják törni a kiépített orosz védelmet, emberi erőfölényre és nagy mennyiségű haditechnikára van szükség. Azonban egy ekkora katonai koncentrációt lehetetlen lesz elrejteni az oroszok elől – itt több száz harci járműről és több tízezer katonáról beszélhetünk. Ekkora mennyiség kiszolgálására továbbá rengeteg lőszerre, üzemanyagra, teherautókra, mobil kórházakra stb. van szükség. Ha elindul az ukrán átcsoportosítás, akkor Moszkva ki fogja azt szúrni, és megpróbál csapást mérni rá.
Ukrajnának azonban van egy fontos logisztikai előnye az orosz haderővel szemben. Egyrészt saját területeken sokkal könnyebb fenntartani a haderő logisztikai ellátást – egyszerűen minden közelebb van. Oroszország kénytelen messziről, a frontvonal hosszan elnyúló íve mentén ellátni a csapatait. Amennyiben Kijev képes lesz megosztani az erőit, és két, egymástól nagyobb távolságra lévő frontszakaszon is támadni, azzal logisztikai gondokat és további ellátási nehézségeket okozhatnak az orosz csapatoknak. Pontosan ez történt tavaly szeptemberben, amikor Ukrajna előbb a herszoni térségben, majd az ettől több mint ötszáz kilométerre lévő harkivi régióban indított támadást.
Az elmúlt egy évben Ukrajna az elfoglalt területek negyven százalékát visszafoglalta, a szeptemberben indított ellentámadás nagy sikereket ért el. Emiatt mind az ukrán társadalomban, mind a Nyugaton nagy várakozások övezik a következő offenzíva eredményeit. Ennek nem lesz könnyű megfelelnie az ukrán haderőnek, főleg, hogy most egy teljesen új helyzetben találja magát: Moszkva tanult a korábbi hibáiból, és az elmúlt hónapokat a védelmi vonalak kiépítésével töltötte. A támadó mindig nehezebb helyzetben van, és a veszteségek is jóval nagyobbak, mint a védekező erők esetében.
Az ukrán ellentámadás realisztikusabb eredménye – a megszállt területek teljes visszafoglalása (ukrán várakozások) és a teljes kudarc (orosz várakozások) között inkább valamiféle részeredmény lehetne. Például 30-40 kilométeres előrenyomulás Melitopol irányába, és ott újabb állások kiépítése, ami lehetővé tenné az orosz utánpótlási vonalak jobb elérését és egy következő támadás előkészítését. Vagy Bahmut bekerítésének a felszabadítása.
Ugyanakkor ebben a felfokozott hangulatban mindenki nagy ukrán sikereket vár, és az ukrán média is úgy keretezi a helyzetet, hogy
az ellentámadás eredményességén múlik Ukrajna további nyugati támogatása fegyverekkel.
Hiszen ha újabb fegyvereket akar Kijev, előbb demonstrálni kell, hogy a már átadott fegyverek segítenek, tudják őket használni. Az ukrán társadalom pedig valamiféle bosszút, válaszcsapást vár az elmúlt hónapok orosz rakétacsapásaira, amelyek a hátországot érték. Mindezeknek a várakozásoknak nem lesz könnyű megfelelni.
*
Az Index Kibeszélő című műsorának eheti adásában Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő arról beszélt, hogy miért lett kétesélyes a háború kimenetele, és kiknek kellene igazán tárgyalóasztalhoz ülniük, hogy megállapodjanak a háború lezárása érdekében.
(Borítókép: Ukrán katonák Bahmutnál 2023. március 20-án. Fotó: Aris Messinis / AFP)