Interjút adott brit GBNewsnak Anthony Seldon történész, aki társával, Raymond Newell-lel írt közös könyve, a Johnson at 10 – The Inside Story (Johnson miniszterelnökként – a belső történet) címmel május 4-én jelenik meg.
Könyvében a szerzőpáros azt vizsgálta, hogyan nézett ki belülről Johnson miniszterelnöksége, ehhez pedig közel kétszáz, az egykori miniszterelnök közelében dolgozó személlyel készítettek interjúkat – mint fogalmaztak, „azon néma hangokat” hallgatták meg, akik sosem írnának emlékiratot vagy naplót a könyv szerint igen kaotikus Johnson-korszakról.
A szíve mélyén ő egy kedves ember, aki a legjobbat akarja, de a beképzeltsége, ami miatt azt hitte, hogy ő miniszterelnök lehet – ami egyszerűen abszurd, mivel egyáltalán nem voltak meg a képességei, hogy miniszterelnök legyen
– kezdte gondolatát már az interjú elején Seldon, aki kifejtette, hogy interjúalanyai szerint Johnson képtelen volt jó csapatot felépíteni, egybefogni a kormány működését, és döntéseket hozni.
Szerinte Johnson és a legfőbb tanácsadója – előtte pedig a brexiter kampány vezetője –, Dominic Cummings nem tudta, mit csináljanak a brexit után, hogy abból milyen pozitív eredményt tudnának kihozni, de Seldon azt állítja: a nekik nyilatkozó brexiterek szerint ez sosem volt a páros célja.
A történész szerint a brexiterek sosem tartották igazán közülük valónak Johnsont, aki csak az utolsó pillanatban döntötte el, hogy az EU-tagság mellett vagy ellen fog kampányolni. Ennek oka a beszámolók szerint az, hogy
Johnson aszerint döntött, politikailag melyik lehet előnyösebb számára, hogy később az ország élére kerülhessen.
Az interjúban a történész emlékeztetett, hogy a népszavazás napján Johnson brazil focimezben és melegítőben várta az eredményeket otthonában, és a brexiter kampány arca maga is meglepődött, hogy végül ők győztek a népszavazáson.
Szaladgált, hogy »most mit csináljunk, most mit csináljunk, nincs semmi tervünk«, mert nem is volt terve, mert ő maga sem gondolta, hogy ez megtörténhet
– fogalmazott a történész.
Szerinte Johnsonnak megvolt a lehetősége, hogy ő legyen a briteket egyesítő, megnyugtató miniszterelnök, aki átvezeti az országot a történelmi, addigra már sokaknak ismeretlen, EU nélküli Egyesült Királyságba, de erre nem volt képes. Ehelyett Johnson jó kommunikációs képességeivel és karizmájával próbálta palástolni a hozzáértésének hiányát.
A könyvből már a The Guardian is szemlézett annak megjelenése előtt, amiben azt állítják, hogy Johnson tulajdonképpen semmilyen politikát nem képviselt hatalomra kerülése után, ő maga sem tudta, hogy mit kezdjen a pozícióval – egy visszaemlékezés szerint úgy kért meg valakit, hogy írjon egy háromezer szavas esszét, mi legyen a hivatalos külpolitikája.
Míg a könyv szerint az Emmanuel Macron francia elnökkel folytatott telefonbeszélgetései közben Macron gyakran kritizálta, amiért szerinte Johnson felkészületlen és nem veszi komolyan a munkáját.
A könyvben egy meg nem nevezett minisztere szerint Johnson szerette a miniszterelnökséggel járó hatalmat és presztízst, ugyanakkor ő úgy látta, a bukott miniszterelnök filozófiája csak az volt, hogy bármit mond és megígér, hogy feljusson a csúcsra, majd ott is maradhasson.
Ezenkívül a könyv állítása szerint Johnson képtelen volt egy működőképes kormányt összeállítani, mivel a leginkább olyan középszerű minisztereket választott, akik „bólogató kutyaként” viselkednének a kabinetjében, és azt teszik, amire kéri.
Ugyanakkor a brexitnél látványosabb volt, ahogy a koronavírus-járványt kezelte: megszólalók szerint
Johnson volt, hogy egy nap három különböző dolgot mondott, hogy mit kéne csinálni, attól függően, hogy épp kivel tárgyalt,
majd ha megváltoztatta a véleményét, akkor letagadta, hogy korábban más véleményen volt. Egy tanácsadója a könyvben úgy foglalta össze, Johnson hazudott „reggel, délben és este”, és nemcsak nyilvánosan, hanem miniszterei és tanácsadói társaságában is.
Ezenkívül a könyvben felelevenítik, Johnson a felelősséget próbálta mindig másra tolni: kormánytársaira, vagy adott esetben feleségére, Carrie Johnsonra. Ráadásul a könyv állítása szerint előfordult, hogy először minisztereinek azt magyarázta, felesége hajthatatlan, és az ő ötlete, hogy valamit úgy csináljanak, majd később feleségének a kormánytagokat hibáztatta, ha egy nem népszerű döntést kellett volna meghoznia.
Egy megszólaló Johnson ehhez hasonló cselekedeteit ahhoz hasonlította:
Szeretett mindkét oldalra benzint locsolni, és megnézni, mi történik a tűzzel.
(Borítókép: Boris Johnson 2021. április 9-én Londonban. Fotó: Pippa Fowles / No 10 Downing Street / Getty Images)