Teljes kémhálózatot építettek ki az oroszok a kritikus technológia és hadászati eszközök beszerzéséhez. Az észt–orosz határon az FSZB egyik ezredesét tartóztathatták le csempészetért.
Uniós vállalatoktól szerzett kritikus technológiát egy orosz kémhálózat az ukrajnai háborúhoz. A hálózat a mikrochipektől a lőszerekig sok hadászati eszközre tett szert Németországból és Finnországból már 2022 márciusában is, az azóta történtek pedig rámutatnak arra, hogy a nyugati kormányzatok csak korlátozottan tudják érvényesíteni a szankciókat.
Az úgynevezett Szernija-hálózatot az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma azzal vádolta, hogy különösen érzékeny és bizalmas jellegű adatokat szerez hírszerzési tevékenység által az orosz titkosszolgálat, az FSZB oldalán. Az FSZB mellett azonban az orosz külső hírszerzés, az SZVR is a hálózat ügyfelei között van, ahogyan az orosz védelmi minisztérium és a Roszatom is.
Oroszország egyre inkább az úgynevezett szürkezónás ellátási láncokra támaszkodik a háborús erőfeszítései szempontjából kritikus összetevők beszerzésében.
A Treydtuls Trading House tavaly 22 tonna katonai felszerelést vásárolt Németországból 554 ezer dollárért.
Az Oroszországban bejegyzett Treydtuls a szankciók ellenére közel egymillió dollár értékben csempészett érzékeny technológiát az Európai Unióból az országba Ukrajna megtámadása óta. A cég ugyanazon a címen van bejegyezve, mint a szintén a hálózat részét képző Robin Trade, emellett a tulajdonos is ugyanaz: Alekszej Zibirov.
Az orosz cégnyilvántartás szerint a Treydtuls ugyanarra a moszkvai címre van bejegyezve, mint a Zaharov társtulajdonában lévő technológiai vállalat, az NTS Wellink. A Wellink részt vett a rendkívül érzékeny, állami irányítás alatt álló szervezetek, köztük a Putyin személyes biztonságáért felelős Szövetségi Védelmi Szolgálat orosz kormányzati pályázatain.
A vámnyilvántartások azt is mutatják, hogy a Treydtuls egyidejűleg 253 ezer dollárért vásárolt integrált áramköri kártyákat egy kis szingapúri cégtől. A tárgyakat az Analog Devices, a Texas Instruments és az Altera amerikai félvezetőgyártó csoportok, valamint a német IC-Haus cég készítette.
Ezek a vállalatok beszüntették az Oroszországba irányuló exportot, ami növeli az orosz állami és katonai szervezeteknek azt az igényét, hogy harmadik országokból szerezzenek be fejlett elektronikai termékeket.
Az idézett vámnyilvántartások szerint a Treydtuls 3700 dollár értékben szerzett be csiszoló- és vágókorongokat egy finn cégtől. Az Egyesült Királyság ezeknek a kivitelét tiltja Oroszország, Észak-Korea és Irán irányába, azonban uniós szankciók nem vonatkoznak rájuk. Ugyanakkor nincs rá bizonyíték, hogy ezek a vállalatok tudták, hogy az orosz titkosszolgálatokhoz közel álló céggel tárgyalnak.
A fejlett elektronikai eszközök és szerszámgépek kritikus fontosságúak Oroszország számára katonai-ipari komplexumának fenntartása érdekében.
Már az ukrajnai orosz agresszió előtt is abból állt a működésük, hogy árukat csempésznek, és megpróbálnak olyan embereket találni, akik hajlandóak voltak ezeket átvinni a határon
– mondta Erki Kodar, Észtország szankciókért felelős minisztere a Financial Timesnak.
„Biztonsági szolgálataink mindezt nyomon követték az elmúlt 10-15 évben, jelenleg pedig a csempészet egyre nagyobb méreteket ölt” – mondta Kodar.
Az USA Igazságügyi Minisztériuma decemberben vádat emelt öt, a Szernija-hálózattal kapcsolatban álló orosz állampolgár ellen, akik együttműködtek katonai és kettős felhasználású technológiák beszerzésében orosz védelmi vállalatok számára.
Köztük volt Vadim Konoscsenok, akit azzal gyanúsítanak, hogy az FSZB ezredese.
Az észt határőrök letartóztatták, miután amerikai gyártmányú elektronikával, mikrochippel és lőszerrel megpróbált átjutni Oroszországba. A hálózat csempésztevékenységei olyan technológiát érintettek, amely az Egyesült Államok szerint hiperszonikus fegyverek fejlesztésére is használható.
Míg a Treydtuls eddig elkerülte a nyugati szankciókat, a Szernija-hálózat tevékenysége kereskedelmi kapcsolatokon keresztül látszott meg, ami további kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy miként engedték meg, hogy továbbra is gazdasági tevékenységet végezzenek az EU-n belül.
A feljegyzések szerint 2019-ben a Treydtuls két, az Egyesült Királyságban bejegyzett cégtől, a Majory LLP-től és a Photon Pro LLP-től importált termékeket, amelyek London Shoreditch körzetében található irodákban voltak bejegyezve. Mindkettőjüket szankciókkal sújtotta az Egyesült Államok tavaly, mert fedőcégként funkcionáltak a Szernija-hálózatnak.
A korábban könnyen nyomon követhető orosz olaj mostanában egyre „árnyékosabb” csatornákon keresztül közlekedik. 2023 elején a világ legnagyobb, jellemzően nyugati biztosítói, úgy döntöttek, hogy nem fedezik tovább az orosz kikötőkből induló hajókat. Jelenleg azonban úgy tűnik, ezt a szürkegazdaságot az orosz állam finanszírozza, egyre gyakrabban az Öböl-menti bankokkal karöltve.
„A 2023. januári adatok alapján Oroszország tengeri szállításának volumene visszaállt az uniós tilalmat megelőző szintre. Ugyanakkor változást jelentett, hogy átrendeződött az egyes exportcélországok súlya. Európa részaránya jelentősen csökkent, eközben Egyiptom és más megrendelők részesedése gyarapodott. Ezzel együtt az ismeretlen célállomásokra irányuló szállítmányok aránya szintén nőtt” – mondta az Indexnek Németh Viktória, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány energetikai elemzője.
A kereskedelmi korlátozások kijátszásának elsődleges módszere a szankcionált termékek, mint például a kőszén, tengeri szállítású kőolaj, drónok, navigációs eszközök vagy nyersanyag-finomító berendezések újraexportja.
Ekkor az adott terméket egy harmadik ország közbeiktatásával szállítják Oroszországba.
Ilyen harmadik ország például az Egyesült Arab Emírségek, Azerbajdzsán vagy Törökország, ahol rendkívül könnyű vállalkozást alapítani. Utóbbiban például, aki ingatlant vagy földterületet vásárol, automatikusan állampolgárságot is kaphat, ami jelentősen felgyorsítja a cégalapítást.
Számos esetben a szankciós listán csak késztermékek szerepelnek, de az ezek előállításához szükséges alkatrészek nem. Emiatt az orosz gazdasági szereplők könnyen megtehetik, hogy az alkatrészeket importálva belföldön szerelik össze a kívánt termékeket. Például szerverek vagy hálózati eszközök nem szállíthatók Oroszországba, de memóriamodulok, szenzorok, be- és kiviteli eszközök igen.
A fennmaradó alkatrészeket, mint például alaplapokat, más forrásból is lehet pótolni, így megkerülve a szankciókat. Az orosz STC vállalat Orlan–10-es felderítődrónjában például a svájci U-blox által gyártott GPS-modul, a japán SAITO által készített motor, a francia STMicroelectronics által kivitelezett vezérlő és az amerikai Texas Instruments indítója működik.
(Borítókép: Az FSZB-székház Moszkvában. Fotó: Alex Segre / UCG / Universal Images Group / Getty Images)