Az árulókat fosszák meg állampolgárságuktól, és vezessék be újra a halálbüntetést – követelik az újkori patrióták Oroszországban.
A háború mellékszálaként a Kreml egy jól bevált módszerhez nyúl a tömeges félelemkeltés érdekében: kémeket és árulókat üldöz.
Jelena Gordon legalább esélyt kapott arra, hogy láthassa a hazaárulásért perbe fogott fiát. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt – az anya számára ismeretlenekkel –, annak ellenére, hogy zárt körű tárgyalást hirdettek.
„Úgy éreztem magam, mintha egy Kafka-regényben ébredtem volna” – mesélte később elkeseredetten a moszkvai városi bíróság előtt. Hosszas könyörgés után odaállhatott a fia közelébe. Egy üvegfal választotta el, miközben kihirdették az ítéletet.
Vlagyimir Kara-Murza 25 év börtönt kapott. Korábban csak gyilkosságért szabtak ki ilyen súlyos büntetést. Ez eddig minden idők leghosszabb börtönbüntetése, amit ellenzéki politikus kapott. Ebből 18 évet hazaárulásért róttak ki rá, azért, mert az Egyesült Államokban, Finnországban és Portugáliában mondott beszédeket. Kara-Murza a nyugati kormányoknál azért lobbizott, hogy a Magnyitszkij-törvény alapján szankciókkal sújtsák Oroszországot az emberi jogok megsértése miatt – jóval azelőtt, hogy Oroszország megszállta volna Ukrajnát.
A vádhatóság szerint Kara-Murza egzisztenciális fenyegetés Oroszország biztonságára nézve.
„Ellenség, akit meg kell büntetni” – jelentette ki Borisz Loktyionov ügyész. A bíró, akinek a neve emberi jogi visszaélések miatt szintén szerepel a Magnyitszkij-listán, egyetértett az ügyész érvelésével, az orosz külügyminisztérium pedig támogatta. „A Nyugat által üdvözölt árulók azt kapják, amit megérdemelnek” – állt közleményükben.
Az ukrajnai invázió kezdete óta oroszok százai kaptak pénzbírságot vagy többéves börtönbüntetést az új katonai cenzúratörvények alapján. Hazaárulás vádjával azonban még senkit sem ítéltek el azért, mert nyilvánosan elérhető információkat tett közzé.
Kara-Murza ítéletét egy nappal azután hirdették ki, hogy ugyanezen a bíróságon fellebbviteli tárgyalást tartottak a Wall Street Journal riporterének ügyében. Evan Gershkovichot – a hidegháború befejezése óta először – azzal vádolják, hogy az „amerikaiaknak kémkedett”.
A két ügy precedenst teremtett az újkori Oroszországban, és hivatalossá tette a belső ellenség utáni vadászatot. „A Kreml úgy döntött, hogy alaposan kiszélesíti a hazaárulással és kémkedéssel vádolható célpontok listáját” – idézte a Politico Andrej Szoldatovot, az orosz biztonsági szolgálatok szakértőjét. A külföldi tudósítóktól eddig legfeljebb megvonták az akkreditációt, Gershkovich letartóztatása után azonban a helyzet gyökeresen megváltozott.
Sokkal nagyobb kockázatnak teszik ki magukat az orosz ellenzékiek. Kara-Murza a börtönbe kerülése előtt két mérgezést is túlélt. Közeli szövetségese volt Borisz Nyemcovnak, akit 2015 februárjában a Kreml tőszomszédságában gyilkoltak meg.
Miután az orosz elnök a minap törvénybe iktatta a hazaárulásért kiszabható büntetés 20 évről életfogytiglanra való meghosszabbítását, bárkit ki lehet iktatni a közéletből egy taláros bíró ítéletével.
Hazaárulásnak minősülhet, ha valaki egy külföldivel a politikai elnyomásról beszélget egy kávé mellett – illusztrálta az állapotokat a feloszlatott Memorial jogvédő csoport elnöke a bíróság előtt.
Másokhoz hasonlóan Oleg Orlov is párhuzamot lát a szovjet időkkel, amikor „az állam ellenségeinek” tízezreit vádolták azzal, hogy külföldi kormányok számára kémkedtek, majd távoli munkatáborokba küldték, vagy egyszerűen kivégezték őket. A külföldiek eleve gyanúsak voltak.
A hazaárulással kapcsolatos ügyek az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB illetékességébe tartoznak, így már önmagában is rejtélyesek. A tárgyalásokat zárt ajtók mögött tartják, a védőügyvédeket pedig szinte teljesen elhallgattatják. Korábban az ilyen perek viszonylag ritkák voltak: 2009 és 2013 között összesen 25 embert állítottak bíróság elé kémkedés vagy hazaárulás vádjával. Számuk a Krím 2014-es annektálása után sem növekedett jelentősen.
Nagy felháborodást váltott ki azonban kollégái körében Ivan Szafronov bebörtönzése 2020-ban. Az újságírót azzal vádolták, hogy államtitkokat osztott meg egy cseh ismerősével, holott csak nyilvános forrásokból szerzett információkról beszélt. Két évvel később, az Ukrajna elleni invázió kezdete után már az is hazaárulásnak minősült, ha adományt küldtek a megtámadott országba.
Átutaltam 100 rubelt egy ukrán civil szervezetnek. Nekem befellegzett?
– kérdezte valaki a közösségi médiában, a kérdést pedig a Pervij Otdel elnevezésű jogsegélycsoport osztotta meg.
Tavaly nyáron, a törvény felülvizsgálata után a disszidenseket is árulóként definiálták. Ivan Pavlov becslése szerint a háború kezdete óta csaknem hetven hazaárulással kapcsolatos eljárás indult – a háború előtti állapotok duplája. Ő maga száműzetésből felügyeli Pervij Otdelt. Arra kényszerült, hogy elhagyja Oroszországot, mert védelmébe vette Szafronovot.
A 21 éves Szavelij Frolov volt az első, akit disszidáláshoz köthető összeesküvéssel vádoltak meg. A terhelő bizonyítékok egyike, hogy terepszínű nadrággal a csomagtartójában próbált átjutni a szomszédos Grúziába.
Miután a hivatalos adatokat kétéves késéssel teszik közzé, Ivan Pavlovnak kétsége sincs afelől, hogy a bűnösséget kihirdető ítéletek áradata közeleg. „Az első és utolsó alkalom, amikor Oroszországban felmentettek egy hazaárulással gyanúsított személyt, 1999-ben volt” – idézte fel az emberi jogi szervezet vezetője.
Az árulók elleni, a szovjet időket idéző tömeges kampány nem valószínű már csak azért sem, mert ha a Kreml túl sok árulót tartóztat le, megingathatja a képet, hogy az oroszok egyöntetűen támogatják a háborút.
Ha Sztálinnak lett volna televíziós csatornája, valószínűleg nem lett volna szükség tömeges elnyomásra
– mélázik el Pavlov, aki szerint a modern technológia korában sokkal egyszerűbben eljuttatható egy üzenet a nyilvánossághoz.
Az elnyomó államapparátus ma Oroszországban a hazaárulási és kémkedési ügyek kivizsgálásában és üldözésében résztvevőket elismerésekkel és előléptetésekkel jutalmazza.
A közszféra hazafias tisztviselői gyakran farkast kiáltanak, és önként követelik a nyomozás megindítását a látszólag hazafiatlannak tűnő politikai riválisok és hírességek ellen. Követelésük egyike, hogy az „árulókat” fosszák meg állampolgárságuktól, és vezessék be újra a halálbüntetést.
Sokatmondó, hogy Kara-Murza veterán ügyvédje, Vadim Prohorov elmenekült Oroszországból attól tartva, hogy ő lesz a következő célpont.
(Borítókép: Vlagyimir Kara-Murza bírósági tárgyalásán 2023. április 17-én Moszkvában. Fotó: Maxim Shemetov / File Photo / Reuters)