Vlagyimir Putyin fiatal korában, a Brezsnyev-éra idején május 9-e a szovjet militarizmus, a fegyverek és a hatalom ünnepe volt. Egy pillanatra el lehetett felejteni, hogy a május 9-i ünneplés elkezdése után két évtizeddel Leonyid Brezsnyev erői háborút vívtak Afganisztánban, amit el is veszítettek. Vélhetően Putyin is utolsó háborúját vívja Ukrajnában, amit szintén el fog veszíteni – írja Timothy Snyder a The New York Times-on megjelent véleménycikkében.

Mint megjegyzi, mindkét konfliktus idején a nyugatiak érhető módon aggódtak a nukleáris háború miatt.

A mai Oroszország nukleáris fenyegetések véget nem érő sorozatát bocsátja a világra, azonban a hidegháborús időktől eltérően ezeket inkább pszichológiai, mint stratégiai szempontból teszik. Mit érez Putyin és mit érzünk mi? – teszi fel a költői kérdést, amelyre a következő választ adja:

Az amerikaiak eszkalációtól való félelme késleltette a fegyverek szállítását, ami tavaly lehetővé tette volna Ukrajna győzelmét. Azóta egymás után szállították le az eszkaláció szempontjából veszélyesnek ítélt fegyverrendszereket, negatív következmények nélkül. De a késlekedés ára megfigyelhető az Oroszország által még mindig ellenőrzött ukrán területeken is: a tömegsírok, a kínzókamrák és az elrabolt gyermekek üres otthonai. Mindkét oldalon katonák tízezrei haltak meg feleslegesen.

Oroszország eddig csak fenyegetőzött a nukleáris fegyverek bevetésével

A közel 15 hónapja tartó háborúban az orosz nukleáris propaganda és a nyugati aggodalom ellenére nem vetettek be atomfegyvereket – jegyzi meg a szakértő. Ez magyarázatot érdemel Snyder szerint. Azok, akik eszkalációt jósoltak arra az esetre, ha Ukrajna ellenáll, a Nyugat fegyvereket szállít vagy Oroszország vereséget szenved, eddig tévedtek. A szakemberek szerint csupán elrettentés céljából fenyegetőzik Oroszország, emellett megjegyzik, hogy a nukleáris fegyverek bevetése valójában nem eredményezne orosz győzelmet. A Nyugat drámai választ adna erre, az orosz vezetőket pedig kitaszítottakká tenné. Meglátása szerint van egy sokkal komolyabb magyarázat is arra, miért riogat Oroszország nukleáris fegyverekkel:

Ez azonban hamis feltételezéseken alapul – teszi hozzá. Az orosz nukleáris propaganda azt feltételezi, hogy mindig a zsarnok győz, de ez nem így van. Az orosz propagandisták azt akarják elhitetni velünk, hogy a nukleáris hatalmak soha nem veszítenek, hiszen, ha baj van, mindig be tudnák vetni az atomfegyvereiket a győzelem érdekében. Snyder szerint ez egy ahistorikus fantázia. A nukleáris fegyverek nem hozták meg a franciák győzelmét Algériában, és nem tartották fenn a Brit Birodalmat sem. A Szovjetunió elvesztette az afganisztáni háborút. Amerika vesztett Vietnámban, Irakban és Afganisztánban. Izrael nem tudott győzni Libanonban. A nukleáris hatalmak bizonyos rendszerességgel veszítenek háborúkat.

Oroszországot már nem érheti nagyobb megaláztatás

Néhány amerikai olyan nukleáris forgatókönyvet javasolt, amelyben az oroszoknak atomfegyvereket kell bevetniük, hogy elkerüljék a vereséget. De Oroszországot Ukrajnában, a saját feltételei szerint újra és újra legyőzték. Oroszország nem érte el a „különleges katonai hadművelet” kitűzött célját, hogy megdöntse Ukrajna demokratikus kormányát, ennél nagyobb megaláztatás pedig már nem érheti őket – véli a szakértő. A kijevi kudarcot további vereségek követték Harkivnál és Herszonban. Minden egyes vereséget az orosz állami propagandisták és híveik fedősztorikkal próbáltak megmagyarázni. Snyder szerint az eszkaláció a propagandistáknak okozott pluszmunkát.

Oroszország anélkül is veszíthet, hogy sarokba szorítanák, sőt, az orosz vezetők már jelezték, mit fognak tenni, ha úgy vélik, hogy vesztésre állnak: megváltoztatják a feltételeket és témát váltanak az orosz médiában. Putyin kleptokrata államának egésze és függőségei, mint például a Wagner zsoldoshadsereg, csupán egy katonai ággal rendelkező PR-projekt. Az orosz politikában az a feltételezés, hogy a retorika legyőzi a valóságot. Snyder úgy látja, a vereség retorikai előkészületei pedig már megtörténtek. 

„Mindegy mi történik, Oroszország már győzött”

Putyin homályos harciassága mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy Oroszország akkor nyer, ha elkerüli (az ő szavaival élve) a NATO által kiszabott „stratégiai vereséget”. Szinte mindegy, mi történik, könnyű lesz számára stratégiai győzelemként definiálni az ukrajnai háborút. Mivel a Kreml azt állítja, a NATO ellen harcol, Putyinnak csak annyit kell mondania, Oroszország megakadályozta, hogy a NATO behatoljon Oroszországba. A Wagner-vezér nemrég ennek szellemében azt írta, hogy Oroszország bármikor befejezheti a „különleges katonai hadműveletet”, és csak annyit kell állítania, hogy elérte céljait.

Azzal, hogy komolyan vesszük a nukleáris zsarolást, valójában a nukleáris háború általános kiszámíthatatlanságát növeljük – írja Snyder. Ha a nukleáris zsarolás lehetővé teszi az orosz győzelmet, a következmények kiszámíthatatlanul szörnyűek lesznek. Meglátása szerint, ha bármelyik atomfegyverrel rendelkező ország azt tehet, amit csak akar, akkor a jog nem jelent semmit, nem létezik a nemzetközi rend, és a katasztrófa minden sarkon fenyeget. Ebben az esetben azoknak az országoknak, amelyeknek nincsen atomfegyvere, szerezniük kell, azon logika szerint, hogy a jövőben szükségük lesz majd a nukleáris elrettentésre. A nukleáris fegyverek elterjedése sokkal valószínűbbé tenné a nukleáris háborút.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2023. április 27-én. Fotó: Contributor / Getty Images)