A héten szavaztak meg az Európai Parlamentben egy olyan rendelettervezetet, amely a mesterséges intelligencia (MI) „etikus fejlesztését” hivatott biztosítani az Európai Unió mesterségesintelligencia-kódexének részeként.
A szavazást a belső piaci és az állampolgári jogi bizottság együttes ülésén tartották. Célja, hogy új rendelkezésekkel egészítsék ki az Európai Bizottság által javasolt eredeti szöveget. Ennek ellenére még lesz bőven dolga a jogalkotóknak a következő időszakban. A mostani szavazás tulajdonképpen bizonyos pontokon szigorítaná a már kidolgozás alatt lévő rendelettervezetet, amely a mesterséges intelligenciát szabályozná. Ez lesz tulajdonképpen az Európai Unió mesterségesintelligencia-kódexe, ezzel az európai jogalkotók tartják a lépést ezen a területen a technológiai fejlődéssel.
Az Index kérdésére, hogy miért van egyáltalán szükség az MI törvényi keretek közé szorítására, Török Bernát, az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet igazgatója azt mondja, hogy érdemes visszalépni egyet, és felidézni, mi vezetett néhány éve a GDPR, vagyis a személyes adatok védelmének bevezetéséhez. Az volt a célja az uniónak, hogy az erőteljes digitalizáció közepette megvédje az egyént, mert az új technológiák sok esetben kiszolgáltatott helyzetbe hozzák az embereket azokkal szemben, akik használják az adatait. A GDPR tehát ezt a kiszolgáltatottságot igyekezett orvosolni.
A mesterséges intelligencia megjelenése életünkben még inkább kiélezte ezt a helyzetet, hiszen olyan technológiák alkalmazzák most már ezeket az adatokat és információkat, amelyek a mi életünkre is ható döntéseket tudnak hozni.
Török Bernát idézi a már említett MI-kódex definícióját. Tehát az az MI, amely bizonyos, ember által meghatározott célok érdekében, de olyan önálló kimeneteket hoz, amelyek befolyásolják a környezetét. Tehát már nem olyan adatkezelés történik, mint a GDPR esetében, hanem egy olyan minősített technológia áll velünk szemben, amely nagyon aktívan használja az életünkre hatással lévő döntéshozatalt.
Az európai szabályozás nagy kerete gyakorlatilag az, hogy miként védjük meg az egyént, az emberi méltóságot az új technológiák, pl. a MI jelentette kiszolgáltatottsággal szemben.
A szakértő szerint ilyen például a diszkrimináció. Kiderült ugyanis, hogy bár az MI alkalmazásától éppen azt várták, hogy csökken majd a diszkrimináció, azonban még erőteljesebben jelenik meg bizonyos esetekben. Ennek pedig az az oka, hogy a mesterséges intelligenciának betáplált múltbeli alapesetek maguk is tartalmaztak diszkriminációt, a tanulással működő MI pedig ezt magáévá tette. Éppen ezek miatt a diszkriminatív döntések miatt indult el a gondolkodás, hogy nagyon gyorsan szükség van a jogi szabályozásra.
A másik ilyen kérdés Török Bernát szerint a transzparencia kérdése. Olyan gyorsan terjednek ezek a technológiák, és olyan kifinomultak, hogy sokszor már nem tudjuk ember vagy gép áll velünk szemben. Ha gép, akkor milyen döntéseket hoz velünk kapcsolatban? Ezeket az eseteket pedig a transzparencia beemelésével igyekszik a készülő szabályozás biztosítani.
Mindemellett számos más alkotmányos jog is előjön, például a bűnüldözés, a rendészet terén, de említeni lehetne a szólásszabadság kérdését is bizonyos, algoritmusok működtette platformok esetében.
Az MI-kódexben már megjelenik az emberi felügyelet kérdése is, vagyis az, hogy mikor hozzon/hozhat önálló döntést a gép. Az ún. nagy kockázatú területeken nem engedhető meg, hogy a gépek önmaguk hozzanak döntéseket az életünkről, ilyen például az oktatás, a bűnüldözés vagy az igazságszolgáltatás.
A mesterséges intelligenciáról szóló törvényt a bizottság először 2021 áprilisában terjesztette elő. Négy kategóriába sorolja a mesterségesintelligencia-rendszereket aszerint, hogy milyen kockázatot jelentenek a társadalomra nézve.
(Borítókép: Index)