A munkálatok egy volt ellenálló tanúvallomását követik, aki nemrégiben megtörte nyolc évtizedes hallgatását, és elárulta, hogyan lőtték le a németeket a közép-franciaországi Meymac közelében lévő erdőben − írta meg a BBC. 

A 98 éves Edmond Réveil az FTP (Francs-tireurs et partisans) ellenállási csoport helyi csoportjának utolsó túlélő tagja, aki személyesen volt szemtanúja a tömeges kivégzésnek a Le Vert nevű helyen. Réveil vallomásban leírta, hogy 30 harcosból álló különítménye éppen német foglyokat kísért a Tulle-tól keletre fekvő vidéken, amikor jött a parancs, hogy öljék meg őket.

Az osztag parancsnoka, akinek a fedőneve Hannibál volt, „sírt, mint egy gyerek, amikor megkapta a parancsot. De az ellenállásban volt fegyelem” − emlékezett vissza Réveil.

Önkénteseket kért a parancs végrehajtására. Minden harcosnak volt kit megölnie. De voltak közöttünk olyanok − és én is közéjük tartoztam −, akik azt mondták, hogy nem vesznek részt ebben. Rettenetesen meleg nap volt. Megásattuk velük a saját sírjukat, megöltük őket, és meszet öntöttünk rájuk. Emlékszem a vér szagára. Soha többé nem beszéltünk róla

− mondta Réveil, akinek fedőneve a háborúban Papillon (Pillangó) volt és 75 éven keresztül megőrizte a titkot, még a családja előtt is.

Aztán 2019-ben váratlanul felállt az Országos Veteránszövetség egyik helyi gyűlésének végén, és bejelentette, hogy mondani szeretne valamit.

Philippe Brugere, Meymac polgármestere a BBC-nek elmondta, hogy olyan volt, mintha egy súlyt vettek volna le róla:

Az évek során rengeteg lehetősége volt arra, hogy elmondja a történetet, de soha nem tette meg. Azonban ő volt az utolsó tanú. Ez teher volt számára. Tudta, hogy ha nem beszél, senki sem fogja megtudni.

Mielőtt azonban a helyi hatóságok további lépéseket tehettek volna, kitört a koronavírus. Csak néhány hete nyitották meg újra az ügyet, és a történet kedden jelent meg a La Montagne című helyi lapban. Francia és német történészek megerősítették a Réveil által leírt eseményeket. Röviddel a D-nap után, 1944. június 6-án az ellenállók egyfajta felkelést rendeztek Correze megye fővárosában, Tulle-ban, amiben 50-60 német katona esett fogságba. Június 9-én azonban a németek megtorlásul 99 túszt nyilvánosan felakasztottak. Nem messze onnan, június 10-én az SS Das Reich hadosztálya 643 embert mészárolt le Oradour-sur-Glane faluban.

Réveil részt vett a tulle-i felkelésben, majd csatlakozott a kelet felé tartó kísérőcsapathoz.

Egyik ellenállási csoport sem akart semmit sem kezdeni (a foglyokkal). Nem tudtuk, mit kezdjünk velük

− emlékezett vissza.

Egy ponton a foglyok egy részét − azokat, akik olyan országokból érkeztek, mint Lengyelország vagy Csehszlovákia − elkülönítették a többiektől. Közülük pedig körülbelül 50-en érkeztek Meymacra június 12-én.

„Ha egy fogoly pisilni akart, akkor ketten kellett őrködnünk mellette. Az élelemre nem terveztünk semmit. A Saint-Fréjoux-ban lévő szövetséges parancsnoki központ parancsának engedelmeskedtünk, és ők voltak azok, akik parancsot adtak a megölésükre” − mondta.

A foglyok között volt egy francia nő, aki együttműködött a Gestapóval. Az ellenállók közül senki sem akarta lelőni, ezért sorsot húztak, hogy ki ölje meg.

A következő hetekben a Német Hadisírgondozó Bizottság (VDK) tisztviselőit várják Meymacba. Első feladatuk, hogy talajradarral megállapítsák a sírok pontos helyét.

Helyi történészek elmondták, hogy 1967-ben 11 német holttestet exhumáltak Le Vert-ből, de az ásatásokat leállították, és az ásatás pontos helyéről nem vezettek feljegyzéseket. 

Egy helyi férfi azonban, aki 1967-ben még kisfiú volt, emlékszik arra, hogy látta az ásatásokat, és nagyjából meg tudta mondani, hogy hol lehet a mintegy 40 katona sírja.

(Borítókép: A délnyugat-franciaországi Meymac település 2023. május 16-án. Fotó: Pascal Lachenaud / AFP)