Az éghajlatváltozás miatt egyre északabbra fordulnak elő esetek. Ohióban eddig egy esetet diagnosztizáltak, aki túlélte a betegséget, annak ellenére, hogy az szinte száz százalékban halálos. Az organizmus az orrba került vízzel együtt juthat a központi idegrendszerbe.
A halálos „agyevő” amőbafertőzések általában az Egyesült Államok déli államaiban sújtják az embereket, de az éghajlatváltozásnak köszönhetően az agyat megfertőző organizmus észak felé terjeszkedik. Ennek a tendenciának a fényében az Ohiói Közegészségügyi Szövetség nemrégiben közzétett egy esetjelentést, hogy felhívja a figyelmet a betegségre az állam egészségügyi szolgáltatói körében − írja a Live Science.
Az N. fowleri [az agyevő amőba egyik faja] megnövekedett előfordulása az északi éghajlaton csak egy a sok közül, ahogyan az éghajlatváltozás veszélyezteti az emberi egészséget, és megérdemli az egészségügyi szolgáltatók újszerű oktatását
− írták az esetjelentés szerzői az Ohio Journal of Public Health című folyóiratban megjelent tanulmányukban.
A Naegleria fowleri egy egysejtű organizmus, amely az Egyesült Államok Járványvédelmi Hatósága (CDC) szerint jellemzően a talajban és a meleg édesvízben, valamint alkalmanként víztartályokban, vízmelegítőkben vagy csövekben él. Ritka esetekben az amőba bejuthat az emberi agyba és gerincvelőbe, ha először az ember orrába kerül − de például egy korty vízzel lenyelve nem jut el az agyba, és nem terjed az emberek között. Az N. fowleri primer amőbás meningoencephalitisnek (PAM) nevezett fertőzést okoz, amely szinte mindig halálos kimenetelű.
A jelentés leír egy esetet, amelyben egy 30-as évei közepén járó nőt eszméletlenül szállítottak egy kórházba egy meg nem határozott középnyugati államban, miután súlyos fejfájást, fényérzékenységet, hányingert és zavartságot tapasztalt. A nőt kezdetben bakteriális meningitis, vagyis baktériumok által okozott agyhártyagyulladás gyanújával jelölték meg.
A nő házastársával folytatott beszélgetés alatt azonban egy közegészségügyi nővér megtudta, hogy a beteg és családja négy nappal korábban egy édesvizű tó partjára ment, és a nő a fejét a víz alá merítette. (A PAM-tünetek jellemzően az N. fowleri orrba jutása után egy-tizenkét nappal jelentkeznek.)
A beteg agy-gerincvelői folyadékából vett minták negatívak voltak baktériumokra, így a csapat arra gyanakodott, hogy vírus állhat a fertőzés hátterében. Mivel azonban a beteg állapota továbbra is rohamosan romlott, ápolója kapcsolatba lépett az állami egészségügyi minisztérium fertőző betegségek irodájával más lehetséges okok miatt; az állami minisztérium ezután kapcsolatba lépett a CDC-vel. Mivel a beteg nemrégiben kirándult a tónál, a CDC arra gyanakodott, hogy a bűnös az N. fowleri lehet.
Miután az információt továbbították a beteget kezelő orvosi csapatnak, a CDC tájékoztatást adott a miltefozinról, egy olyan gyógyszerről, amely laboratóriumban elpusztította az N. fowlerit, és az agyevő amőba más fajtáit is megölte az emberekben.
A beteg kedvezően reagált a gyógyszerre. Két héttel a tünetek megjelenése után minimális neurológiai károsodással felépült, és képes volt újra magas életminőségben élni a családjával
− áll a jelentésben.
A PAM-ot a miltefozin mellett egy maroknyi gyógyszerrel kezelik, amelyekről úgy gondolják, hogy pusztítják az N. fowlerit, és a CDC szerint korábban a fertőzést túlélőknél alkalmazták őket. A gyors diagnózis kulcsfontosságú ahhoz, hogy a betegeknél időben elkezdhessék ezeket a kezeléseket, amelyek potenciálisan javíthatnak a helyzeten.