Az ukrajnai háború miatt dráguló olajjal jól járt Líbia. A GDP egy év alatt iszonyatosan növekedett. A kettészakadt országot javában építik, a lakosság bizakodó, de vajon a derűlátás megalapozza az egyesülést?
Új utak, közparkok, egyszóval kiterjedt újjáépítés folyik Líbiában. „A nehéz és viharos időszak után felcsillant a remény” – lelkesedik egy líbiai kereskedő, aki azonban elismerte, hogy az ország előtt még vannak kihívások. Nagy az infláció, a líbiai dinár veszített értékéből, miközben minden drágul – panaszolta a Deutsche Welle tudósítójának. A 32 éves férfi szerint pozitív változásokra is van példa, ami egészében véve javítja a közhangulatot.
Egy 26 éves ápolónőt a harcok kiújulása aggasztja, mégis reménykedik, és azt mondja, hogy amit most tapasztalnak, „feldobja az embereket”. Emlékeztetőül: alig egy éve, tavaly augusztusban rivális bandák háborúztak a fővárosban, Tripoliban, az összecsapásoknak pedig két tucat áldozata és másfél száz sérültje volt.
Líbia 2014 óta két részre szakadt. Az ország keleti és nyugati részét két külön és természetesen egymással szemben álló kormány irányítja. Az ENSZ által támogatott Nemzeti Egység kormánya nyugaton, Tripoliban székel, riválisa, a képviselők háza pedig keleten, Tobrukban. Mindkettőt számos helyi milícia és különböző érdekből külföldi hatalmak támogatják. Mindkettőnek értelemszerűen az a szándéka, hogy átvegye az irányítást az egész ország felett.
A helyzet szövevényességét illusztrálja, hogy Oroszország az ENSZ béketervét támogatja, miközben a Wagner-csoport zsoldosai a katonai parancsnok, a Kalifa Haftar vezette tobruki kormány oldalára álltak, amely a többi között a szomszédos Egyiptom és az Emírségek támogatását is élvezi. Az évekig tartó harcok és instabilitás után az erőszak nagyrészt alábbhagyott, és most a gazdasági kilátásokra fókuszálnak.
Líbia rendelkezik a legnagyobb olajlelőhelyekkel Afrikában. Tavaly 22 milliárd dolláros olajbevételre tett szert azok után, hogy az ukrajnai háború hiányt okozott a nemzetközi piacon, az olajárak pedig emelkedtek. Az OPEC szerint a 2020-as, hordónkénti 41 dolláros átlagár tavaly 100 dollár fölé szökött.
Következésképpen a líbiai állami költségvetés 2022-ben pluszban zárt – állapította meg a Világbank. A Nemzetközi Valutaalap szerint Líbia idén „17,9 százalékos GDP-növekedéssel az arab országok növekedési listájának élére kerül”. Ebben persze szerepet játszanak a korábbi évek siralmas adatai. Ennek ellenére a mutató sokkal magasabb, mint a térségben. Az előjelzések szerint a Közel-Kelet átlagos GDP-növekedése 2,7 százalék körül alakul.
A bevételnövekedés következménye a feltűnő építkezési láz például Tripoliban és Bengáziban – erősítette meg a Nemzetközi Válságközpont elnevezésű agytröszt vezető líbiai elemzője. Parkok, utak és elképesztő bevásárlóközpontok épülnek – tanúsítja Claudia Gazzini, aki a minap érkezett vissza Líbiából. A városi lakosok kétségtelenül jobban élnek, mint két éve. Elsősorban ők élvezik a gazdasági fellendülés hozadékát.
Great to be back in Tripoli where there is a lot of reconstruction underway. pic.twitter.com/Gc869xyDQj
— Claudia Gazzini (@ClaudiaGazzini) May 7, 2023
A gyarapodás azonban elsősorban az elitnek kedvez, hisz ők azok, akik a szerződéseket kötik, és a bevétel elosztása felett rendelkeznek. A szakértő szerint a távoli jövő zenéje, hogy mikor profitálnak az olajból az átlagemberek, kivált pedig a társadalom alsóbb rétegei.
Az évekig tartó háborúzás után Líbia nem is álmodhatott volna jobb körülményeket – állítja egy brit agytröszt munkatársa. Az olajbevétel biztos forrás, amelyen ráadásul kevesen osztoznak. Líbia népessége még a 7 milliót sem éri el.
Ezzel párhuzamosan a lakosság nem egy libanoni típusú helyzettel küzd – magyarázza Jalel Harchaoui. A jólét mégsem mindenkinek megadatott. Más, olajbevételektől függő országhoz hasonlóan Líbiában is a munkaerő csaknem háromnegyedét a kormány foglalkoztatja. A közszféra bérköltségei nőnek. A fiatalok munkanélkülisége továbbra is elképesztően magas: tavaly a fele munkanélküli volt.
Az állam bevételei valójában nem a lakosság javát szolgálják
– mondta a Líbia-szakértő, aki arra is emlékeztetett, hogy az infrastrukturális projektek átláthatatlanok, az új fejlesztések egy részét pedig kétes, sőt aljas érdekek vezérlik. Egyiptomi cégek építik például a tripoli körgyűrűt. A beruházás méregdrága, és nem különösebben hasznos. Csak azért fejlesztik átláthatatlan módon, hogy Kairó kedvében járjanak – érvelt Harchaoui.
Bengázi belvárosából kiszorítják az ott élőket, hogy helyet teremtsenek az új épületeknek. Az újjáépítés az elit érdekeit szolgálja, „de nem a nép igényei alapján” – mondta a szakértő.
Tavaly júliusban a tripoli kormány áldását adta arra, hogy Farhat Bengadra, a jegybank korábbi vezetője kerüljön a kulcsfontosságú nemzeti olajtársaságnak az élére. Bengadra a szakadár Haftar híve. Tripoli azok után békélt meg kinevezésével, hogy politikai okokból hónapokon át blokkolták az olajkitermelést és a kikötőket, ami után alaposan megcsappant az olajból származó bevétel. A helyzet ismerői szerint Bengadra a két szemben álló kormány közötti magánmegállapodás eredményeként kapta új megbízatását, amely a jelek szerint mindkét fél számára előnyös.
Azóta mindkét tábor tekintélyes kenőpénzt kap kétes módon, viszont a kéz kezet mos elven működő „tranzakciós” kapcsolatok a békét is fenntartják – hangoztatta Gazzini, aki szerint az anyagi indíttatású megállapodások a felek számára hasznosabbak a háborúnál.
Líbiában már jó ideje általános választások kiírását szorgalmazzák, abban a reményben, hogy egy demokratikus kormány alatt egyesül az ország. Ez azonban keresztülhúzná az egyéni számításokat, így Tripoliban és Tobrukban egyaránt gáncsolják az ENSZ által már az idei évre tervezett választásokat.
Az új bevásárlóközpontok és utak ellenére Líbiában továbbra is a bizonytalanság az uralkodó tényező – akár a nemzetközi olajárak, akár a líbiai milíciák belharcai miatt.
(Borítókép: Egy kőolajipari munkás sétál egy líbiai olajfinomítóban. Fotó: John Moore / Getty Images)