Fél éve az orosz propagandamédia még olyan reklámot sugárzott, amely éhező európaiakat vizionált, akik még saját házi kedvenceiket is megeszik, miközben csonttá fagynak. A disztópikus látomás egyáltalán nem vált valóra, viszont több mint egy évvel a háború kezdete után a kontinens nagyjából leszakadt az orosz gázról, és még az aranyhörcsögöt sem kellett megenni.
Május végére a földgáz nagykereskedelmi ára kétéves mélypontra zuhant, és már csak 24 euró 84 centet kértek érte megawattóránként. Ez már közel van a 2010-es évek 20,11 eurós átlagárához, és hol van már a 2022 áprilisában elért 200 eurós maximumhoz képest, amely azért történt, mert az oroszok először csökkentették, majd leállították Európába irányuló gázszállításaikat, bosszúból a Moszkva elleni szankciók miatt.
Tározóink telítettsége magas, a gáz iránti kereslet csökkent, és az energiadiverzifikálást új infrastruktúrák elindításával sikeresen támogattuk
– mondta Kadri Simson uniós energiaügyi biztos a Politicónak.
2021-ben az unió éves földgázigényének a felét, 150 milliárd köbmétert még az oroszok szolgáltatták. 2022 novemberére ez az arány már 13 százalékra csökkent, és azóta is folyamatosan zsugorodik. Ezzel párhuzamosan a földgázban gazdag államok, mint Norvégia és Azerbajdzsán, azonban növelték földgázeladásaikat, miközben az unió izraeli és egyiptomi energiaforrások érdekében írt alá a két országgal emlékeztetőt.
Azt az energiaügyi biztos is elismeri, hogy voltak nehézségek. Kezdetben sokan tartottak attól, hogy az EU 27 tagja közötti nézeteltérések – például néhány tagállam továbbra is azt erőltette, hogy orosz gázt vásárolna – soha nem fognak egységes fellépést eredményezni. Simson hozzátette, egyesével kellett leülni és megmagyarázni a tagállamoknak, hogy mit tervez igazán az Európai Bizottság.
Annak ellenére, hogy az unió arra törekszik, minél inkább diverzifikálja az ellátást, azért az energiahálózatai sérülékenyek maradtak, különösen váratlan sokkhatásokra, illetve áremelkedésekre.
Erre jó példa, hogy a hét közepén a norvég állami energiaipari óriásvállalat, az Equinor jelezte, gázszivárgás miatt leállították a termelést Európa egyetlen nagy méretű LNG-terminálján. Ez egyébként naponta mintegy 18 és fél millió köbméter cseppfolyósított gázt képes előállítani. A határidős gázpiac a hír hatására 15 százalékkal megugrott, mielőtt az Equinor közölte, hogy elhárították a szivárgást, és normális mederben folyik a termelés.
Az Európába tartó orosz csővezetékrendszer kiváltása tengeri szállítású LNG-vel komoly előrelépés az energiabiztonság területén – teszi hozzá Tom Haddon, az Arcadis energia-tanácsadó cég szakértője, viszont hangsúlyozza, hogy persze mindez jelentős áringadozással is jár, hiszen az energiapiacon globálisan óriási a verseny.
Annak ellenére, hogy Európa komoly gáztartalékhiány nélkül és kellő tartalékokkal fordul rá a következő télre, azért lehetnek váratlan gondok, mondjuk, egy elhúzódó hideg időszak, vagy esetleg a forró nyáron a megugró legkondikapacitás-igény könnyen nem várt áremelkedéshez vezethet.
Szakértők azt állítják, hogy Európa eltávolodása az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól komoly bevételkiesést jelent Putyinnak.
Valószínűleg senki nem fog kapni politikai felhatalmazást orosz gáz vásárlására, még akkor sem, ha esetleg a politikai helyzet megváltozik.
Most már senki nem fog ott kuncsorogni a Gazpromnál egy nagy volumenű gázszerződés aláírása érdekében.
Tóth-Czifra András politikai elemző azt állítja, hogy Oroszország elképzelése nem jött be, vagyis a kezdeti európai energiaválság miatt a kontinens nem fordított hátat Ukrajnának, a hadban álló ország támogatása folytatódott a nehézségek ellenére is. Kijelenthető, hogy Putyin energiafegyvere megbukott, hiszen az orosz energiaexport leállítása nem vezetett komoly társadalmi vagy politikai zűrzavarhoz Európában.
Úgy tűnik, ma már egyre nehezebb eladni az időközben az oroszok nyakán maradt földgázt, és ahogyan hatnak az oroszellenes szankciók, úgy igyekszik Moszkva lenyomni az árait és készpénzért árulni a készleteit, hogy finanszírozni tudja a háborút.
Annak ellenére, hogy nagyszabású megállapodásokat kötöttek Kínával, sőt tervbe vették a Szibéria Ereje névre keresztelt csővezeték megépítését, nem valószínű, hogy ezt sikerül rövid idő alatt kivitelezni. Jurij Safranyik, aki korábban, még Borisz Jelcin idején, a Szovjetunió széthullása után volt energiaügyi miniszter, és aki jelenleg az orosz Olaj- és Gázkitermelők Szövetségének az elnöke, szintén elismeri, hogy az európai piac elvesztése komoly problémát jelent Oroszországnak.
Ugyanakkor hozzátette, Európának sem volt fájdalommentes a szakítás az orosz energiahordozókkal, mert az emelkedő gázárak hatására a termelékenység csökkent az energiaintenzív európai szektorokban.
Bár Európa gázfogyasztása 18 százalékkal mérséklődött a háború előtti szinthez képest, azonban ez részben annak eredménye, hogy csökkent a kontinens gazdasági aktivitása.
Simson energiaügyi biztos úgy látja, nem lesz olyan képlet, amelyben Európa ugyanolyan intenzív energiakapcsolatokat tartana fenn Oroszországgal, mint az ukrajnai háborút megelőzően. Oroszország soha többet nem lesz a kontinens fő gázszolgáltatója.
(Borítókép: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)