Ön az Ukroboronprom egyik vállalatát képviseli: a 2010-es létrehozása óta ez a konszern fogja össze az Ukrajnában működő legtöbb vezető állami, elsősorban fegyvergyártással foglalkozó több mint száz gyárat és céget. De miért éppen az Ukroboronprom foglalkozik az ország aknamentesítésével?

Az Ukroboronprom szolgáltatásokkal foglalkozó leányvállalatában van a humanitárius aknamentesítés, ami nem új feladat: ezt valójában már 2003 óta csináljuk. Azzal kezdtük, hogy a második világháború után a Krím félszigeten maradt bombákat és lőszereket hatástalanítottuk. Ezek nagyon komplikált, de egyben érdekes műveletek voltak, sok tapasztalatot adtak a szakértőinknek és az ukrán katasztrófavédelmi szolgálat számára is, amelynek az embereit mi oktattuk ki a feladatokra.

2010 után megkaptuk az Egyesült Nemzetek Szervezetének minősítését, és az ENSZ ernyője alatt a világ számos országában vállaltunk feladatokat, többek között Libanonban, Líbiában, Irakban, Iránban, Afganisztánban, Szomáliában és Maliban. Már a teljes körű orosz invázió után volt egy folyamatban lévő szerződésünk líbiai szakemberek kiképzésére, de háború ide vagy oda, be kellett fejeznünk azt a projektet, mert vállalásaink voltak rá. Ugyanakkor a háború miatt biztonsági okokból nem tudtuk a kiképzést Ukrajnában folytatni, ahogy eddig történt, és Jordániába és Tunéziába kellett kitelepülnünk.

A legfőbb problémánk talán most az, hogy minden szükséges tudással rendelkezünk az aknamentesítéshez az országunk területén, de komoly pénzügyi és technikai korlátaink vannak. Ezért minden együttműködésre nyitottak vagyunk, amely elősegíti Ukrajna mielőbbi aknamentesítését.

Munka pedig sajnos lesz bőven, mert a hivatalos statisztikák szerint Ukrajna lett a világ legelaknásítottabb országa. Jelenleg az ukrán területek negyede, közel 180 négyzetkilométer el vannak aknásítva. Ez majdnem két magyarországnyi területet jelent. Hogyan érintette ez a működésüket?

Az orosz agresszió kezdete után azonnal döntés született arról, hogy teljesen átszervezzük a tevékenységünket, és csak az országunkra koncentrálunk. Minden minősítést megszereztünk az aknamentesítés minden folyamatához, vagyis jelenleg az állami szereplőkön kívül az egyetlen olyan cég vagyunk Ukrajnában, amely képes teljes egészében lefedni az aknamentesítést, kezdve a felméréssel, a beazonosítással a hatástalanításig vagy a megsemmisítésig. Jelenleg az aknamentesítés problematikáján számos nemzetközi szervezet és alapítvány dolgozik Ukrajnában, de a folyamat mindegyiknél azonos: feltérképezik és beazonosítják az aknákat, de utána a katonai szolgálatokra vagy a katasztrófavédelmi szolgálatra kell várniuk a tényleges aknamentesítéshez.

Milyen típusú aknákról beszélünk? Ezek elsősorban harckocsiellenes aknák, amelyeket az orosz megszállás alatt telepítettek, vagy miről van szó pontosan?

Sajnos a veszélyek jelentősen eltérnek egyik aknamezőtől a másikig. Találunk harckocsiaknákat, gyalogosok elleni aknákat és vegyesen elaknásított területeket is, és ez utóbbiakat a legnehezebb megtisztítani. De valójában nemcsak aknákról beszélhetünk, hanem fel nem robbant lőszerekről is, amelyek szintén mindenhol jelen vannak: rakéták és kazettás bombák, amelyek nagy mezőgazdasági területeket vagy városi utcákat szennyeznek be.

Ezekben az esetekben konkrétan elkerített, veszélyt jelző táblákkal ellátott területeket kell elképzelnünk? Tehát az ott élő emberek ismerik a veszélyeket, látják, hogy itt egy aknamező van a szomszédban, vagy csak elméletben tudják, hogy lehetnek aknák a környéken, de alapvetően ugyanúgy élik a mindennapjaikat, mind eddig?

Ezek a területek a nemzetközi szabványok szerint vannak megfelelő módon megjelölve. A veszélyre figyelmeztető táblák is kint vannak. Sőt, van egy alkalmazásunk is, bárki letöltheti és használhatja. Így ha például a családoddal el akarsz menni kirándulni az erdőbe vagy a folyó partjára, akkor az alkalmazásban láthatod, biztonságos útvonalról van-e szó, vagy sem. Lehet, hogy jelenleg nehéz megérteni a külföldön élőknek, hogy milyen új valóságba kerültünk.

Én tökéletesen értem. Belaruszban nőttem fel a csernobili atomkatasztrófa után. Nem mehettünk csak úgy bizonyos erdőkbe, mert nagy volt a szennyezés, és veszélyes volt. Ha pedig áfonyát vagy gombát szedtünk, akkor le kellett ellenőrizni, hogy nem szennyezett-e.

Most is hasonló a helyzet. Vannak ismert veszélyes területek, és vannak feltételezett veszélyes területek. A műveleteink során meg kell bizonyosodnunk róla, hogy valóban azok-e. Sajnos az elvárásaink és a logika ezekben az esetekben nem ér semmit. Mondjuk, van két, egymás mellett fekvő mező, amelyet csak egy út választ el. Az egyik teljesen biztonságos lehet, a másik pedig maximálisan el lehet aknásítva. A mi felelősségünk a jelzések kitelepítése, de a helyi hatóságoknak kell megőrizniük ezeket a táblákat.

A nem műszaki felmérés után hozzuk meg a döntést, mi legyen a további folyamat. Ez lehet teljes műszaki felmérés, az aknák megsemmisítése vagy manuális aknamentesítés. A műszaki felmérés és a manuális aknamentesítés a legdrágábbak az összes közül. A szabványok szerint 15 centiméter mélyre megyünk le az aknamentesítés során. Ha a megrendelő úgy kívánja, akkor még mélyebbre.

Hogyan néz ki pontosan az aknamentesítés folyamata?

Először nem műszaki felmérést végzünk, hogy képet kapjunk általánosságban a helyzetről, és az eredményeket jelentjük a hatóságoknak. Ezután beazonosítjuk, hogy milyen folyamatot kell követnünk az aknamentesítés során. Amikor ez is megvan, akkor a szakembereink a terepen keresik meg a robbanószerkezeteket, és a csapat vezetője eldönti, hogy a szerkezet szállítható-e, vagy ott helyben kell megsemmisíteni. Ezeket a folyamatokat nem robotokkal, hanem emberi erővel csináljuk.

Vannak becsléseik, hogy az egész folyamat mekkora pénzügyi terhet jelenthet Ukrajna számára?

Sajnos egyelőre korai még bármit mondani, még becslést sem, mert minden egyes nap valami újat találunk, a háború pedig még mindig tart.

És időbeli becslések? Mennyi ideig tarthat az ország teljes aknamentesítése?

Horvátországban az aknamentesítés közel tíz évig tartott. Ott az elaknásított terület 56 ezer négyzetkilométert tett ki, nálunk pedig majdnem 180 ezret. El tudja ezt képzelni? Ez hatalmas feladat, amely ránk hárul.

Ez minek a kérdése? Pénz, technológia vagy szakképzett emberi erő?

Ezekből minden kell, mindhárom. De még csak az út kezdetén állunk, ami akár 30 év is lehet. Vagy még több. De bízunk benne, hogy nemzetközi segítséggel és új technológiával ezt az időt le tudjuk csökkenteni.

Megértem, hogy most nehéz időbeli becsléseket tenni. De csak hogy összehasonlításképpen értsük, milyen gyorsan tudnak haladni az aknamentesítéssel?

A jelenlegi tapasztalatunk a következő: az elmúlt 2,5 hónapban 23 ezer hektárnyi területet mértünk fel, és ebből közel 5 ezer hektárt tudtunk aknamentesíteni. Négy csapattal dolgozunk most, vagyis havonta nagyjából ezerhektárnyi területet tudunk megtisztítani. De ez a sebesség most csökkenni fog, mert megnövekszik a növénytakaró, ami nehezíti a munkát.

Milyen hatással van ez a helyzet a mindennapi életre és a mezőgazdaság működésére?

A háború kezdete óta 282, robbanószerkezetek miatti balesetet regisztráltak. 134 civil a balesetek következtében az életét vesztette, több mint háromszázan megsebesültek. Csak hogy értse a számokat: ezek az esetek olyan területeken történtek, ahol nincs közvetlen katonai konfrontáció, nem a frontszakaszról beszélünk. Egy jellemző példa: egy harkivi kis faluban voltunk, az orosz hadsereg kivonulásának másnapján. A csapatunkkal próbáltuk felmérni a terepet, hogy mit hagytak maguk után az oroszok. A környéken nem volt gáz, sem áram, és az emberek még az erdőbe sem mehettek el, hogy fát gyűjtsenek maguknak ahhoz, hogy meleget csináljanak, és ételt főzzenek. A szakembereink látták a telepített robbanószerkezeteket, de ahhoz hosszú időre volt szükség, hogy hatástalanítsák őket.

Ennek a kis falunak a példáján keresztül szerintem nagyon jól látszik, hogyan hat ez a helyzet az ukrán gazdaság egészére. Általánosságban a megszállt területek nagyjából a fele jelenleg blokkolva van, nem lehet őket használni, többek között mezőgazdaságra sem. Az ukrán agrárium becslései szerint legalább 2 millió hektárnyi terület el van aknásítva, vagyis minden egyes évben, amíg ez fennáll, a területek üresen maradnak, és veszteséget okoznak a gazdaságnak. Ez önmagában évi mintegy 800 millió dolláros veszteséget jelent.

Vannak olyan területek is, amelyek biztonsági okokból vannak elaknásítva az ukrán hadsereg által: elsősorban a belarusz és az orosz határnál lévő területek. Hogyan kalkulálnak, ezek a területek sokáig üresek maradnak még a háború után is, hogy egyfajta biztonsági zónát képezzenek?

Így van, de ez a kérdés teljes mértékben az ukrán védelmi minisztérium hatáskörébe tartozik. Ők tudják a legjobban, miként védhetjük meg az országunkat, és milyen intézkedéseket kell hozni ehhez. A biztonsági zóna kialakításához többek között aknákat és más műszaki berendezkedéseket is használnak. Minderről pontos leírások és térképek készülnek, amelyek jelenleg természetesen titkosítás alatt vannak, de ha a helyzet lehetővé teszi, akkor a térképek alapján ezeket az aknákat egyszerűen fel lehet majd szedni. Számunkra azonban ez az új norma, így fogunk élni az északi és keleti szomszédainkkal a következő években.

Változott-e annyit a technológia az elmúlt időszakban, hogy mára gyorsabbá vagy biztonságosabbá vált az aknamentesítés? A hírekben például több szó esett a kanadai aknamentesítő drónokról, amelyek könnyebben tudják észlelni a robbanószerkezeteket.

Folyamatosan kutatjuk a technológiai lehetőségeket, hogy gyorsítsuk a folyamatot. A drónokat most az úgynevezett nem műszaki felméréshez használjuk – ezek nem tudják megtalálni az aknákat, hanem csak a szakembereknek nyújtanak segítséget, hogy jól lássák a terepet felülről is. Az a technológia, amire igazán büszkék vagyunk, egy saját fejlesztésünk, egy saját találmányunk, amit termeszfáklyának hívunk. A robbanószerkezetek megsemmisítésénél használjuk, ami alapvetően nagyon szigorú biztonsági intézkedésekkel jár: megfelelő szállítási mód kell hozzá, megfelelő körülmények közötti tárolás, és mivel fegyverekről beszélünk, meg is kell tudni védeni az elszállítás alatt. A technológiánk esetében a robbanószerkezetet nem kell elszállítani, a helyszínen semmisítjük meg. Lényegében ez úgy néz ki, mint egy bot, amelyet hozzáérintünk a szerkezethez, átégeti a fémvázat, és megsemmisíti a bombát. Az esetek 80 százalékában detonáció nélkül tudjuk megsemmisíteni a robbanószerkezeteket, és erre büszkék vagyunk.

A modern technológiák használatának legnagyobb hátránya a források hiánya. Az aknamentesítés nagyon költséges folyamat. Több olyan magánvállalati ügyfelünk is van, akinek a háború előtt voltak tartalékai, és most ezeket arra fordítja, hogy elvégezze az aknamentesítést, és gyorsan újra tudja indítani a vállalkozását. De mi ebből csak a költségeinket tudjuk fedezni, új technológiai fejlesztéseket nem tudunk beszerezni ezekből a forrásokból.

(Borítókép:  Az orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata által közreadott videóról készített képen orosz katonák 240 mm-es Tyulpan önjáró aknavetővel tüzelnek ukrán célpontokra Ukrajnában 2022. július 21-én. Fotó: MTI / EPA / Az orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata)