Ausztria a háború előttig nagyon mély és szerteágazó kapcsolatokat épített ki Oroszországgal, amelynek átértékelése most elég nehézkes.
Annak ellenére, hogy Ausztria a szavak szintjén kiáll Ukrajna mellett, és elítéli az orosz agressziót, illetve megszavazta az eddigi összes szankciót Moszkva ellen, elég nehézkesnek tűnik elengedni ezt a több mint fél évszázados kapcsolatrendszert. És bizonyos jelek arra utalnak, hogy nem is engedte még el.
Bár mentek Ausztriából Ukrajnába a humanitárius segélyek, és menekültek százezreit engedték be, de a színfalak mögött majdhogy nem érintetlenek maradtak a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok.
Bár a nyugati államok elnézték a szoros kapcsolatokat, azonban az ukrajnai háború kitörését követően Bécs komoly nemzetközi nyomás alá került. Az atlanti viszony meghatározó erői úgy vélték, hogy Ausztria folytonosan hangoztatott katonai semlegessége és a magát kapocsként feltüntető megközelítés nem más, mint az osztrák elit cinikus hozzáállása az orosz viszonyhoz, és ez bizony veszélyes az Ukrajna kapcsán kialakult európai egységre.
Brüsszelnek már eddig is komoly fejtörést jelentett Orbán Viktor baráti viszonya Vlagyimir Putyinnal, és most emellett ott van Bécs is, amely vonakodik elszakadni a nagyon is kifizetődő orosz kapcsolatoktól. A gond egy olyan „orosztoleráns” régió kialakulása Európa földrajzi közepén, amely idővel akár terebélyesedhet is, és remek lehetőséget kínálna Moszkvának, hogy valóban éket verjen az uniós tagállamok közé.
Alexander Schellenberg osztrák külügyminiszter viszont azzal érvel, hogy ezek a megközelítések már a múlté, nem fedik a valóságot, sőt Ausztria nem jelent veszélyt az európai egységre.
Nehammer kancellárral tavaly február óta már többször is megerősítettük, hogy mi országunk határozott álláspontja Ukrajna kérdésében. Egy olyan apró, az exporttól függő országnak Európa közepén, mint Ausztria, létkérdés a nemzetközi jog és a pacta sunt servanda elvének betartása
– hangsúlyozta a külügyminiszter, utalva a latin mondásra, hogy a megállapodásokat teljesíteni kell, ami a kötelmi jog egyik hagyományos alapelve – írja elemzésében a Politico.
A történelmi gyökerek a II. világháború utáni időszakig nyúlnak vissza. 1955-ben az ország még a szövetségesek (angol, francia, amerikai, szovjet) által ellenőrzött négy térségre volt osztva. A Szovjetunió pedig csak úgy volt hajlandó visszaadni Ausztria szuverenitását, ha az ország alkotmányába bekerül a semleges státusz, amire akkoriban mint szükséges rosszra tekintettek az osztrákok. Ez nem azt jelentette, hogy Ausztria nem vehet részt egy fegyveres konfliktusban, hanem azt, hogy az ország nem csatlakozik semmiféle katonai szövetséghez, és nem engedélyezi külföldi csapatok állomásoztatását területén.
Aztán jött a magyar forradalom 1956-ban, és a határon át menekülő magyarok százezreit fogadta be az ország, és az ENSZ-ben már keményen bírálta a Szovjetunió lépését. Ennek ellenére nem kellett sok idő, amíg az osztrákok rá nem jöttek, milyen jó helyzetben is vannak a szovjetek és a NATO közé ékelve. Egy semleges, el nem kötelezett ország ugyanis remekül tud üzletelni a vasfüggöny mindkét oldalával.
Éppen ezért lehetett, hogy 1968 júniusában Ausztria – elsőként a nyugati államok közül – hosszú távra szóló földgázszerződést írt alá Moszkvával. Az energiahordozó az akkori Csehszlovákián át érkezett egy már osztrák területen lévő gázelosztóba. A gondok néhány hónappal később kezdődtek, amikor 1968 augusztusában a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába, és eltiporták a prágai tavaszt. Elnézve, ahogyan 12 évvel korábban bántak a magyarokkal, az osztrákok attól tartottak, hogy a Varsói Szerződés egységei megszállják Ausztriát is. Ez azonban, máig megmagyarázhatatlanul, elmaradt, bár valóban volt ilyen terv.
Ezután Ausztria jól sáfárkodott semlegességével, mert a nemzetközi porondon már nem kellett egyik oldal érvelését sem magáévá tenni. Ennek eredménye lett, hogy a nemzetközi diplomáciában egyre inkább felértékelődött Bécs. Az olajkitermelő államok szervezete, az OPEC a hatvanas évek végén Bécsbe tette át székhelyét, amit 1979-ben követett az ENSZ is, így lett Bécs a nemzetközi szervezet harmadik hivatalos székhelye. 1993-tól itt van a központja az EBESZ-nek is, vagyis az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.
Ugyancsak bejött a gázüzlet is, hiszen az akkor még állami tulajdonban lévő OMV csoport idővel a Nyugat-Európába irányuló orosz földgáz elsődleges szolgáltatója lett. Amint azt Wilhelm Molterer volt osztrák alkancellár és pénzügyminiszter elismerte:
A szerződés éveken át Ausztria számára komoly gazdasági előnyökkel járt.
Szinte mindegyik volt osztrák kancellár hivatali ideje után az orosz vonalon találta meg számításait. Wolfgang Schüssel, a jobbközép Néppárt egykori kancellárja bekerült az MTS orosz mobil távközlési szolgáltató és a Lukoil olajipar óriásvállalat igazgatótanácsába. Alfred Gusenbauer, a szociáldemokrata váltótárs a kancellári hivatal élén pedig Putyin egyik barátja alapította oroszbarát agytröszthöz ment, míg egy másik szocdem kancellár, Christian Kern bekerült az RZD orosz államvasutak igazgatótanácsába. Igaz, Kern előtte fél évtizeden át volt az Osztrák Szövetségi Vasutak vezérigazgatója.
Valamennyien arra a bevett politikai magyarázatra támaszkodva vállalták el a zsíros állásokat, hogy Ausztriának hídként kell működni Oroszország és a Nyugat között. A nagy jövés-menés közepette már nem is volt meglepő, hogy maga Vlagyimir Putyin is ellátogatott 2014-ben Bécsbe (lásd. a címlapi fotót, amelyen osztrák vendéglátóival látható), alig néhány héttel azután, hogy elcsatolta a Krím félszigetet, és szeparatista háborút robbantott ki Kelet-Ukrajnában. Az osztrák vezetőknek a szemük sem rebbent, hogy ilyen nemzetközi előzmények után nem sokkal fogadták az orosz államfőt.
A gazdasági kapcsolatok pedig egyre csak erősödtek. 2014 óta Oroszország – Németország után – a második legnagyobb külföldi befektető, tavaly év végén 25 milliárd euróval a teljes külföldi befektetési állomány 13 százalékát tudhatta magáénak. Az amerikai befektetések 13 milliárd eurót tettek ki Ausztriában, míg a szomszédos Olaszországé 11 milliárd eurót.
A Kyiv School of Economics felmérése szerint az általuk megkérdezett 65 osztrák cég kétharmada úgy tervezi, hogy marad Oroszországban a tiltások ellenére is. Ez a megkérdezett többi ország 40 százalékos maradási rátájánál azért jóval magasabb.
A legnagyobb osztrák cég, az OMV továbbra is nagy játékos az orosz olaj és földgáz piacán. Az osztrák tulajdonú Raiffeisen Bank pedig a jelenleg a legnagyobb aktív külföldi hitelező Oroszországban. A salzburgi központú Red Bull is szállít továbbra is energiaitalokat az oroszoknak. Az OMV egyébként ragaszkodik ahhoz a 2018-ban Vlagyimir Putyin és Sebastian Kurz akkori kancellár által aláírt egyezményhez, amely szerint az osztrák gázvállalat köteles évente legalább hatmilliárd köbméter földgázt vásárolni 2040-ig.
Kurz egyébként szintén az orosz kapcsolatokba bukott bele. 2019-ben szivárgott ki az a titokban, egy jachton készült felvétel, amelyen helyettese, a jobboldali Szabadság Pártból érkezett Heinz Christian Strache felajánlotta egy nőnek, akit egy orosz oligarcha unokahúgának vélt, hogy ha megveszi a legnagyobb osztrák napilapot, és a választási kampányukhoz támogatást ad, cserébe zsíros állami megbízásokat kaphat. Az ezt követő botrány elsodorta Kurz kormányát.
Nyugati részről a Krím annektálása után folyamatosan figyelmeztették az osztrákokat, hogy biztonsági szolgálataikba mélyen beszivárogtak az oroszok, de a jelzések süket fülekre találtak. Aztán miután kitört az ukrajnai háború, nem sokkal később az amerikai pénzügyminisztérium kezdett vizsgálódni, és küldött hosszú kérdéslistát a Raiffeisen Banknak oroszországi tevékenységét firtatva. Mindez egyértelmű jelzés volt Bécsnek, hogy most már ideje rendet tenni odahaza.
Alig néhány napja pedig az Európai Bizottság szólította fel Ausztriát, hogy tegyen hathatós lépéseket, és függetlenítse magát az orosz gázszállításoktól, mert lehet, hogy hamarosan gondok lehetnek energiaellátásuk biztonságával. Az elmúlt időszakban Ausztria gázfelhasználásának már 70 százalékát adta az orosz földgáz, annak ellenére, hogy a korábbi mértékhez képest ez már egy csökkentett mennyiség.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Heinz Fischer osztrák köztársasági elnök 2014. június 24-én Bécsben. Fotó: Sasha Mordovets / Getty Images)