Immáron 16 hónapja nincs kormánya, 13 hónapja pedig működő törvényhozása sem az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban. Ugyanakkor nem úgy tűnik, hogy ez hamar változna: az együttműködésre kényszerített brit unionisták és az ír nacionalisták ugyanis csak a másikra mutogatnak, miközben az alapproblémát a brexit és a brit unionizmus mélyen gyökerező válságai adják.
Továbbra sem látni, mikor alakulhat kormánya és egyáltalán működőképes törvényhozása Észak-Írországnak. Az Egyesült Királysághoz tartozó ország működését ugyanis továbbra is blokkolja a magukat britnek valló, a jövőjüket az Egyesült Királyságban elképzelő legnagyobb brit unionista párt, a DUP.
Mint azzal az Indexen részletesen foglalkoztunk, a mindössze 1,9 millió lakosú országnak lényegében már tavaly február óta nincs működőképes kormánya, mert a DUP kilépett a kormányból. Mivel a két északír tradíció – a magukat britnek valló protestáns unionisták és a magukat írnek valló, katolikus ír nacionalisták – két legnagyobb pártjának a vérzivataros 20. századot lezáró nagypénteki egyezmény szerint kötelező közösen koalícióra lépniük, ezért a DUP távolmaradása a végrehajtó hatalom működésképtelenségével jár.
Ráadásul a tavaly májusi parlamenti választások óta – ahol először fordult elő, hogy nem egy unionista párt szerezte a legtöbb mandátumot, hanem egy ír nacionalista párt – a DUP még a törvényhozás elnökének megválasztását is blokkolja,
így se végrehajtó, se törvénykező hatalom nincs jelenleg az Ír-sziget északi részén található országnak.
A két tradíció legnagyobb pártja, a jobboldali, unionista DUP az ország gazdaságát alapjaiban meghatározó északír protokollra és a legnagyobb, baloldali, ír nacionalista pártra, a Sinn Féinre mutogat, míg a Sinn Féin szerint a DUP lehetetleníti el az ország működését.
A DUP már tavaly február óta szeretné elérni, hogy az olvasatuk szerintük a brit szuverenitást megsértő, az északíreket az Egyesült Királyságon belül másodrendű állampolgárrá tevő északír protokollon a brit kormány és az Európai Bizottság változtasson.
Mint ismert, Észak-Írország az Egyesült Királyság tagjaként politikailag elhagyta az Európai Uniót, de az 1998-as nagypénteki egyezményben lefektetett, Írország és Észak-Írország közötti nyitott határok megtartása érdekében az ország gazdaságilag az uniós piac része maradt, így a legtöbb termék esetében az uniós szabályozások az irányadók, ahogy Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti kereskedelmet is megnehezíti a protokoll.
Annak ellenére, hogy a Rishi Sunak vezette konzervatív brit kormánynak sikerült engedményeket kicsikarni a protokoll működése kapcsán az Európai Bizottságtól, a DUP még továbbra is megoldatlannak látja e gazdasági kérdést.
Ezért már több mint egy év óta politikailag működésképtelen ország kapcsán érezhetően frusztráltak a politikusok: a tavaly májusi választásokat megnyerő Sinn Féin egyik politikusa, Conor Murphy a napokban arra szólította fel a DUP-t, hogy addig ne kezdjék meg a nyári szünetüket, amíg legalább a törvényhozás működését nem hozzák rendbe, azonban a DUP erre továbbra sem hajlandó.
Sőt, ehelyett a DUP azért kritizálja a Sinn Féint, mert a hétvégén az ír nacionalista párt egyik politikusa részt vett egy, az IRA nevű terrorszervezet emlékéhez köthető megemlékezésen.
John Finucane, aki hivatalosan a brit törvényhozás, a Westminster egyik tagja – a brit parlamenti választásokon mindig elindul az ír nacionalista párt, azonban a mandátumaikat sohasem veszik fel, hogy így tiltakozzanak a szerintük brit elnyomást jelképező intézmény ellen – az egyik fő beszélő a korábban az IRA-hoz tartozó South Armagh-i Önkéntesekről szóló megemlékezésen.
Finucane azért kapott meghívást, mert az ügyvédként dolgozó édesapját még 1989-ben ölték meg egy unionista paramilitáris szervezet tagjai, amiért ügyvédként az 1980-as években számos emberi jogi ügyben sikeresen támadta meg a brit kormányt.
A DUP politikusai szerint az ír nacionalista politikus ezzel a terrorizmust dicsőíti és rossz üzenetet közvetít a fiatalok számára, akiknek a vérzivataros 20. század csak történelem, nem pedig emlék.
Finucane távolmaradását nemcsak a DUP követeli, hanem az ír kormány miniszterelnök-helyettese, Micheál Martin is. Ugyanakkor a politikus bejelentette, ő részt fog venni a megemlékezésen, ebben pedig pártja is támogatja: az ügy kapcsán a Sinn Féinnél úgy fogalmaztak, mindenkinek joga van úgy megemlékeznie halottairól, ahogy szeretne, ráadásul szerintük a DUP eleve csak politikai célok miatt próbálja kritizálni a pártot, hogy így tereljék el a figyelmet a bojkottjukról és sikertelenségükről.
A DUP és alapjaiban a brit unionizmus ugyanis válságát éli Észak-Írországban: a protokoll miatt az unionisták eleve dühösek, ráadásul az, hogy a 2020-as népszámlálás szerint a történelem folyamán először immáron nem ők adják Észak-Írország többségét, még inkább feszültséget kelt a tradíció tagjai között.
Ráadásul a legnagyobb unionista párt, a DUP nemcsak a protestáns szavazók fogyása miatt aggódik, hanem saját politikai sikertelensége miatt is. 2022-ben a történelem folyamán először fordult elő, hogy az északír parlamenti választásokat egy ír nacionalista tradícióhoz tartozó párt nyerte meg, így Észak-Írországnak először lenne katolikus kormányfője – már ha a Jeffrey Donaldson vezette párt hajlandó lenne belépni a kormányba.
Emellett nemrég önkormányzati választásokat is tartottak az országban, ahol szintén
a Sinn Féin vált a legnagyobb északír párttá.
A 462 önkormányzati mandátumból 2019-hez képest 39-cel több helyet szerzett a baloldali nacionalista párt, így 144 önkormányzati képviselőjükkel a legtöbb mandátummal rendelkezik immáron helyi szinten is.
A DUP 2019-hez képest 0,8 százalékponttal kevesebbet kapott, de ez nem változtatott 122 mandátumán, ugyanakkor a többi unionista párt kínosan leszerepelt. A DUP-nál kompromisszumkészebb Ulsteri Unionista Párt 21 mandátumot vesztett, míg a radikális, az 1998-as nagypénteki egyezményt elutasító Tradicionális Unionista Hang (TUV) csak 9 mandátumot szerzett – igaz, ez 3 mandátummal így is több, mint amennyi korábban volt.
Így érthető, hogy a DUP és az unionisták miért frusztráltak országuk jelenét illetően, hiszen az 1921-ben még protestáns államnak megálmodott országban már számszerűleg is többen vannak a katolikusok, ami az unionista pártok politikai terét is csökkenti.
A status quo megváltozását pedig az unionisták jelenleg nem igazán tudják feldolgozni.
Ez pedig az ír nacionalistákra is kihat, ugyanis hiába szerezték meg a többséget 2022 májusában az északír parlamentben, továbbra sem tudnak kormányozni a DUP bojkottja miatt, ráadásul a DUP-t azzal vádolják meg, hogy semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, és nem akarják elfogadni az északírek demokratikus döntését.
A válság miatt már a brit kormánynak is közbe kellett avatkoznia: a 2022. májusi választást követően ugyanis letelt a kormányalakításra az alkotmányban lefektetett rendelkezésre álló idő, így 2022 októberében a brit kormány úgy döntött, azt ideiglenesen meghosszabbítja 2024 januárjáig; legkésőbb eddig kellene valahogy mindenkinek meggyőznie a DUP-t – leginkább a brit és az ír kormányok mellett az Európai Bizottságnak és a Sinn Féinnek – a kormányba való visszalépésről. Erre még az egyébként ír katolikus felmenőkkel rendelkező Joe Biden amerikai elnök is kísérletet tett, eddig azonban mindhiába.
Így jelenleg továbbra sem látni, hogy mikor oldódhat meg az északír politikai krízis: a DUP a bojkottjának a feloldását még mindig egy tőlük kívül álló esemény, az északír protokoll eltörléséhez kötik, azonban a DUP által megfogalmazott aggályokat sem Rishi Sunak, sem az Európai Bizottság nem osztja. Az északír protokoll ügye pedig csak a jéghegy csúcsa az unionizmus válságát illetően.
(Borítókép: Robert Wallis / Corbis / Getty Images)