India északi részén, a pakisztáni határ szomszédságában található Pandzsáb tartomány, amely a szikh vallás születésének helye. A szikh iszlám és hindu elemeket egyesítő indiai vallás, amelyet a XV. század végén alapítottak, de nem kísérli meg e két nagy vallási rendszer összeolvasztását. Szellemi központjuk a kétmilliós Amritszár városa, azon belül is a híres Aranytemplom.
A mára csodálatosan felújított épület egy tó, pontosabban egy víztározó közepén áll. A templom egy 20×20 méteres márványnégyzetre helyezett kétszintes épület, amelynek kupoláját arannyal bevont bronzlemezek borítják. Randzsit Singh maharadzsa, az első önálló szikh állam alapítója a XIX. század elején az épület felső felét körülbelül 400 kilogramm aranylevéllel boríttatta be. A szentély külsejét aranyozott rézlemezek díszítik. Négy bejárata a négy égtáj felől azt jelzi, hogy az élet minden területéhez tartozó embereket egyformán szívesen látnak.
Ahhoz, hogy megértsük a cikk címében tett kijelentést, fontos elmagyarázni a szikh vallás egyik alappillérét, ez pedig nem más, mint a széva, azaz a közösségi szolgálat. A szikhizmusban ez egy önzetlen szolgálat, amelyet anélkül hajtanak végre, hogy eredményt, ellenszolgáltatást vagy díjat várnának el. Az ilyen szolgáltatásokat más emberek vagy a társadalom javára is lehet végezni.
A világon élő szikhek a szevát általában templomaikban gyakorolják. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen ezek önkéntesen vállalt kötelezettségek, mint például a templom takarítása, tisztántartása, a rászorulóknak étel juttatása. Ha baj történik – nem csak Indiában, hanem a világon – akkor a szikhek azonnal megmozdulnak, a vallási hitük diktálta önzetlenség alapján. 2021 áprilisában, amikor a legsúlyosabb méreteket öltötte a koronavírus-járvány Indiában, a szikh közösség oxigénpalackokat és más orvosi felszereléseket gyűjtöttek és juttattak el a leginkább rászoruló intézményekhez.
Ugyancsak a járvány alatt a halálosan fáradt és éhes kórházi dolgozóknak például a brit szikh közösség ezrével vitte a frissen készített házi ételeket az egészségügyi intézményekbe. De bárhol segíteni kell, mozdulnak, a ciklon sújtotta Új-Zélandtól a vihar pusztította Kanadáig.
Természetesen Amritszárról van szó, és a mondást ismerik egész Indiában. Ez pedig úgy lehetséges, hogy bárki, aki éhes, és belép a szikek legszentebb templomába, az Aranytemplomba, meleg ételhez jut. Kevesen tudják, de a templom ingyenes közösségi konyhája a legnagyobb a világon. Naponta akár százezer ember is jóllakhat, ha betér. Nincsenek kivételek, nemre, fajra, vallásra tekintet nélkül mindenkit szívesen látnak, akinek ételre, esetleg átmeneti szállásra van szüksége a nap 24 órájában, a hét minden napján.
E mögött persze nagyon pontos csapatmunka van, amelynek alapját a már említett széva adja, azaz az önkéntesek. A kiszolgálók hadai egyszerű, ám igen ízletes menűt szolgálnak fel, amely lencséből, kenyérlepényből „csicseriborsó-pörköltből” és joghurtból áll. Mindez fényes acéltálcákon kerül a betérő ételre vágyók elé, akik türelmesen, törökülésben, a földön fogyasztják a menüt. Az önkéntesek negyedóránként összeszedik a mosatlant, rendet raknak, és előkészülnek a következő étkeztetésre, amely végeláthatatlanul folytatódik egész nap.
A templom különböző csarnokaiban egyszerre több száz ember ül a földön, és várja a napi menüt.
A szikhek az önzetlenség mellett különleges ruházkodásukról is ismertek. A közösséghez tartozás jeleként mindenki viselte, vagy igyekszik viselni az öt szimbolikus jelentőségű ruhadarabot. Soha nem vágják le a szikh férfiak a hajukat, amellyel istenük iránti engedelmességüket bizonyítják. Ugyan a turbán nem tartozik az öt ruhadarabhoz, de mindenki hordja, elsősorban azért, hogy vágatlan, hosszú haja rendezett és ápolt maradjon a turbán alatt.
A hosszú hajat ápoltan kell tartani, ezért a szikhek egy fésűvel tűzik fel a hajukat, amelyet gyakran a turbánnal takarnak el. A ruhájuk alatt fehér rövidnadrágot hordanak, amely a puritánságot és a szerénységet szimbolizálja. Az acél karperecből a karika az örökkévalóságot jelképezi, az acél pedig az erőt és a puritánságot. Végül kellett hordani a görbe pengéjű kardot, amely arra emlékeztet, hogy az igazságért harcolni kell – a gyengék és az elnyomottak védelmében.
A város és a templom sötét időket is megélt. Ennek a történelmi helyszínnek a közelében történt a dzsallianvala bághi mészárlás, és később már Indira Gandhi utolsó miniszterelnöksége idején itt zajlott az Aranytemplom ostroma.
Dzsallianvala Bágh a szikh szentélynek, az Aranytemplomnak a parkja. 1919. április 13-án délután mintegy tízezres tömeg gyűlt össze a Dzsallianvala Bághnál, hogy tiltakozzon az indiai függetlenségpárti vezetők letartóztatása ellen. A kert fallal körbezárt terület, amelynek csak egyetlen kijárata volt. A brit gyarmati helyőrség parancsnoka meglehetősen drasztikus eszközhöz nyúlt, amikor úgy gondolta, belelövet a tömegbe. Dyer tábornok csak akkor adta ki a tüzet szüntess parancsot, amikor a katonák muníciója elfogyott. A beszámolók eltérőek, de az biztos, hogy több száz ember halt meg akkor.
A terület komoly zavargások színhelye volt, amikor India független lett. Pandzsábban ugyanis jelentős muszlim etnikum élt, és amikor Pakisztánt kihasították 1947 augusztusában Indiából, akkor a területén rekedt mintegy 2 és fél millió szikh Pandzsábba menekült. A következő évtizedekben a szikhek hihetetlen szívós munkával rendkívül termékeny mezőgazdasági területté változtatták Pandzsábot, amely így India egyik éléskamrája lett. Ezzel egyidejűleg a szikhek az indiai üzleti életben és a hadseregben is kiemelkedő szerepre tettek szert.
Azonban a hatvanas és a hetvenes években egyre inkább megerősödtek az önállósodási törekvések a szikhek körében. Egyre több olyan militáns csoport jelent meg, amely akár fegyveres harc árán is, de önálló szikh államot akart teremteni. A korábbi békés egymás mellett élést a hindukkal felváltotta a két népcsoport közötti napi szintű összetűzés.
1982-ben a legerősebb szeparatista mozgalom vezetője és mintegy 200 fegyverese bevette magát az Aranytemplomba, ahol hosszú távra és fegyverekkel felszerelkezve rendezkedtek be. Lassan aztán a templom körüli kis utcákat, fogadókat is megszállták a szikh szélsőségesek, akikkel szemben a rendőrség sem mert már fellépni. Végül maga a kormányfő, Indira Gandhi asszony adott parancsot, hogy átfogó katonai akció keretében számolják fel a fegyveres ellenállást az Aranytemplomban.
1984 júniusában az indiai hadsereg több száz katonája, tüzérséggel és tankokkal támogatva tört be a szent helyre, majd másnap reggelre szó szerint kifüstölték a szikh ellenállókat. A hivatalos adatok szerint indiai oldalon mintegy 80, míg szikh részről ötszáz ember, civilekkel együtt, vesztette életét. A nem hivatalos jelentések 700 indiai katona elestéről és mintegy ötezer szikh áldozatról szóltak. Bosszúból 1984 októberében Indira Gandhival két szikh testőre végzett – több mint 30 lövéssel.
(Borítókép: Az amritszári Aranytemplom 2021. január 28-án. Fotó: Sondeep Shankar / Getty Images)