Még akkor is nehéz lesz megítélni egy új vezető szándékait, ha tisztességes választásokon fog győzedelmeskedni – írják a Foreign Affairs elemzői.
− Nem számít, hogyan távozik hivatalából Vlagyimir Putyin, ez előzetes figyelmeztetés nélkül fog bekövetkezni. Távozása jelentős vitákat fog kiváltani arról, hogy miként lehet a legjobban kezelni az utána jövő Oroszországot, nemcsak a washingtoni politikai körökben, hanem tágabb értelemben a transzatlanti szövetségen belül is. Egyes szövetségesek Putyin távozását lehetőségként fogják felfogni a Moszkvával való
kapcsolatok újrarendezésére. Mások továbbra is hajthatatlanok maradnak abban a nézetükben, hogy Oroszország képtelen a változásra.
Az Egyesült Államoknak ezért már most konzultálnia kell a szövetségesekkel a Putyin utáni Oroszországról szóló legjobb megközelítésről − írta a Foreign Affairsen megjelent elemzésben Andrea Kendall-Taylor, a Center for a New American Security vezető munkatársa és a transzatlanti biztonsági program igazgatója, aki 2015 és 2018 között a Nemzeti Hírszerzési Tanácsnál, a Nemzeti Hírszerzési Igazgató Hivatalában az Oroszországért és Eurázsiáért felelős nemzeti hírszerzési megbízott helyettese volt, valamint Erica Frantz, a Michigan State University docense.
Bármelyik forgatókönyv szerint nehéz lesz megítélni egy új orosz vezető szándékait, még akkor is, ha az orosz nép támogatásával kerül hatalomra. Ahelyett, hogy a Kreml szándékainak megfejtésére törekednének, az Egyesült Államoknak és az európai országoknak fel kell készülniük arra, hogy világosan megfogalmazzák a jobb kapcsolatok kialakításának feltételeit. E feltételeknek legalább azt kellene tartalmazniuk, hogy Oroszország teljes mértékben kivonul Ukrajnából, jóváteszi a háborús károkat, és elszámoltatja Oroszországot az emberi jogok megsértéséért. Bármennyire is szeretnék az Egyesült Államok és az európai országok stabilizálni a kapcsolatokat a Putyin utáni Oroszországgal, Moszkva is érdekelt kell hogy legyen a javaslatban.
Tekintettel a jövőbeli tüntetések kilátástalanságára és bizonytalan kimenetelére, az amerikai és európai tisztviselőknek arra kell számítaniuk, hogy Oroszország Putyin távozása után is autokrácia marad. A hidegháború vége óta a tekintélyelvűség az esetek 76 százalékában a hosszú ideje autokratikus vezető távozása után is fennmaradt. Ha az ilyen vezetők egyben idősebb egyszemélyi autokraták, az autoritarizmus az esetek 92 százalékában fennmarad, vagy az államok megbuknak. Az ilyen vezetők mélyen bebetonozzák az autoriter intézményeket és gyakorlatokat, hosszú árnyékot vetve az általuk irányított országokra.
A Moszkvával való kapcsolatok kezelése ezért hosszú távú és fenntartható stratégiát igényel, amely korlátozza Oroszországot és annak képességét, hogy határain túl agressziót folytasson. Egy ilyen stratégiának arra is törekednie kell, hogy idővel gyengítse az oroszországi tekintélyelvűség hatalmát.
A korrupció a Putyin-rezsim egyik fő támogatója;
az illegális hálózatok megerősítik a rezsim érdekeit, és megakadályozzák, hogy a rendszeren kívüli személyek befolyást szerezzenek a rendszeren belül.
Ezen akadályok gyengítése érdekében Washingtonnak megfelelően végre kell hajtania a Kreml üzleti világbeli cimboráival szembeni szankciókat, küzdenie kell a pénzmosás ellen, átláthatóbbá kell tennie az Egyesült Államok és Európa pénzügyi és ingatlanpiacait, és támogatnia kell az oknyomozó újságírókat a korrupció leleplezésére irányuló törekvéseikben. Az Egyesült Államok megerősítheti az orosz civil társadalmat is, amely fontos erő egy liberálisabb és demokratikusabb ország kialakításában, kezdve az orosz civil társadalom számos szereplője − köztük újságírók és az ellenzék tagjai − munkájának támogatásával, akik a háború 2022. februári kezdete óta elmenekültek az országból. Ha most támogatnák őket, az segítene megteremteni az Egyesült Államok és a Putyin utáni Oroszország közötti jobb kapcsolat alapjait.
Végső soron azonban Washington és szövetségesei keveset tehetnek azért, hogy közvetlenül alakítsák Oroszország politikai pályáját. Egy jobb Oroszországot csak egy világos és egyértelmű ukrán győzelemmel lehet létrehozni, ami a legéletképesebb katalizátora a Putyinnal szembeni népi kihívásnak. Egy ilyen átütő vereségre azért is szükség van, hogy az oroszok levethessék imperialista ambícióikat, és hogy az ország jövőbeli elitje értékes leckét kapjon a katonai hatalom korlátairól. Az Ukrajnának nyújtott támogatás − a folyamatos katonai segítségnyújtás és az ország nyugati lehorgonyzására irányuló erőfeszítések formájában, az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás révén − megnyitja az utat az új Oroszországgal való jobb kapcsolatok előtt. Az odáig vezető út nehéz lesz. De minél határozottabb Oroszország ukrajnai veresége, annál valószínűbb, hogy Oroszországban mélyreható politikai változás következik be, remélhetőleg jó irányba.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2023. június 16-án. Fotó: Host Photo Agency Ria Novosti / Reuters)