A különleges képességeket állítólag úgy szerezték, hogy villámcsapás érte őket. Így történt Moisés Vega esetében is. A 64 éves férfi állítja, beszéli a vulkánok titkos nyelvét, és időről időre arra kéri őket, hogy hozzanak jó időt és ezzel gazdag termést.
Miután az országban csökkentették a veszélyszintet, mert alábbhagyott a Popocatepetl, vagy ahogyan a helyiek nevezik, az El Popo aktivitása, egyre kevesebb szó esik a vulkánról a médiában, amely pedig nagy terjedelemben írt róla, mert a hónap elején gázokat és hamut lövellt ki magából.
Vega egyébként egy élő egységként tekint a tűzhányóra, és mint mondja, a 4500 méteres hegy „a mi atyánk”, a szomszédos Iztaccíhuatl (El Izta) pedig az anyánk.
Vizet nyújtanak számunkra, és egyáltalán nem félünk tőlük. Kipárolgásaik pedig áldást jelentenek nekünk, mert biztosítják az életet.
A hozzá hasonló embereket a mexikóiak „graniceros”-nak nevezik, ami nehezen fordítható le. Arturo Montero régész úgy írja le, amit csinálnak, mint egyfajta kiegyezés ember és természet között, amely még a prehispán időkből, vagyis a spanyol hódítás előttről, a területen élt népek idejéből származik. Vega úgy véli, hogy Amecamecában, ahol ő is él – mintegy 60 kilométerre délre Mexikóvárostól – vele együtt talán négy graniceros van.
Már gyerekkorában „érezte”, hogy belőle is „granicero” lesz. Villám sújtotta, majd 1998-ban egy rituálé keretében beavatott lett. Feladatai közé tartozik, hogy évente háromszor szertartásokat mutasson be az El Popónál és az El Iztánál a megfelelő időjárás érdekében, vagyis csak a szükséges mennyiségű esőt kéri mindig a termés számára. A ceremóniákat a helyiek által a hegyeknél emelt, kőből készült szentélyekben végzi.
De dolgozik természetgyógyászként, illetve vezet turistacsoportokat is a hegyeken, hogy némi pluszbevételre tegyen szert. Ezek alkalmával megmutatja a turistáknak a kőből emelt szentélyek egy mását, hogy el tudják képzelni az érdeklődők, milyen körülmények között zajlanak a rituálék. Elmondása szerint a szertartásokon prehispán és keresztény elemeket ötvöz, használ virágokat és gyümölcsöket is a szentélyekben, ahol kereszt ugyan van, de nincsen feszület. Belül kékre és fehérre vannak festve, ami az égboltra és a felhőkre utal.
Moisés Vega azt mondja, amikor felordított az El Popo, akkor mindig valami baj történt. Lehet, hogy valaki állatáldozatot mutatott be a lejtőin, ez azonban a hegy körül élő közösségek hitével ellentétes, tilos. Az is lehet, hogy valaki ellopott egy keresztet az egyik szent helyről, vagy egy csoport részeg ember megszentségtelenítette a földjét. Alkoholt egyébként sem szabad a hegyen inni, mert a részegség megzavarhatja a természetet, és ezáltal befolyásolhatja az időjárást. Ha rossz időt hoz, az a termés pusztulásához vezethet, ami pedig éhínséget szül.
El Popo titkainak megértése változik a hegyet körülvevő településeken, de abban mindenki egyetért a helybeliek közül, hogy a vulkán nem fenyegeti az életüket. Leticia Munoz, aki avokádót árul Ozumba városában, arról beszélt, hogy sokkal inkább bízik a „graniceros”-okban, mint a mexikói kormányban, és soha nem menne el a városból, még ha evakuálni akarnák is őket, akkor sem.
Mindannyian látjuk, hogy a tűzhányó ártalmatlan, ha akarna, bármikor pusztító módon kitörhetne
– teszi hozzá az asszony.
A legutóbbi nagy kitörés 1994-ben volt, az El Popóból felszálló füstöt még Mexikóvárosban is látni lehetett. Viszont sokan, akiket akkor kitelepítettek, mire visszatértek, jószág nélkül maradtak, ezért megfogadták, hogy soha többet nem hagyják magukat távozásra bírni – írja összefoglalójában az APNews.
Egy másik régész, Elena Romero szerint a környéken élők és a vulkánok közötti kapcsolat, a természetközeliség az évszázadok során alakult ki, hiszen végül is mindegyik hegy kielégíti a környezetében élők szükségleteit. Romero úgy látja, Közép-Amerika szent hegyeit az élet alapvető szükségleteivel kapcsolják össze, és a „graniceros”, mint Vega is, azért tesz felajánlásokat, hogy például megérkezzen az eső, míg mások, mondjuk, a vállalkozásuk sikerét kérik.
A régész szerint a szertartások alkalmával egyfajta párbeszéd folyik a „granicero” és a vulkán között, amire a közösség tagjaként tekintenek. Ha a gondolatot továbbvisszük, akkor egyértelmű lesz, hogy a tűzhányó nem bánthatja azokat, akikhez maga is tartozik.
(Borítókép: A Popocatépetl vulkán Mexikóban 2023. június 19-én. Fotó: Alfredo Martinez / Getty Images)