A helyzet azóta csak rosszabb lett, mivel a bővülő unió abba a hitbe ringatta magát, hogy háborús konfliktus az öreg kontinenst úgysem fogja megrázni, hiszen az elmúlt hét évtized ebből a szempontból nyugodtan telt. Meg hát, gondolták a tagállamok vezetői, ha mégis történne valami, akkor beavatkozik a NATO, beindul a katonai védőernyő, vagyis a kontinens teljes egészében kiszolgáltatta biztonságát a NATO-nak és azon keresztül leginkább az amerikaiaknak. 

Az ukrajnai invázió kezdetén a németek annyira nem értették a helyzetet, hogy attól tartottak, az oroszok esetleg megorrolnak rájuk, ha átadnak az ukránoknak 70-es évekbeli, kiszuperált gyalogsági szállító járműveket. Ekkor az amerikaiak már nehézfegyverekkel látták el az ukrán hadsereget.

A német gazdaságkutató, a Kiel Intézet összesítése szerint 2022 februárja és 2023 februárja között az amerikaiak 43 milliárd euró értékben nyújtottak katonai segítséget Kijevnek, többet, mint amennyit az összes európai állam adott. Franciaország, melynek elnöke, Emmanuel Macron már évek óta az európai stratégiai autonómiáról fantáziál, például mindösszesen 447 millió euró értékben adott katonai támogatást. Szemben az ötödakkora Csehországgal, amely 566 millió eurónyi segítséggel állt elő.

A lényeg, ha az USA nem áll bele a háborús támogatásba, akkor már régen orosz zászló lengene a kormányzati épületeken Herszontól Lvivig, és orosz katonák néznének velünk farkasszemet az uniós határ mentén a Balti-tengertől egészen a Fekete-tengerig.

Na, ez a lehetséges forgatókönyv volt az, amely végül meggyőzte Olaf Scholz német kancellárt, hogy ennek már fele sem tréfa, és az orosz invázió kezdete után nem sokkal meghirdette a német hadsereg modernizálását, amelyre 100 milliárd eurót irányoztak elő. Az új német védelmi miniszter egyértelműen fogalmazott tavaly márciusban, amikor azt mondta:

Nincsenek alkalmas erőink, amelyek képesek lennének megállítani egy agresszív háborús támadást.

A NATO-elvárások szerint a tagállamoknak évente GDP-jük 2 százalékát kell katonai kiadásokra fordítaniuk, ettől Németország még messze van, tavaly a GDP 1,6 százalékát vitte el a védelmi kiadás. A héten egyébként Berlin bejelentette új védelmi stratégiáját, amelyben már az szerepel, hogy hamarosan elérik a GDP 2 százalékát a védelmi ráfordítások.

Összehasonlításképpen az USA védelmi kiadásokra GDP-je 3,2 százalékát költi, és Magyarország is tűpontosan megfelel az elvárásoknak a maga 2 százalékos hadiköltéseivel.

Az európai fegyverbolt is Amerikában van

Egy évvel a 100 milliárdos német bejelentés után még mindig keresik azonban a pénz helyét. Az európai fegyvergyártók nem törik össze magukat, hogy új gyárakat húzzanak fel, egyelőre kivárnak, és azt mondják, csak akkor lépnek, ha hosszú távú szerződéseket kötnek velük. Egyébként is, nagy valószínűséggel az új fegyverek sem Ukrajna megsegítésére készülnének, hanem a Bundeswehr modernizációját segítenék. 

Ugyan hosszú hónapok hezitálása után végül a németek is felgyorsították a fegyverszállítmányok küldését Ukrajnának, de még így is csak a másodikak Európában a brit támogatások után. Az év végéig több mint négymilliárd euró értékben küldenek hadfelszerelést Kijevnek, beleértve Leopard–2 tankokat is. 

Egyébként az európai államok többsége az USA-ból szerzi be fegyverzetét. Még a GDP-je 4 százalékát hadikiadásokra fordító Lengyelország is Amerikában vásárol tankokat, vadászgépeket és könnyű, mobil rakétatüzérségi eszközöket.

Szövetségünk az Egyesült Államokkal biztonságunk legfőbb alapja

– mondta nemrégiben Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő. Az európai államok hadifelszerelésre szánt pénzük felét amerikai felszerelésekre költik, ez az arány például Hollandia esetében az erre fordítható büdzsé 95 (!) százaléka. Ez pedig, egyelőre úgy tűnik, nem is nagyon fog változni, annak ellenére sem, hogy Macron elnök folyamatosan azt szorgalmazza, hogy európai fegyvergyártóknál kellene elkölteni a hadiiparra szánt pénzeket, nem pedig a tengertúlon.

(Borítókép: Leopard–2 tankok Németországban 2022. február 7-én. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)