Timmermans neve onnan lehet ismerős, hogy többször is keményen nekiment a kormánynak és Orbán Viktornak is. A Fidesz-KDNP és a szociáldemokrata politikus közötti kialakult politikai odamondogatás lényege az, hogy ha a Timmermans szerint valami fekete, akkor a magyar kormánypártok szerint fehér, és fordítva. Bírálta a menekültválság kezelését, a jogállamiság helyzetét, továbbá Magyarország külpolitikai viszonyát Oroszországgal. Amikor az Európai Bizottság elnökjelöltje volt, nyilvános vitára hívta a kormányfőt, amit Orbán visszautasított.

Timmermans a holland Munkáspárt (PvdA) képviselőjeként kezdte pályafutását, majd a második Rutte-kormányban az ország külügyminisztere volt. 2014-ben Hollandia uniós biztosnak jelölte. Az Európai Bizottságban volt a jogállamiságért felelős uniós biztos, alelnök is. 2019-ben az Európai Parlament nem őt, hanem Ursula von der Leyent választotta meg végül az Európai Bizottság elnökévé. Timmermans elnöksége ellen a magyar kormány is kampányolt. Von der Leyen még ebben az évben megbízta az Európai Zöld Megállapodás végrehajtásával, amely intézkedés fő célja az üvegházhatású gázok kibocsájtásának jelentős mérséklése az Unióban.

Az Európai Bizottság alelnökére két holland párt, a Munkáspárt és a Zöldpárt is listavezetőként és első számú miniszterelnök-jelöltként tekint. Legfőbb ellenfelei Caroline van der Plas, a Gazdák és Polgárok Mozgalmának (BBB) jelöltje, valamint a török származású igazságügyi miniszter, Dilian Yesligöz, aki a Szabaddemokrata Néppárt (VVD) listavezetője.

A legfrissebb felmérések szerint a VVD és a BBB fej fej mellett, 18 százalékos támogatáson áll. Hollandiában azért tartanak novemberben előrehozott választásokat, mert a Mark Rutte miniszterelnök vezette kormánykoalíció a nyáron szétesett, miután nem tudtak megegyezni a menekültek befogadását szigorító reformokról.