Azt, hogy valami nagyon nem stimmel az amerikai–kínai viszonyban, jól érzékelteti, hogy a múlt hónapban a jelenlegi külügyminiszter, Anthony Blinken igyekezett rendezni a nézeteltéréseket, most pedig a 100 éves veterán diplomata, Henry Kissinger jelent meg egy váratlan – úgymond – magánlátogatáson.
A mostanra már nehezen mozgó, nagyothalló, egyik szemére vak egykori diplomata nem igazán hagyja el otthonát, legfeljebb videóüzeneteket küld, legutóbb akkor, amikor a fél világ a 100. születésnapja tiszteletére rendezett konferenciákat. Most lehet, hogy a Biden-adminisztráció „hasznosnak vélte” újbóli csatasorba állítását a kapcsolatok valamiféle normalizálása érdekében.
A volt amerikai külügyminiszterrel és nemzetbiztonsági tanácsadóval folytatott beszélgetésen Hszi Csin-ping hangsúlyozta: „A kínai nép soha nem felejti el régi barátait, és a kínai–amerikai kapcsolatok mindig Henry Kissinger nevéhez fognak kapcsolódni” – számolt be a CCTV állami televízió.
Kissinger kulcsfontosságú diplomáciai szerepet játszott a Washington és Peking közötti kapcsolatok normalizálásában az 1970-es években, amikor külügyminiszterként és nemzetbiztonsági tanácsadóként szolgált Richard Nixon és Gerald Ford elnökök kormányában.
1971 júliusában titkos utazást tett a Kínai Népköztársaságba, és ezzel kezdeményezte a két ország közötti kapcsolatok normalizálásának első lépéseit. Mint Hszi Csin-ping kifejtette, „ez helyes döntés volt”, a kínai–amerikai kapcsolatok normalizálásának folyamata „mindkét ország javát szolgálta, és megváltoztatta a világot”.
Kissinger a CCTV szerint azt mondta, hogy „a két ország viszonya befolyással van a világbékére és az emberi társadalom előrehaladására”. Egyben megköszönte a kínai elnöknek, hogy a találkozót ugyanabban az állami vendégházban tartották, ahol több mint 50 évvel ezelőtt először találkozott az akkori kínai vezetéssel.
Az Index egy hosszú elemzésben mutatta be korábban Kissinger életútját. Ebben volt szó az első találkozóról Mao Ce-tunggal, amiről a diplomata részletesen is írt a Kínáról című könyvében és fehér házi memoárjában is.
Senkivel sem találkoztam, leszámítva talán Charles de Gaulle-t, akiből ennyire sütött volna a nyers és koncentrált akaraterő. […] Az egész szobát uralta a jelenléte – és ez nem abból az ünnepélyességből fakadt, amely a legtöbb államban bizonyosfajta méltósággal ruházza fel első számú vezetőjét, hanem abból, hogy szinte kézzelfoghatóan áradt belőle az elsöprő erejű akarat, hogy felülemelkedjen mindenen. Maónak már a puszta megjelenése is az akaraterejéről tanúskodott.
Kissinger mostani, többnapos pekingi tartózkodása során, amelyet Washington szigorúan magánlátogatásnak minősített, találkozott Li Sang-fu kínai védelmi miniszterrel és Vang Ji külügyi államtanácsossal is.
Hszi Csin-ping az 50 évvel ezelőtti helyzethez hasonlította a mostanit, amikor azt mondta:
Kína és az Egyesült Államok ismét válaszúthoz érkezett, és mindkét félnek ismét választania kell. Kína kész feltárni az amerikai féllel a helyes utat, hogy a két ország kijöjjön egymással, és elősegítse a kínai–amerikai kapcsolatok folyamatos fejlődését.
A világ két legnagyobb gazdasága közötti feszültségek egy sor kérdés, köztük az ukrajnai háború, Tajvan és a kereskedelmi korlátozások miatt fokozódtak.
A kommunikációs csatornák helyreállítására irányuló washingtoni erőfeszítések részeként John Kerry amerikai elnöki megbízott szerdán fejezte be kínai látogatását, amelyet hosszas egyeztetés előzött meg Pekinggel az éghajlatváltozás elleni küzdelemről.