Megkezdte az orosz Wagner-zsoldoshadsereg a belorusz különleges erők kiképzését néhány kilométerre a lengyel határtól – számoltunk be nemrégiben az Indexen az MTI híradása alapján. A Wagner „importálása” részét képezte annak az alkunak, amely véget vetett a zsoldoshadsereg június 24-i lázadásának. Aljakszandr Lukasenka belorusz elnök közvetítőként érte el, hogy Jevgenyij Prigozsin leállítsa és visszafordítsa a zsoldosait, még mielőtt elérték volna Moszkvát. A zsoldosvezér és emberei ezután szabadon távozhattak Belaruszba.

Ez nem egy trükkös manőver

„Azt, hogy pontosan mi lehet a célja a belorusz vezetésnek a Wagnerrel, nem tudhatjuk, a jelenléte azonban további elrettentő erőként hathat Belarusz szomszédai számára. Bár vélhetően sem a lengyelek, sem a litvánok, de még az ukránok sem terveznek háborút indítani Belarusz területén a közeljövőben, a Lukasenka-ellenes emigráció támogatását nem adták fel. Több belorusz önkéntes harcol Ukrajna oldalán is, és ők nyíltan hirdetik, hogy az ukrajnai győzelem után a minszki vezetés megdöntését tervezik” – magyarázta Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója az Indexnek. Hozzátette, a Wagner jelenléte – az orosz atomfegyverek mellett – még egy érv lehet amellett, hogy inkább ne próbálják meg, és a szomszédos országok ne támogassanak ilyen kísérleteket.

Lengyelországban és Ukrajnában is aggódnak a Wagner közelsége miatt. A varsói nemzetvédelmi minisztérium közölte, több forgatókönyvre is felkészülnek a lehetséges fenyegetések megelőzésére. A lengyelek attól tartanak, hogy a Wagner-csoportot felhasználhatják a lengyel–belorusz határ destabilizálására. Azok a spekulációk is tartják még magukat, hogy az egész Wagner-lázadás csak egy trükk volt, egy terelés, és végig a zsoldoshadsereg stratégiai pozícióba helyezése lehetett a cél.

Kosztur András korábban már hangsúlyozta lapunknak, hogy semmi sem indokolta egy ilyen „színjáték” megszervezését, és bármilyen vélelmezett „eredmény” sem lenne arányban a potenciális, valamint a bekövetkezett károkkal. Most azzal egészítette ki legutóbbi válaszát, hogy rámutatott, az oroszok teljesen nyíltan helyeztek atomfegyvereket Belaruszba, tehát a Wagner átcsoportosítása miatt semmi szükség nem lett volna egy „trükkös” manőverre, főképp, hogy orosz csapatok így is folyamatosan állomásoznak az országban.

Ráadásul a Wagner még az eredeti, teljes létszámával is kevés lenne ahhoz, hogy teljes értékű támadást indítson Ukrajna északi része ellen, most pedig jóval kevesebben és nehéz technika nélkül vonultak Belaruszba. Ha diverzáns akciókat terveznek, annak éppen a kisebb hírverés kedvezne. Utóbbiak persze ettől függetlenül nem zárhatók ki, de ehhez a belorusz vezetés jóváhagyására is szükség lesz

– fejtette ki a XXI. Század Intézet vezető kutatója.

Jevgenyij Prigozsinnak még van befolyása

A napokban Jevgenyij Prigozsin a hivatalos Telegram-csatornáján osztotta meg, mekkora veszteség érte eddig a zsoldoshadsereget az ukrajnai háborúban. A számokat az Index is közzétette a Portfolio alapján. Prigozsin állítása szerint jelenleg 10 ezer Wagner-zsoldos van Belaruszban, vagy tart az ország felé, 15 ezren „nyaralnak”. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, 33 ezer Wagner-zsoldos írt alá szerződést, hogy csatlakozik a hadsereghez, de Prigozsin erre úgy reagált, ez csak akkor lehetséges, ha „a halottak is aláírták a szerződést”.

A Wagner-lázadás óta a Kreml megpróbálja szorosabbra fogni a gyeplőt, ennek egyik jele az is, hogy a hírek szerint letartóztatták Igor Girkint, a közismert háborúpárti orosz nacionalistát és Putyin elnök egyre erősödő kritikusát. Kosztur András szerint a hadseregben, a médiában és a politikában is várhatóan beszűkül a szereplők mozgástere.

Konkrét intézkedésekről – Prigozsin birodalmának felszámolását, pontosabban visszavágását leszámítva – keveset tudunk. A hadvezetésből érkeznek hírek menesztésekről, állítólagos letartóztatásokról is, de ezek átláthatatlanok jelenleg

– mondta a kutató. Jellemző példaként említette, hogy a nyugati sajtó nemrég orosz katonai bloggerekre hivatkozva arról írt, Valerij Geraszimov helyét az ukrajnai hadműveletek élén Mihail Teplinszkij veheti át. Egy héttel később viszont már a lehetséges letartóztatását pedzegették, ugyanúgy az orosz bloggerekre hivatkozva.

Kosztur András szerint ami valószínűnek tűnik, hogy Vlagyimir Putyin továbbra is Szergej Sojgu védelmi minisztert (a Wagner-lázadás egyik célkitűzése volt, hogy a fejét vegyék) tartja megbízhatónak, és rábízhatta a feladatot, hogy vessen véget a hadseregen belüli engedetlenségi kirohanásoknak. „A Wagner akciója a front helyzetét egyáltalán nem befolyásolta, az ukránok nem tudták kihasználni arra, hogy előnyhöz jussanak” – jegyezte meg a kutató.

A Wagnerrel kapcsolatban elmondta, a zsoldosok egy része – a védelmi minisztérium szerint kisebb, a wagneresek azt állítják, nagyobb része – Prigozsinnal tartott Belaruszba, de hogy ők a jövőben pontosan mivel foglalkoznak, az még kiderül.

Felettük Prigozsin megőrizte a befolyását, és vélhetően a korábbi tevékenységét próbálja folytatni. Hogy Moszkva ennek hallgatólagos vagy közvetlen védnöke lesz, azt nem tudni. Eddigi nyilatkozatai alapján az orosz belpolitikai életbe való visszatérésről sem tett le Prigozsin

– vélekedett Kosztur András.

Nincs alternatívája Putyinnak?

A CIA vezetője, William Burns szerint a Jevgenyij Prigozsin által vezetett lázadás jelentős gyengeségeket tárt fel a Vlagyimir Putyin által kiépített hatalmi rendszerben. „Nagyon bonyolult táncnak vagyunk a szemtanúi” – jelentette ki Burns, aki szerint az orosz elnök még mindig bosszút akarhat állni Prigozsinon, és valószínűleg időt próbál nyerni, amíg kitalálja, hogyan tud megfelelő módon leszámolni a Wagner-csoport vezetőjével.

Putyin általában úgy gondolja, hogy a bosszú hidegen tálalva a legjobb. Tapasztalataim szerint az orosz elnök a bosszú apostola, így meglepődnék, ha Prigozsin megmenekülne a megtorlástól

– vélekedett a CIA vezetője. Azt is mondta:

Ha én lennék Prigozsin, nem rúgnám ki az ételkóstolómat.

Ami Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalmi pozícióit illeti, a XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy fogalmazott:

Bár tekintélye megkophatott, az uralma nem rendült meg, sőt pozíciói még erősebbek is lettek, hiszen egy lehetséges veszélyforrás – a radikális hazafiak és tisztek köre, akik elégedetlenek voltak a harcok alakulásával – kiiktatódott, a radikálisokkal szemben álló körök számára pedig világossá vált, mi lehet jelen körülmények között Putyin alternatívája.

A kutató hozzátette, hogy így az orosz elnök helye talán még inkább megkérdőjelezhetetlenné vált.

Hová megy a Wagner?

Többféle információ látott már napvilágot arról, hol lesz a következő „feladata” a Wagnernek: visszatérhetnek az ukrán frontra, Afrikába vagy Szíriába mennek.

„Jelenleg Belaruszban tartózkodik a Wagner maradéka, vélhetően egy darabig ott is maradnak. Hogy Afrikában és Szíriában milyen lehetőségeik vannak, az is kérdéses, hiszen ellentmondásos hírek érkeztek ezekből az országokból. A Reuters szerint például már a puccs napján eltávolították pozíciójukból a szíriai Wagner tisztjeit, és a harcosok többségével szerződést írattak alá a védelmi minisztérium alá történő átsorolásról. Más hírek szerint a Közép-afrikai Köztársaságból is több száz wagneres érkezhetett haza Oroszországba” – mondta Kosztur András, aki rámutatott, hogy ezek a hírek azonban ellenőrizhetetlenek, „éppolyan rejtélyesek, mint azon orosz tisztek sorsa, akik közel álltak a Wagnerhez”.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Contributor / Getty Images)